Öt mese a karácsony csodáiról

A karácsony a családról, a szeretetről és a hagyományokról szól. Ugyan mindenkinek egy kicsit mást jelent, de az biztos, hogy a fantázia kiemelt szerepet kap ebben az időszakban. A fantázia révén pedig helyet kapnak a történetek is, melyek a családi szokásokat, értékeket képviselik. A hétköznapi mesemondás rutinja is meghittebbé válik ekkor. Milyen szerepük van a meséknek az adventi időszakban? Hogyan tükrözik a család értékeit? Mit szimbolizálnak a mesés elemek? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ.

A karácsony mint családi ünnep alkalmat ad arra, hogy megtapasztaljuk gyermekünkkel a múlt, jelen és jövő folytonosságát. Az ünnep lehetővé teszi a gyermekeknek a megszokottból való kizökkenést. A mindennapoktól eltérő, „kitüntetett” időszakban a család újra átélheti legfontosabb élményeit, értékeit, az összetartozás érzését, mely újult erővel tölti fel a család legtöbb tagját. A gyermekeinek az ünnep segíthet abban, hogy megszilárduljon a családról alkotott képe, érezzék, hogy a „mi családunk ilyen”. Mivel a gyermekeknek szükségük van a szokásokra, hagyományokra, családi rituálék nélkül könnyen talajvesztetté válhatnak. A családi rítusokban a másik emberhez fűződő viszonyunk tükröződik. Szavakba foglaljuk és ünnepeljük mindazt, amilyen a mi családunk.

A hagyományteremtés növeli a gyermek biztonságérzetét.

Ebben az időszakban a jelen lévő családtagok mellett a jelen nem lévő felmenőket is szimbolikusan megidézhetjük a mesék segítségével. Az ünnep a stabilitást és a mulandóságot egyaránt megjeleníti, utalva ezzel a családi kapcsolatok elkerülhetetlen változásaira. A szeretet ünnepe alkalmából elmélyíthetjük gyermekeinkben a család értékeit, melyhez segítségünkre lehetnek a mesék.

Nézzük meg néhány konkrét mesén keresztül, hogyan tükröződnek bennük a családi értékek, illetve milyen tanulságokat vonhatnak le belőlük a gyermekek a meghitt időszakban.

Hókirálynő: a jó mindig győzedelmeskedik.

Generációk nőttek fel a Hókirálynő meséjén, melyben Hans Christian Andersen bemutatja, ahogy az őszinte szeretet legyőzi a gonoszt. Gerda és barátja, Kai békésen játszanak együtt, míg egy téli napon, amikor a hó miatt nem tudnak a szabadban játszani, Kai nagymamája a Hókirálynőről mesél nekik. Egy éjszaka a kisfiú, Kai képzeletében megjelenik a Hókirálynő, majd a következő jelenetekben szilánkok mennek a szemébe, amitől ő maga is gonosz lesz. Gerdát és a nagymamáját is folyamatosan csak bántja, kizárólag a rosszcsont barátaival hajlandó együtt játszani. Egy napon a Hókirálynő eljön érte, és elviszi a palotájába. A jeges palota a sötét tudattalan szimbólumaként értelmezhető, mely félelmet sugall, ezáltal ismerhetik meg a gyermekek a tudattalan tartalmakat. Gerda évekig várja vissza a barátját, mígnem a fiú után indul. Kalandos útja után végül céljához ér, majd Kai megfagyasztott szívét feloldja a könnyeivel. Gerda könnyei a megtisztulás folyamataként értelmezhetők, Kai „jóvá” válását, kegyetlen gondolataitól való megszabadulását jelképezi. Ideális mese karácsonyra, amelyben a jó legyőzi a gonoszt.

Holle anyó: mindenki azt kapja, amit megérdemel.

A Grimm-mese főszereplői egy özvegyasszony lányai, Mari és Lujzi, akik egymás szöges ellentétei. Mari szorgos és kedves, Lujzi lusta és gőgös. Egy napon Mari a kútnál fonva beleejti az orsóját a vízbe, utána ugrik és hirtelen Holle anyó birodalmában találja magát. Hosszú útja során mindenkinek segítségére van, például megrázza az érett almákkal teli almafát, és kiszedi a kész kenyeret a kemencéből. Végül Holle anyóhoz ér, akinél jó szolgálatot tesz dunyhája rázásánál. Amikor Marit honvágy kezdi gyötörni, Holle anyó drága ajándékkal engedte útjára. Odahaza mindenki boldogan fogadja, kivéve a testvére, aki irigykedett rá. Lujzi elhatározta, hogy ő is felkeresi Holle anyó birodalmát, csakhogy az útja nem pont úgy alakul, ahogy Marié. Lujza esete a következőképpen írható le: először differenciálódik az én, majd a megkapja megérdemelt büntetését (a szurkot, ami rázúdul), ezzel megerősödik az én, belső integráló folyamat megy végbe. A jóságos és a gőgös lány képe összeolvad, mellyel létrejön az egészséges kép. A dunyha rázása a megtisztulás folyamataként értelmezhető: Lujzi „jóvá” válását szimbolizálja. A mese tanulsága, hogy jó és tiszta szívű embereknek jár jutalom.

A diótörő: ahol életre kelnek karácsonyi csodák.

Ernest Theodor Amadeus Hoffmann klasszikusnak számító karácsonyi meséjében életre kelnek a csodák. Szenteste Stohlbaum tanácsos és családja egy barátjával, Drosselmayer bácsival ünnepel, aki bábokat hoz ajándékba a gyerekeknek, s lánya, Marika egy fából faragott Diótörő figurát kap. A gyerekek az este után békésen álomba merülnek. Marika álmában életre kelnek a bábok, akik ellen a gonosz Egérkirály háborút indít. A harcot a bátor Diótörő szakítja meg. A Diótörő, aki egy átok következtében vált bábbá, magával viszi Marika hercegnőt a birodalmába, ahol számos kalandon mennek keresztül. A denevérek támadása zavarja meg őket, de Diótörő legyőzi őket. A győzedelmeskedés következtében megtörik az átok, a Diótörő herceggé változik és a birodalma ismét ragyog. Az Egérkirály a hatalommal bíró istent szimbolizálja, veszélyes elragadtatásokhoz, a személyiség széteséséhez vezet, ahogyan saját kegyetlensége áldozatává válik. A Diótörő a megmentő szerepében a jót szimbolizálja, ami nem a külsőségekben nyilvánul meg. A mesében megelevenednek az igazi karácsonyi csodák, a varázslat. A jó sikeresen győzedelmeskedik a gonosz felett, majd mindenki elnyeri méltó jutalmát.

Polar Expressz: a karácsonyba vetett hit mindenek felett.

A klasszikusok mellett napjainkban is számos mese készül a karácsonyról. Ilyen a Polar Expressz is. A mese témája a karácsony igaz értelmével foglalkozik, amelyben megjelennek a mesés elemek. A főhős egy tízéves kisfiú, aki azt állítja, a Mikulás nem létezik, és a karácsony csak a szülők trükkje. Egy éjszakán fekete vonat áll meg a házuk előtt. A Polar Expressz apró utasaival elindul az Északi-sarkra, kezdetét veszi egy kalandos utazás. A gyermekek szemtanúi lehetnek a pillanatnak, amikor a Mikulás megajándékozza a gyermekeket. A vonat szimbolikusan jeleníti meg azt a folyamatot, mely során a főhős személyiségfejlődésen megy keresztül. A hitetlen kisfiú fokozatosan elkezd hinni a csodában, mely egyben az önmagunkba vetett hitünket is jelképezi. A mese tanulsága, hogy bármi létezhet és megtörténhet, ha hiszünk benne. A gyermekek életében

kiemelt szerep jut a fantáziának,

hiszen amíg a mesebeli világban él, biztonságban érzi magát, úgy érzi, az ő kezében van az irányítás.

Jégvarázs: ahol a testvéri szeretet győz.

Követve a modern meséket, mindenképpen meg kell említenünk a Jégvarázs című rajzfilmet is. Elsa különös adottsága miatt a koronázási ünnepségről kétségbeesetten elmenekül, elhagyja a királyságot. A magas hegyekbe menekülve úgy dönt, hogy hagyja kiteljesedni a képességét, jégből palotát varázsol magának. Amire viszont nem számít, hogy Arendelle teljes királysága hóba borul és örök tél veszi kezdetét. Anna, a félelmet nem ismerő kishúga Elsa után indul. Útja során összebarátkozik Kristoffal és rénszarvasával, Svennel, segítségükkel igyekszik megtalálni a nővérét. Közös kalandjaik során különös trollokkal és Olaffal, a hóemberrel is találkoznak. A jégpalota lelki konstruktumként jelenik meg: a személyiséget szimbolizálja, „átformálóként” funkcionál, Elsa félelmét jeleníti meg. A sötét tél, a jeges, rideg környezet a tudattalant jelképezi, melynek megismerése nélkül a főszereplők nem juthatnak el a célig. A testvéri szeretet az oltalmat, biztonságot szimbolizálja, mely képes megmenteni Anna életét. A rajzfilm a Hókirálynő története alapján készült, annak egy Walt Disney által feldolgozott verziója. Így tanulsága is hasonló: mese arról, ahogy a testvéri szeretet legyőzi a gonosz varázslatot.