Idén ünnepelte a Pécsi Tudományegyetem Biblioterápia szakirányú továbbképzése az ötödik születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk a szak alapítójával és vezetőjével a képzésről, a különböző szakterületek találkozásáról és a lehetséges közös utakról.
Dr. Béres Judit, a Pécsi Tudományegyetem BTK Biblioterápia szakirányú továbbképzési szakjának szakfelelőse. Magyar-olasz nyelv és irodalom szakos bölcsész és középiskolai tanár, irodalomterapeuta, pszichológiából szerzett PhD-fokozatot, neveléstudományból habilitált. A témában 2017-ben jelent meg monográfiája Azért olvasok, hogy éljek – Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig címmel. Az irodalomterápia módszeréről korábbi cikkünkben már részletesebben is beszámoltunk.
Kiből lehet irodalomterapeuta? Milyen területekről érkeznek tanulni, és merre viszik tovább a megszerzett tudást?
A biblioterápiás vagy irodalomterápiás módszer külföldi fejlődéstörténete a klinikumból indult, amerikai pszichiátriákon használták ki először célzottan az olvasás terápiás erejét. Első magyarországi megjelenésekor – az 1970-es évek közepén – viszont többségben könyvtárosok és pedagógusok voltak azok, akik felkapták a módszert.
A helyzet mára sokat változott:
most is sok magyartanár, iskolai és közkönyvtáros jelentkezik a szakra, de egyre nagyobb számban jelennek meg más szakmák képviselői is, akik úgy gondolják, hogy jól tudnák hasznosítani az irodalomterápiát.
Például pszichológusok, szociális munkások, szociálpedagógusok, fejlesztő pedagógusok, coach-ok, HR-szakemberek, hittanárok, áldozatsegítők, börtönben nevelők, szenvedélybetegekkel dolgozó terápiás munkatársak, de van a hallgatóink között új alkotói utakat kereső filmesztéta és filmrendező is. Ők mind más alapokkal érkeznek, ezért nem egyszerű a feladat, de azt hiszem, hogy az 5 évünk során sikerült ebben is értéket létrehoznunk. A PTE budapesti és pécsi tagozata köztudottan magas szakmai színvonalat képvisel, amit nemcsak a képzési tartalom, hanem a nálunk végzetteket tömörítő Magyar Irodalomterápiás Társaság (továbbiakban MA-ITT) Etikai kódexe is garantál.
Az MA-ITT tagjai nagyon sok területre eljuttatják az irodalomterápiát: iskolákba, könyvtárakba, börtönökbe, idősotthonokba és klubokba, szenvedélybetegek nappali ellátásába és félutas házakba, onkológiai betegek rehabilitációjába, a tehetséges fiatalokat támogató mentorhálózatokba, a hátrányos helyzetűeket felkaroló programokba és szervezetekhez, és sok formában (például művelődési házakon, civil közösségi tereken, szerveződéseken keresztül) a normatív krízisekkel küzdő, alapvetően egészséges felnőtt lakossághoz. Gyakoriak például a párkapcsolati problémákkal, a szülői szerepre készüléssel vagy az aktuális szülőszereppel való megküzdéssel, esetleg a női és férfi életúttal, nemi identitással kapcsolatban meghirdetett foglalkozássorozatok. Ez sok jó ötlet az alkalmazásra, de még mindig rengeteg kihasználatlan lehetőség van. A munkánk megvalósulási lehetőségeinek a színességét mi sem bizonyítja jobban, mint az 5 éves képzésünk megünneplésére szervezett műhelykonferenciánk gazdag programja.
Hogyan fér meg a módszer a „klasszikus” pszichológiai tanácsadói/pszichoterápiás módszerek mellett?
Nagyon jól megfér, a legkülönbözőbb terápiás irányzatok mellé jól társítható a művészetterápia, így az irodalomterápia is, ebből a szempontból én az expresszív művészetterápiákhoz érzem közelinek: a szövegekkel (terápiás olvasással és írással) végzett munka új eszközökkel gazdagíthatja a pszichológusok, pszichiáterek munkáját. Az irodalomterápia persze önmagában nem pszichológiai tanácsadás és nem is pszichoterápia, akkor válik azzá, ha olyan szakember műveli, akinek ilyen jogosítványai vannak.
Az irodalomterapeutákat olyan segítő szakembereknek tekinthetjük, akik eredeti végzettségük szerint is emberekkel foglalkozva, a legkülönbözőbb szakmaterületekre viszik vissza az irodalomterápiát,
és saját kompetenciahatáraikon belül hasznosítják az általa kínált lehetőségeket.
Az irodalomterápia kiegészítő jelleggel is használható: gyakori, hogy az irodalomterápiás csoportjainkra pszichológus vagy pszichiáter kolléga küldi a kliensét, hogy az egyéni ülések mellett párhuzamosan csoportba is járjon, vagy hogy egy lezárt terápia után szinten tartsa magát. De az is gyakori, hogy pszichiátriai betegséggel élőkkel vagy onkológián visznek irodalomterápiás csoportot, ami kiválóan kiegészíti a kezelést, hiszen fontos lelki erőforrásokat nyithat meg, s meghatározó emberi, önismereti és művészi élményekkel járulhat hozzá a gyógyuláshoz, a rehabilitációhoz és a betegek jóllétének biztosításához.
Hogyan épül fel a képzésük, milyen készségeket fejleszt?
Annak idején azt az akkreditált egyetemi biblioterapeuta képzést fejlesztettük tovább, amely a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen futott. A pécsi posztgraduális képzés azért speciális, mert a mi képzési programunk sok olyat is tartalmaz, ami elengedhetetlen egy segítő szakember számára, az eredeti programban mégsem volt jelen, vagy nem esett rá kellő hangsúly.
Az irodalomterápia az írás és az olvasás általános személyiségfejlesztő hatásával dolgozik egy olyan interdiszciplináris terepen, ahol a pedagógia, a pszichológia és az irodalomtudomány karöltve érhet csak el eredményeket,
s mivel többnyire csoportos formában valósulnak meg a foglalkozások, pszichoterápiás és csoportdinamikai, csoportvezetési alapismeretek is szükségesek. Ezért a képzésben mindez meg kell jelenjen, mert a belépő másoddiplomások különböző mértékben rendelkeznek az említett szakterületek legelemibb tudásával.
A közel 400 órás, 2 éves képzés során legalább az alapokat biztosítani kell mindenkinek az elméleti és a módszertani tudás tekintetében is, ezt egészíti ki a 100 órás önismereti saját élmény, a biblioterápiás helyzetgyakorlatok, a csoporttársak között, védett közegben vezetett első csoportülések, az esetmegbeszélő szeminárium, majd a kötelező szakmai gyakorlat és az azt kísérő csoportos szupervízió.
Fontos az is, hogy az irodalomterápiában használható szövegekről tanuljanak a hallgatók. Foglalkozunk klasszikus és kortárs irodalmi művekkel, de megjelennek más lehetőségek is. Például dalszövegek, filozófiai szövegek, önéletrajzok, Facebook-posztok és sokféle más szöveg is, tanuljuk a kreatív és expresszív írásgyakorlatok alkalmazását, s azt, hogy melyiket milyen célcsoportokkal, milyen problémák, témák átdolgozásához, körüljárásához lehet használni, s hogyan lehet köré egy másfél-kétórás foglalkozást, azokból pedig egy hosszabb, akár egy évnél is hosszabban működő nyitott vagy zárt kiscsoportot és folyamatot felépíteni.
Kiktől tanulhatjuk meg ezt a módszert?
Az irodalomterápiát szerintem akkor értjük jól, ha látjuk, hogy ez egy messzemenően interdiszciplináris terep. Ezért mindenképpen több szakma, tanszék és intézmény együttműködésére van szükség, és idő is kell ahhoz, hogy ez a szerteágazó ismeret összeérjen. Nálunk a PTE-n is több tanszékről és külsősökből áll az oktatói gárda: irodalmárokból, pszichológusokból és pszichiáterekből, a programunkban tanít például V. Gilbert Edit, Z. Varga Zoltán, Papp-Zipernovszky Orsolya, Hunya Csilla, Árkovits Amaryl, G. Tóth Anita, de oktatónk volt a néhai Stark András is. Gyakori, hogy együttműködünk költőkkel, műfordítókkal (például Mirtse Zsuzsával, Fekete Richárddal), a módszertani kurzusaink, hospitálásaink és szakdolgozati témavezetéseink pedig a Magyar Irodalomterápiás Társaság gyakorló irodalomterapeutáinak a közreműködésével, illetve az ő futó csoportjaiknak a meglátogatásával, az ő tapasztalataik megosztásával zajlanak.
•••
Szeretnél többet megtudni az irodalomterápiáról, esetleg találkoznál élőben is az interjú alanyával? Most áprilisban megteheted! Vedd meg jegyed az április 30-ai Magamat írom és olvasom – az irodalomterápia lehetőségei a pszichológiában című előadásunkra!
