Az Index Törzsasztal NBA topic topfórumozójaként igazgatta az olvasókat az NBA világában, majd az nba1.hu oldalán írt beszámolókat, elemzéseket, blogbejegyzéseket – már ekkor ismerte Bazska nevét az, aki NBA-vel foglalkozott. Ez persze csak tovább fokozódott, amikor már a tévéképernyőkön kommentálta a mérkőzéseket, hiszen hatalmas szerepe volt abban, hogy megszerettette ezt a sportágat Magyarországgal. Hogyan ért végett „profi” futballkarrierje? Mikor jutott ki először NBA mérkőzésre? Hogyan született meg a Trash Talk? Interjúnk.
Mikor találkoztál az amerikai sportokkal?
A filmélményeket leszámítva – a „Csupasz Pisztoly” egy baseballmeccsel zárul, az „Akit Buldózernek hívnak” meg tele van amerikai focival – először a kosárlabdával, az NBA-vel találkoztam. 1991 nyarán járunk, már van tányéros tévé. Egyik este kapcsolgatok és belefutok egy meccsbe, ahol a pirosak játszottak a sárgák ellen és a végén nagyon örültek. Most már tudom, hogy a Jordan-féle Bulls első bajnoki sikerét láttam, amikor az ötödik meccsen Los Angelesben nyertek a Lakers ellen. Onnantól minden döntőt és a legtöbb All-Star gálát élőben néztem. Először a ScreenSporton, aztán németül a DSF-en, magyarul a TV3-on, majd 2001 környékétől már a Sport TV-n.
Űzted valamelyik sportágat?
Bátyám kapus volt, így harmadikos koromban én is elmentem a Vasasba védeni. Aztán egy parkolói pofozkodás, ahol én adtam a pofont, megpecsételte a sorsomat. Épp arra járt az elnök és nem kérdezte, hogy mi történt, csak azt, hogy „Kihez jársz edzésre fiam? Na, akkor holnaptól nem kell”. Így ért véget a „profi” focikarrierem. Hetedikben kezdtem kosarazni és egészen a Trash Talk indulásáig játszottam. Először a gimnáziumi, aztán az egyetemi, majd a Budapest bajnokságban. Az FSZSE-vel megnyertünk mindent, amit ezen a szinten lehetett, a Budapest A csoportot és a Szuperkupát is. Abba a szezonba mindent beleadtunk, de utána éreztem, hogy csökken a lelkesedés, valamint életemben először elkezdett itt-ott fájni, nem esett jól a mozgás. A nyáron azonban komoly feladat vár rám. Szeptemberben leszek negyven és visszamegyek a régi csapatomba, úgyhogy októberre versenysúlyba kell kerülnöm.
Mikor elkezdted a kosárlabdát, mennyire volt elterjedt, mennyire volt presztízse?
Magyarországon a kosárlabda mindig jelen volt. 1955-ben Európa-bajnokok voltunk, pestiként pedig a Tungsram, a MAFC és a Honvéd nevét mindenki ismerte. Ettől még ritka szerencsés voltam, hogy az általános iskolánkban tartottak kosáredzést. Nulladik órában volt, azaz fél hétkor keltünk, hogy elsajátítsuk az alapokat. A szerencsém kitartott. A Szinyei Merse Pál Gimnáziumba mentem, és az igazgató pont abban az évben találta ki, hogy legyen a sulinak rendes csapata. Visszahozott edzőnek két, akkor már néhány éve végzett diákot, és életemben először heti három alkalommal rendes edzéseim voltak.
Nem volt szabványos tornatermünk, de tele volt jelentkezőkkel. Több héten keresztül ritkították a keretet, végül csodával határos módon bent maradtam. Talán látták rajtam, hogy ha tehetséges nem is vagyok, de mindig ott vagyok az edzéseken és megszakadok. Minden meccsen ott voltam, pedig nekem szerelés sem jutott. Ültem farmergatyában és pólóban, szurkoltam a csapatnak, aztán mentem a következő edzésre is. Jó tanuló voltam és könnyen is ment, úgyhogy a kosárlabda tölthette ki az életemet. Aztán az első év közepén lesérült az egyik srác és az edző mondta, hogy másnap kezdeni fogok. A gimnázium végéig ott ragadtam.
Miben volt más számodra más a kosárlabda, mint a foci előtte?
Visszanézve jól látom a rendszer hiányosságait. Nem zavartak el a Vasasból. Megtűrtek, de egy szalmaszálat sem tettek azért keresztbe, hogy jobb legyek. Pedig szerintem tényleg volt bennem fantázia. Aztán amikor elkezdtem rendesen kosarazni, megtapasztaltam, milyen az, amikor foglalkoznak velem. Nem tudom, hogyan reagálnék most egy hasonló habitusú edzőre, de amikor bekerültem a csapatba, egy éven keresztül egy jó szava nem volt hozzám. Nem tudom, hogy jó pszichológus volt-e és rájött, hogy nálam ez működik, vagy mindenkivel így bánt volna, de egy évig hallgattam, hogy „visszahúzod a kezedet” meg „ennek így nincs értelme”. Bennem meg az volt, hogy „baszd meg, csak azért is megmutatom”, és tényleg használható, néha jó játékos lettem. Úgy érzem, hogy a kosárlabdában sokkal jobban kijött az, ami a focipályán tizenegy ember között nem: hogy lehet rám számítani, mindig ott leszek és bele fogok dögleni az adott meccsbe.
Milyen gyakran van lehetőséged személyesen megtekinteni egy-egy mérkőzést? Ezeket a munka szemüvegén keresztül vagy önmagad szórakoztatása végett nézed meg?
Amikor az NBA-csapatok elkezdtek átjönni Európába, a Sport TV vett nekünk (Szaniszló Csabával – szerk.) egy kommentátorállást a Washington és a New Orleans 2008-as felkészülési meccsére Berlinbe. Szállást és repülőjegyet nem fizettek, de így is mentünk. Amikor megérkeztünk a csarnokba, megkerestük a sajtónak kijelölt helyeket, de sehol se találtuk a nevünket. Csabi felhívta az egyébként magyar származású kapcsolattartónkat, Jesse Szuchöt, hogy gond van. Ő meg felezővonal mellől integetett, hogy ott áll az asztalunk mellett. Mivel kis túlzással senkit nem érdekelt a meccs, onnan kommentálhattunk, ahonnan Jeff van Gundy és a többi legenda szokott. És az a sebesség! Voltam már előtte magyar meccseken, szóval tudtam, milyen az, amikor ezt a játékot rendesen játsszák, de ahhoz képest ez mintha négyszeresére lett volna gyorsítva. Egyébként nagyon szar meccs volt.
Az igazi áttörést a Trash Talk hozta: eljutottam több európai meccsre és három All-Star hétvégére, többek között New Orleans-ba és Torontóba is. Emellett tavaly New Yorkban egy hét alatt három Knicks- és két Rangers-meccset láttam, valamint ugyancsak tavaly novemberben néhány barátommal ellátogattunk San Fransiscóba, ahol a 49-ers, az Oakland Raiders, a San José Sharks és kétszer a Golden State Warriors meccseire is bejutottam. Nemrég a családdal is voltam New York-ban, ahol ismét elmentünk egy Rangers meccsre, de sajnos rengeteg pénzért picsaszar volt.
Ha jól tudom, dolgozol a Fastbridge-nél, a Trash Talk egyik szakértője vagy, de bloggerkedsz és podcasteket csinálsz, éjszaka pedig szakkommentátorként dolgozol – mikor alszol?
Egész pontosan meg tudom mutatni, mert van egy alkalmazás a telefonomon, ami ezt méri. Egyébként átlagosan hét órát. Aki hatalmas segítség számomra, az az én feleségem, aki egyrészt elviseli, hogy mindent csinálok, másrészt ő intéz otthon mindent és a kezében tartja a család körüli dolgokat. Nekem csak az a dolgom, hogy amikor hazaérek, akkor velük legyek és a hétvégére szervezzek programokat. A kert nagyjából az én reszortom, de azt már rásózom a gyerekre, úgyhogy nekem csak annyi a dolgom, hogy berántom neki a fűnyírót (nevet). Ezen kívül a Sport TV-s munkáimat annyira strukturálom és szervezem, hogy vállalható erőbefektetéssel tudok felkészülni egy közvetítésre vagy egy Trash Talkra. Amikor felkelek, gyorsan megnézem az összefoglalókat. Autóvezetés közben podcasteket hallgatok felgyorsítva. A Twitteren külön listába rendezem az NBA-híreket. És pontosan tudom, hova kell nyúlni egy-egy meccs előtt.
Hogyan indult a sporttal kapcsolatos karriered?
Picivel messzebbről indulnék. Ha van tanulsága az életemnek, akkor az egyik biztos az, hogy
nagyon korán elkezdtem ingyen beletenni ebbe a közösségbe.
Az Index Törzsasztal NBA topicjában az egyik meghatározó fórumozó voltam. Kevesen láthattak itthon akkoriban több NBA-meccset, mint én. Aki az NBA-vel foglalkozott, az jó eséllyel tudta, hogy ki a Bazska. Következő lépésként elkezdtem játszani egy NBA Live online ligában, ahol idővel már én írtam a híreket. Aztán egy ideig úgy volt, hogy lesz magyarul SLAM magazin, de kiderült, hogy milyen brutális a licenszpénz. Ehelyett született volna meg a Jam Session című újság, aminek én lettem volna a főszerkesztője. Az első lapszám már nagyjából össze volt rakva, megvoltak az írók, de a befektetők végül kihátráltak mögüle. A magyar piac egyébként nem valószínű, hogy el tud tartani egy minőségi kosárlabdaújságot. Utána kerültem a Halász Csaba által alapított nba1.hu-hoz, ahol ingyen és bérmentve írtam beharangozókat és blogbejegyzéseket.
Nagyjából ebben az időben tért vissza egy év kihagyás után NBA meccsekkel a Sport TV. Az időközben induló NFL közvetítések tele voltak fiatal, lelkes kommentátorokkal, mint Kovács Sanyi és Érdi Gábor, akiknek Faragó Richard mellett szerintem hatalmas szerepük volt abban, hogy egy ország a nulláról megszerette ezt a sportágat. Megszereztem Máté Pál főszerkesztő email címét és írtam neki egy levelet, hogy szerintem én is tudnék valami hasonlót az NBA-vel. Küldtem nyolc cikket, amiket az NBA-ről írtam, valamint megemlítettem, hogy ingyen vállalom. Máté Pálnak állítólag több ezer olvasatlan email van a postafiókjában, de az enyémet valamiért megnyitotta, és úgy felhúzta magát, hogy ki ez a nagyképű alak, hogy meg akart nézni magának. Behívtak egy próbafelvételre. Teljesen felizgultam, hogy találkozom majd Hajdú B Istvánnal vagy Méhes Gáborral, erre egy fiatal kora ellenére már rettentően kopaszodó, vékony gyerek volt ott, hogy ő a Szaniszló Csaba és együtt fogjuk alámondani a meccset. Fasza. Felmondtunk egy negyed Dallas-Phoenix meccset, amire rengeteget készültem és talán jól is sikerült, mert rá néhány hétre felhívott Szalai Tamás, a Sport TV NBA-szerkesztője, hogy behívnának a karácsonyi meccsre stúdióvendégnek. Az adás után két nappal felhívott Máté Pál, hogy megnézte az adást és tartozik nekem egy bocsánatkéréssel, mert
nem nagyképű voltam, hanem tisztában voltam a képességeimmel.
Üdvözölt a csapatban és elindult a Sport TV-s karrierem. Írtam a blogjukra, Csabival viszonylag jó ütemben létrehoztunk egy NBA-s Facebook-csoportot, aminek mostanra tizenkétezer tagja van. Feleségem javaslatára elkezdtünk Csabival podcasteket csinálni, és végül jött a Trash Talk.
A kezdeti stáb úgy nézett ki, hogy az amerikai focit Kovács Sanyi, a jégkorongot Szuper Levente és Kangyal Balázs, míg a kosárlabdát Dávid Kornél és én képviseltük. Ha végigmész a neveken, akkor látod, hogy Kovács Sanyi a magyar amerikai foci „alapító atyja”, Kangyal Balázs a legtöbb magyar válogatottsággal rendelkező jégkorongozó, Szuper Leventét és Dávid Kornélt sem kell bemutatnom. Meg ott vagyok én a nulla sportmúltammal. Van közöm a műsor nevéhez és néhány rovatcímhez is, szóval szeretek magamra úgy gondolni, hogy több vagyok, mint egy állandó vendég.
Az interjú második részében többek között megtudhatjuk, kik voltak hatással blogolási és kommentátori stílusára, hogyan vélekedik az amerikai major sportok hazai jelenlétéről, valamint hogy milyen hatással volt a ’92-es barcelonai olimpia a világ kosárlabdájára.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
