Mitől „sajátos” a gyerekem nevelése? – SNI kisokos

Különleges, speciális, egyedi, kivételes, páratlan, egyedülálló...sajátos nevelési igény. Hogyan kerülnek a gyermekek ebbe a kategóriába? Mit csinál a szakértői bizottság? Egyáltalán hogyan juthatunk el hozzájuk? Mitől függ, hogy BTMN vagy SNI? Miért törölték el a skandináv országokban? Mit jelent az „ál-SNI”? Cikkünkben minden kérdésre válaszolunk.    

A sajátos nevelési igény (SNI) magában foglalja a mozgásszervi fogyatékosságtól kezdve az értelmi fogyatékosságon át az autizmus spektrum zavaron keresztül szinte az összes létező fizikai és mentális nehézséget. Sokféle problémát felvet hazai viszonylatban magának a kategóriának létezése, hiszen például a skandináv országokban már mind a kategóriát mind a szakvéleményezést is eltörölték arra hivatkozva, hogy túlságosan diszkriminatív és megbélyegzi a gyermekeket. Ugyanakkor az intézmények nagy hangsúlyt fektetnek a korai prevencióra, a későbbi tanulási nehézségek kialakulásának megelőzésére, és külön támogatással gazdálkodnak minden szóba jöhető probléma esetén. A sajátos nevelési igény definíciós, költségvetési, illetve diagnosztikai problémákat is hoz magával, olyannyira, hogy sokszor „ál-SNI”-ről is beszélhetünk. Az "ál-SNI" során enyhe fokú értelmi fogyatékos kategóriába sorolják a gyermeket, holott nem tartozik bele. Ez általában akkor fordul elő, amikor a gyermek hátrányos szociális helyzetéből adódó elmaradásait bélyegzik fogyatékosságnak. 

Na, de mit is jelent a sajátosság?

A sajátos nevelési igényű gyerekek számára magasabb szintű megsegítés szükséges, mint a társaik esetében. Az elnevezés egyrészt utal a genetikai vagy betegség, sérülés következtében kialakult állapotukra, másrészt különleges gondozásukra. Sajátos nevelési igényű az a gyermek, aki az iskolai követelményeket csak oktatási többletekkel és külön, speciális támogatással tudja teljesíteni. A többletszolgáltatás lehet: 1. személyi (pl. második pedagógus, asszisztens, kisebb csoportlétszám) 2. dologi (pl. építészeti akadálymentesítés, speciális eszközök) 3. pénzügyi jellegű.

A sajátos nevelési igény minden esetben egyéni, a fogyatékossági típustól függően. A plusz szociális, egészségügyi és közoktatási szolgáltatások eltérőek az életvitel, a foglalkozás, az egészségi állapot, és életkor alapján. Ezek rendszerint más és más bánásmódot, módszereket és megsegítést igényelnek.

Milyen különböző területeket érinthet?

Magyarországon először 1993-ban határozták meg a Közoktatási Törvény 121. paragrafusa szerint. „Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd,  b) a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd."

2011-ben azonban a törvény módosult. A CXC. Törvény a Nemzeti Köznevelésről alapján SNI kategóriába tartozik:

"az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján  mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd."

Egyre növekvő tendencia

Érdemes tudni azt is, hogy a KSH adatai alapján a sajátos nevelési igényű gyermekek száma évről évre növekszik. Így minden fejlesztési lehetőség újabb és újabb módja annak, hogy ezeket a gyerekeket támogassuk. A KSH adatai szerint A 2019/2020-as tanévben az általános iskolába járó sajátos nevelési igényű tanulók száma tovább emelkedett, létszámuk közel 57 ezer fő, ami az általános iskolások 7,8%-át jelenti. Többségük, 41 ezer fő (az SNI-tanulók 72%-a) integrált nevelésben, oktatásban részesül. Az integráltan oktatott SNI-tanulók sajátos nevelési igényének leggyakoribb oka a súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavar (69%), 12%-uk enyhén értelmi fogyatékos, 8,5%-uk beszédfogyatékos. Nemek szerint is jelentős eltérés figyelhető meg, a lányok 5,4%-a, a fiúk 10%-a sajátos nevelési igényű.

Hogyan kezdődik?

Az eltérő fejlődés felismerése történhet a szülők által és a korai fejlesztésben (már csecsemőkorban) is, azonban jellemzően intézményi keretek között, óvodában, iskolában történik. Első lépésként a pedagógusok felfigyelhetnek jelekre, problémákra (pl. agresszió, szorongás, szociális zavar), amelyet úgy ítélhetnek meg, hogy további kivizsgálásra érdemesek. Ekkor küldik a gyermeket a gyógypedagógushoz és/vagy az intézménypszichológushoz. A gyógypedagógus és/vagy az intézménypszichológus vizsgálatokat végez, megfigyel, és ha úgy ítéli meg, a gyermeket továbbirányíthatja a szakértői bizottsághoz. Ez a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatot jelenti.

Kiket rejt a szakértői bizottság?

A pedagógiai szakszolgálatnál a szakértő bizottság egy több tagú, szakemberekből álló csoport fogadja a gyermeket. A szakemberek gyógypedagógusok, pszichológusok és logopédusok. Ők együtt döntenek arról, hogy a probléma, amit a pedagógusok és a szülők korábban jeleztek, tényleg valós-e. Amennyiben igen, úgy a gyermek előtt két út állhat. Az egyik, hogy BTMN kategóriába sorolódik, vagyis úgy gondolják, hogy beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal, nehézségekkel küzd. Ekkor egy fejlesztőpedagógusnak kell vele foglalkoznia és egy év múlva felülvizsgálják helyzetét. A másik út az, hogy a gyermeket további vizsgálatokra küldik.

A vizsgálatok során tesztekkel, megfigyeléssel több órán át, szünetekkel egybekötve, vizsgálják a gyermeket. Ezen vizsgálatok eredményeitől függően kaphat SNI státuszt. 

És mi történik, ha megkapta a papírt?

Amennyiben besorolták a gyermeket a kategóriába, úgy minél hamarabb érdemes elkezdeni a megfelelő fejlesztéseket. A kapott szakvéleményben részletesen, tételekbe szedve le vannak írva azok a területek, amelyekben a gyermeknek elmaradásai vannak. Ezen területek alapján állítják össze a szakemberek az intézményekben a fejlesztési tervet.

Általában heti 2-3 alkalommal vesznek részt mozgásos, gyógypedagógiai és logopédiai foglalkozáson, amennyiben lehetséges, pszichológiai megsegítéssel.

A bizottság, ha minden jól megy, 1-2 évente újra és újra megvizsgálja a gyermeket a változásokra összpontosítva. 

Milyen előnyei lehetnek a kategóriának?

A hosszú vizsgálatok, a bizonytalanság, a lelki tusa olyan nehéz helyzeteket szülnek, amikkel legtöbbször a szülő kénytelen egyedül szembenézni. Ugyanakkor a számtalan hátrány mellett, ami miatt viták tárgyát képezi a kategória megléte, vannak fontos előnyei is. Egyrészt a szakértői bizottság a vizsgálatok után olyan intézményt javasol a gyermeknek, ahova fel kell őt venni. Ez azért jó, mert sokszor nincs befogadó intézmény, ez alapján viszont elhelyezik a gyermeket. A szakértői bizottság emellett részletesen leírja, milyen területeken kell támogatni a gyermeket, és gyógypedagógiai fejlesztést ír elő. Ez ingyenes és a fogadó intézménynek kell biztosítania. Végül a sajátos nevelési igényű gyermek 2-3 főnek számít egy csoportban, ezért kis létszámú helyre, osztályba helyezhető.

Tudni kell azonban, hogy a sajátos nevelési igényű kategória nem mindig örökre szól, hiszen az egyéni fejlesztési terv, a gyógypedagógiai, pszichológiai megsegítés hozzájárul a megfelelő fejlődéshez. Éppen ezért a szakértői bizottság előtt néhány évente meg kell jelenni, ahol felülvizsgálják, hogy továbbra is fennáll-e még a sajátos nevelési igény.