Önsegítő stratégiák ADHD-soknak – Hogyan tehetjük könnyebbé a hétköznapokat?

A neurodiverzitással szembeni elfogadás gyors és látványos módon alakult ki az elmúlt pár év során a társadalomban. Korábban szinte általános volt a negatív megítélés azokkal szemben, akik kívül estek a neurotipikus, azaz „normális” kategórián. Mára viszont már nagy számban foglalkoznak kutatások azzal, hogy hogyan lehet megkönnyíteni az átlagostól eltérő emberek hétköznapjait. 

Mi is pontosan az ADHD?

A neurodiverzitásn egy ma már sokak által ismert formája a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, röviden az ADHD. Az ADHD egy neurobiológiai rendellenesség, amelynek három fő tünete van: hiperaktivitás, figyelemzavar és impulzivitás. Az ezzel járó nehézségekkel szembeni elfogadás mértéke és a róla való tudás is nagyban átalakult mostanra a társadalomban. Viszont az új hozzáállás ellenére is

több olyan nehézséggel kell szembenézniük az ADHD-val élőknek a mindennapjaik során, amik a neurotipikus személyek számára nem okoznak problémát.  

A mindennapok kihívásai 

Az ADHD tünetei a már felsorolt fő ismertetőjegyeken kívül több más módon is jelentkezhetnek. Ezek nem mindenki esetében ugyanolyanok, de vannak gyakori, sok embernél megegyező nehézségek. Ilyen például a mindennapi dolgok rendszerezésének, megtervezésének és a rájuk való emlékezésnek a problémája. Még a pihenésre szánt időre is kihathatnak ezek a tünetek, amelyek a hangulattól az alvásig terjedően rengeteg mindent befolyásolhatnak.

A több területet érintő nehézségek kezelése megköveteli az átlagostól eltérő emberektől, hogy szakértőkké váljanak a számukra hasznos és működő megküzdési stratégiák alkalmazásában.

Hogyan lehet megküzdeni ezekkel a nehézségekkel?

A Linnaeus Egyetem egyik kutatócsoportja legújabb vizsgálata során azt tanulmányozta, milyen stratégiák vannak, amelyek segíthetnek az ADHD-soknak a mindennapjaikban. Több kutatást áttekintő vizsgálatukban olyan publikációkat vizsgáltak meg szisztematikusan, amelyek 2000 és 2022 között jelentek meg. A kutatásokban résztvevők diagnosztizáltan ADHD-s személyek voltak.

Ez alapján az elemzés alapján három fő kategóriát határoztak meg: 

• önsegítő cselekvési módok felfedezése
• bátorító és segítő emberi kapcsolatok kiépítése
• külső segítség igénybevétele.

Az első kategória kapcsán az derült ki, hogy a résztvevők hasznosnak és szükségesnek találták azt, hogy több forrásból is tájékozódjanak az ADHD-ról. Ez az információ baráti kapcsolatokból, könyvekből vagy az internetnetről is származhatott. Az egészségügyi szakemberekhez fűződő – nem mindig pozitív – tapasztalatok miatt úgy érezték az értintettek, hogy nem fordulhatnak a kérdéseikkel hozzájuk. Emiatt pedig más forrásokat is kerestek, ahonnan tájékozódhatnak. Az is kiderült, hogy amikor a megkérdezettek saját maguk keresték és találták meg ezeket az válaszokat az állapotukról, az egyfajta önbizalmat adott nekik. Az internetről származó információk azonban nem mindig voltak egyértelműek és könnyen hasznosíthatóak.

Az önsegítő cselekvési módok kategóriában az állapotról való információszerzésen kívül több más megküzdési stratégia is tartozik. Ilyen például:

• az aktivitás fenntartása,
• egy követendő ütemterv kialakítása,
• a zavaró tényezők kiiktatása,
• illetve az emlékeztetők és határidők felállítása az elvégzendő teendők kapcsán.

A második kategóriát „bátorító és segítő kapcsolatok megtalálásának” nevezték el. Potenciálisan hasznos támogatónak nevezték meg a szülőket, barátokat, tanárokat és az olyan oktatókat, akik közelebbről ismerik a neurodiverzitás fogalmát. Sokszor nehéz volt fenntartani az ilyen kapcsolatokat, mégis komoly segítséget jelentett az, ha rendelkezésre állt valaki, akihez támogatásért lehetett fordulni. A szélesebb körű ADHD-s közösségben való részvétel szintén releváns faktorként jelent meg amiatt, hogy segített a tagjainak erőt és energiát gyűjteni, valamint új megküzdési módokat kialakítani. Ezek a módszerek hasznosak voltak olyan helyzetekben, amelyekben egyedül magányosnak és reményvesztettnek érezték volna magukat.

A kutatás harmadik területe az ADHD-sok és az egészségügyi szakemberek közötti kapcsolattal foglalkozott. A felmérés elég sokszínű képet mutatott. A megkérdezettek hol aktív támogatásról számoltak be a szakemberek részéről, hol azt mondták, hogy azok nem nyújtottak számukra hasznos segítséget amikor szükségük lett volna rá. Amikor az a benyomás alakult ki a szakemberekről, hogy nem segítőkészek, az negatív hatással volt az érintettekre. Bizonyos esetekben ez rossz tapasztalat ahhoz vezetett, hogy az ADHD-sok nem az előírt módon alkalmazták a felírt gyógyszereket. Az egyik vizsgált tanulmány eredményei alapján ennek a bizalmatlanság ellenére sok beteg azt tűzte ki céljául, hogy helyreállítsa a közte és az egészségügyi dolgozók között lévő együttműködést és kapcsolatot.

A megkérdezettek még több más olyan külső segédeszközt is megneveztek, amelyek hasznosnak bizonyultak számukra.

Ide tartozott például az ébresztőóra, a naptár és az egyéb tervező eszközök használata is.

Viszont ezek között nagy volt különbség abban, hogy a kinek mennyire váltak be. Illetve a barátok és családtagok emlékeztetői is hatékonynak bizonyultak.

A gyógyszeres kezelés a sokak számára létfontosságú volt. A vizsgálatban résztvevők gyakran úgy tekintettek rá, mint egy fontos eszközre a koncentráció javításának és a figyelem fenntartásának elérésére. Azonban többen is arról számoltak be, hogy a gyógyszeres kezelés volt az egyetlen segítség, amit felajánlottak számukra az orvosi ellátás során. Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben a gyógyszer segített a tüneteken, többekben felmerült a félelem, hogy függővé válhatnak tőle.

A cikk alapjául szolgáló tanulmány a gyógyszeres kezelés mellett sok más egyéb megküzdési mechanizmust is összegyűjtött, ami mutatja, hogy nem csak egy megoldás létezik. Több olyan módszer is van, amely segíthet az ADHD-soknak a hétköznapokban. A cikkben leírtak persze közel sem fedik le az összes létező opciót, mivel mindenki számára egyénspecifikus az, hogy mi segít.

Ahogy bővül a neurodiverzitásról való tudásunk, úgy tűnnek fel újabb és újabb a mindennapokat megkönnyítő technikák.

Talán a legfontosabb mondanivalója a tanulmánynak az ADHD-sok és az egészségügyi szakemberek közötti kapcsolat kérdése.  A támogató emberi kapcsolatok a kutatás alapján már önmagunkban is hatalmas segítő erővel bírnak. Ezért is különösen fontos, hogy az ADHD-val élők megfelelő hozzáállást tapasztaljanak a szakemberek részéről.  

Ha úgy érzed, szakmai segítségre lenne szükséged a nehézségeiddel való megküzdés során, fordulj bizalommal pszichológusainkhoz.