A mai világban nagyon sokan szorulnak segítségre valamilyen gondjukkal kapcsolatban. A filmekben és a köznyelvben sokszor halljuk, hogy „neked agyturkászhoz kéne menned”. Na de kit értenek ez alatt pontosan, a pszichológust vagy a pszichiátert? Sokszor előfordul, hogy a két fogalom valahogyan összekavarodik az emberek fejében. Mi is egyáltalán a különbség a két szakma között? Milyen problémával kit érdemes keresni? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ. Tartsatok velünk!
Mind a pszichiátria, mind pedig a pszichológia évszázadokra visszanyúló tudomány. A filmekben, sorozatokban gyakran összemossák a két fogalmat, ami nem szerencsés. Tudni kell, hogy ugyan mindkét szakma céljai közt tudja az emberi elme, az érzések és gondolatok tanulmányozását, de a módszerek és a kompetenciák tekintetében számos különbség mutatkozik.
„De nehéz az iskolatáska”
Az egyik legnagyobb eltérés a képzésben mutatkozik. Annak, aki pszichiáterként szeretne a későbbiekben dolgozni, az ország valamely orvosi egyetemére kell jelentkeznie. Ma Magyarországon négy felsőoktatási intézményben lehet az orvoslás minden „csínját–bínját” elsajátítani: Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. Az első lépés a hatéves általános orvosi képzés sikeres elvégzése. Ezután tudnak az orvostanhallgatók szakosodni pszichiátriára. Ez a képzés öt hosszú évig tart. Ez idő alatt
számos elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal gazdagodik a leendő pszichiáter.
Ez utóbbinak része a különböző pszichiátriai osztályokon való rezidensi munka. A tanulás természetesen itt nem áll meg. A már végzett pszichiátereknek lehetőségük van továbbképezni magukat, például pszichoterapeutának.
Ezzel szemben a pszichológusjelöltek az ELTE kivételével a bölcsészettudományi karok valamelyikén kezdik meg pszichológiai tanulmányaikat. Sokan mondják, hogy a pszichológia szak bölcsész képzés, ám az ott tanulók nagyrészt egyetértenek abban, hogy inkább egyfajta határterületről beszélhetünk a társadalom- és a természettudományok közt. A bolognai rendszer bevezetése óta a pszichológus képzés több részre osztható.
Az első lépcsőfok a hároméves alapképzés sikeres teljesítése. Ekkor a hallgatók viselkedéselemző szakemberekké válnak.
Mivel okleveles pszichológusként csak a mesterképzés elvégzése után dolgozhatnak, a legtöbben továbbtanulnak. Ez újabb két évet vesz igénybe. Az újabb diploma megszerzését követően lehetőség van különböző szakirányú továbbképzésekben részt venni, amivel az illető szakpszichológussá válhat, vagy választhatja valamelyik doktori iskola programját, ha a kutatás világában szeretne elmélyedni. Ez utóbbi elvégzése jogosítja fel a pszichológia doktori címének viselésére.
Eltérő hatáskör
A pszichiáteri szakma rendkívül sokoldalú és szerteágazó terület. A végzett szakemberek feladatai közé tartozik a betegek fogadása a különféle kezelő intézetekben, a kezelések elrendelése, a mentális kórkép és betegségbesorolás elkészítése. A pszichiáterek a mentális rendellenességeket általában a nemzetközileg is elfogadott DSM–5 kézikönyv alapján diagnosztizálják. A munkájukhoz kérhetnek különféle vizsgálatokat, ha szükségesnek érzik azokat. Ilyen lehet például a CT elrendelése. Fontos, hogy gyógyító tevékenységet ők is csak akkor végezhetnek, ha rendelkeznek pszichoterápiás szakképzettséggel.
A pszichológusnak az emberi lélek és elme, valamint a személyiség átfogó vizsgálata és elmélyült elemzése a szakterülete. Ők is használhatják a DSM kézikönyveket, de inkább a különböző pszichológiai tesztek alkalmazása a jellemző. Ilyen például az MMPI, a CPI vagy a Rorschach-táblák. Fontos különbség, hogy
a pszichiáterekkel ellentétben a pszichológusok nem írhatnak fel gyógyszert,
kivéve az Amerikai Egyesült Államok két tagállamában, Új–Mexikóban és Louisianában. Ezt azonban a szakma nem nézi jó szemmel, és minden erejével azon van, hogy ezen államok kiváltsága is megszűnjön. A pszichiáterekhez hasonlóan a pszichológusok is csak abban az esetben végezhetnek gyógyító munkát, amennyiben elvégzik a pszichoterápiás képzést, valamint az azt megelőző klinikai szakképzést.
Vannak olyan mentális rendellenességek, ahol elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés. Tipikusan ilyenek a nagy pszichiátriai kórképek, mint például a skizofrénia vagy a mániás depresszió. Ebben az esetben egy pszichológusnak csak támogató szerep juthat, vagy diagnosztikai munkával segíthet pontosabb képet adni arról, hogy milyen betegség áll a tünetek mögött.
Ezzel szemben azonban fontos azt is tudni, hogy vannak olyan problémák, amelyekben nem várható az, hogy a gyógyszeres kezelés hatására fog a kliens problémája megoldódni. Ilyen például az, hogy mennyire tud kiállni magáért valaki, mely esetben a pszichológus inkább a kompetens.
Végezetül érdemes megemlíteni, hogy egy beteg kezelésében sokszor mind a két szakember részt vesz. Ugyan pszichológus nem írhat fel gyógyszert, de együttműködhet a pszichiáterrel, ha az adott terápiát gyógyszeres kezeléssel szükséges kiegészíteni, mint például a depresszió vagy a pánikbetegség esetében. Ilyenkor tehát gyakori a pszichológus és a pszichiáter kooperálása.
Felhasznált irodalom: Itt
