Önértékelésünk karbantartásának technikái

Önértékelésünk alapvetően meghatározza, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Ennek fontos eleme, hogy szerintünk mások mit gondolnak rólunk, és hogy mi hogyan vélekedünk saját magunkról. Szeretnénk jó embernek, szerethetőnek, sikeresnek, különlegesnek érezni önmagunkat. Önbizalmunk fenntartását pedig néha tudatos, máskor tudattalan eszközökkel támogatjuk. Cikkünkben ezeket a technikákat vizsgáljuk meg.

Ha megkérdeznének minket, mik azok a tulajdonságok, amelyeket igazán fontosnak tartunk önmagunkban, akkor kinél hosszabb, kinél rövidebb lenne a lista, de mindannyiunk elgondolkodna ezeken az értékeken. Nagy valószínűséggel a felsorolás legelső szavai azok lennének, amelyek szorosan énfogalmunk részét képezik. Van, akinél az áll az élen, hogy sportoló, másnál az, hogy humoros vagy jó szakács. Abraham Tesser, a Georgiai Egyetem professzora kidolgozott egy elméletet, amely az önértékelés fenntartásának személyközi forrásait vizsgálja. Az önértékelés karbantartásának elmélete abból indul ki, hogy amikor egy másik személlyel kapcsolatba kerülünk, akkor mindketten arra törekszünk, hogy jónak érezhessük magunkat a társas összehasonlítás fényében. Mindannyiunk számára

vannak olyan területek, amelyek központi jelentőséggel bírnak önmeghatározásunkban.

Ha egy hozzánk közel álló személy felülmúl minket egy ilyen kiemelt területen, az kellemetlen érzéseket válthat ki belőlünk. Ha például mindig mi voltunk a családban a dalos pacsirták, akik karácsonykor énekeltek a családnak, akik szólót kaptak a kórusban, és akik emiatt érezték különlegesnek magukat, akkor lehet, hogy rosszul érintene minket, ha kiderülne a fiatalabb testvérünkről, hogy neki is kiváló hangja van, akár még tehetségesebb is nálunk.

Nem mindegy, ki és miben bizonyul jobbnak

Tesser professzor arra világított rá, hogy minél fontosabb önértékelésünk szempontjából az adott terület, annál nehezebb lehet örülnünk a hozzánk közel álló, minket felülmúló teljesítményének. Ilyenkor sokkal inkább fenyegetve érezhetjük magunkat. Ha viszont a másik sikere egy távolabbi vagy rokon, de mégsem egyező területhez kötődik, akkor sokkal könnyebben tudjuk önzetlen büszkeséggel fogadni a hírt. Ha például az derül ki a kishúgunkról, hogy virtuóz módon tud csellón játszani, vagy hogy matematikazseni, az sokkal kevésbé fenyegeti önértékelésünket. Sőt, még építheti is azt, hiszen egy számunkra fontos személy sikerében osztozhatunk érzelmileg. Az elmélet másik része kapcsolati oldalról közelíti meg az összefüggést.

Minél szorosabb a kapcsolat két ember között, annál erősebb az érzelmi reakció,

legyen az akár pozitív, akár negatív. Az előző példához visszanyúlva: ha egy távoli ismerősünkről derül ki az énekesi tehetség, az sokkal kevésbé fenyegető önértékelésünkre nézve, mintha a testvérünkről volna szó. Ugyanígy büszkébbek leszünk testvérünk matematika sikereire, mint a távoli ismerősére.

Alaposabban megvizsgálva

Tesser professzor munkatársaival laboratóriumi körülmények között is megvizsgálta a jelenséget. Közeli barátnőket kértek fel a kíséreltben való részvételre. Először külön-külön kellett válaszolniuk arra a kérdésre, hogy számukra a logikus gondolkodás vagy az esztétikai érzék képessége a fontosabb. Ezután rövid számítógépes feladatokat kaptak, amelyekben vagy a logikai képesség, vagy a szépérzék játszott központi szerepet. A résztvevők mindegyik próba végén visszajelzést kaptak a teljesítményükről. Ebben a visszajelzésben

vagy a barátnőjük teljesítményével, vagy pedig egy ismeretlen játékosával hasonlították össze

az övéket. Eközben a vizsgálat vezetői megfigyelték a személyek reakcióit. Ha számukra fontos területen voltak sikeresek, akkor kifejezettebb érzelmi reakciót mutattak, amikor egy hozzájuk közel álló személyt múltak felül, mint amikor egy idegent. Ha a játék kevésbé volt énreleváns, akkor pedig reakciójuk sem volt olyan erőteljes. Amikor viszont alulmaradtak egy számukra kevésbé fontos területet képviselő feladatban, akkor jobban érezték magukat, amikor barátnőjük sikerében osztozhattak, mint mikor egy idegen múlta felül őket. A fenyegetettséggel és a büszkeséggel kapcsolatos érzelmek tehát hatással vannak az önértékelésünkre. Minél büszkébbek vagyunk, annál jobban növekszik saját önértékelésünk is, és minél inkább fenyegetve érezzük értékeinket és eredményeinket, annál inkább csorbát szenvedhet önbecsülésünk. Emiatt van, hogy szeretünk és általában igyekszünk is társainktól eltérő területen kitűnni. Így saját sikereink és a hozzánk közel állók kimagasló eredményei is gyarapítják önértékelésünket. Ezáltal pedig a versengés helyett, az egymást kiegészítő értékeink kerülhetnek előtérbe.