Pszichológus Szemmel – a raftingról: nem úszod meg önmagad!

A raftingolás akkor is megismételhetetlen élmény, ha valójában többször is részt vehetünk ilyen túrákon. Szerezhető benne jártasság és gyakorlat, sokat számít a rutin és az évek, de a vadvízi evezés sosem válik átlagossá. Minden vízreszállás megköveteli a teljes figyelmünket és tanít valami újat. Ha nem az összehangolt evezőhasználatról, akkor saját belső világunkról. Élményanalízisünk.

Az extrém sportok közül a rafting az egyik legismertebb. Bár manapság egy vezetett túrába azzal a bizonyossággal vághatunk bele, hogy nem kerülünk életveszélybe, a vízen sodródva, gyakran a kontroll legcsekélyebb illúziója nélkül, nehéz azt elfelejteni, amit Petőfi is megverselt: azért a víz az úr. Természetesen minden ilyen élményt meghatároz a helyszín, ahol evezünk, így feltehetően különbség van a folyami vadvízi evezés és a cikkben leírt, sebes folyású, tiszta vízű hegyi folyón történő evezés között. Valószínűleg azonban mindkettőre igaz, hogy a résztvevő az érzelmek széles palettáját tapasztalhatja meg, élvezheti a testét elöntő adrenalin minden hatását, és a túra után lebeghet az önmegvalósítás édes érzésében.

Vízreszállás előtt a túravezetők ellátják néhány tanáccsal a kalandvágyó résztvevőket. Az alapvető biztonsági és evezési ismereteken túl elhangzik néhány olyan tanács, amely egy kevés absztrakciós készséggel könnyedén értelmezhető a hétköznapi életre vonatkoztatva is. Például, hogy „Ott evezz, ahol a víz folyik.”, „Ha megakadsz egy sziklán, együtt dolgozva a társaddal addig mozgasd a raftot, míg lemozdultok arról.” „Ha kiesel a csónakból, ne állj le a köves talajra, ússz a felszínre.” „Ha a csónak alá kerülsz, ne pánikolj, ússz ki alóla.” „Figyelj a társaidra, összehangoltan dolgozzatok.” és végül, bár ez utóbbi szigorúan csak erre alkalmas hegyi patak esetén megszívlelendő tanács: „Csak ott igyál a vízből, ahol áramlik. A pangó víz megposhad.”

A fenti tanácsok magukért beszélve állítanak ki egy olyan életfilozófiát, amely hosszú távon jelenthet kapaszkodót az életben való eligazodáshoz és haladáshoz. A túravezetők tanácsain kívül a folyó is tanít a maga módján, mégpedig azt, hogy a kontroll csak részleges, és gyakran csak illúzió vagy még az sem – például, amikor egy pillanat alatt úgy hozzávágja a túrázókat a sziklához, hogy azok a vízben találják magukat. De ugyanilyen kontrollvesztés-élmény az is, mikor a csupán térdig érő víz nem engedi felállni a résztvevőket.

Mindezek együtt és az az élmény, hogy volt bátorságunk belemenni olyan helyzetekbe, amelyek valószínűleg jócskán kívül esnek a komfortzónánkon, hosszú távon formálhatnak minket, önbizalmat adhatnak és egy újfajta életszemléletet alakíthatnak ki.

Az élményterápia és a rafting

Az élményterápia legegyszerűbb megfogalmazása szerint nem más, mint cselekvés általi tanulás és reflexió a történtekre. Terápiás alkalmazásuk során azonban a cselekvések és élmények csak katalizátorai a terápiás és önismereti folyamatoknak, melyeket az alábbi kritériumok jellemeznek:

1. A cselekvő inkább résztvevő, semmint szemlélő a tevékenységben.
2. A tanulási/terápiás folyamatok megkövetelik a résztvevő motivációját, mely energiabefektetés, bevonódás és felelősségvállalás formájában nyilvánul meg.
3. A folyamatok valóságosak és jelentősek a résztvevő számára annak természetes következményei révén.
4. A reflexió kritikus összetevője a tanulási/terápiás folyamatnak.
5. Funkcióbeli változásoknak kell fellépniük a jelenben és a jövőben úgy a résztvevőben, mint annak környezetében.

Mint azt láthatjuk tehát, az élményterápiás módszerek során elengedhetetlen tényező a tapasztalatokra való reflektálás, ahogyan azt önismeretben járatos emberek már megszokhatták. Egy raftingtúra pedig rengeteg reflektálható tapasztalati lehetőséget nyújt a résztvevőknek, annak esélye nélkül, hogy elhatárolódhassanak az éppen zajló történésektől. Így aztán a túrázónak alkalma nyílik evezőpozíciótól függően szembesülni saját dominanciájával vagy követési képességével, pánikszituációkra adott reakcióival vagy akár társas kapcsolati mintáival és elfojtásaival, főleg az adott személlyel/személyekkel szemben, akikkel szó szerint egy hajóban evez.

Élményanalízisünk

Flow– 5/5

Raftingolni csak teljes bevonódással és önátadással lehetséges, hiszen maga a tevékenység extrém sport jellegéből adódóan megköveteli, hogy minden érzékszervünk, minden gondolatunk és minden tettünk az evezés – vagy az úszás körül forogjon. Raftingolás közben egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a luxust, hogy máshol járjon az eszünk vagy csak fél szívvel cselekedjünk. A vízen az órák úgy folynak el, mint a percek, csak a pillanat létezik, meg az összehangolt munka a folyóval, a társunkkal és önmagunkkal.

Intezitás– 5/5

A rafting jellemformálóan intenzív élmény. Mind fizikailag, mind érzelmileg és szellemileg a végsőkig képes megmozgatni az embert. A fizikai aktivitást természetesen el is várhatjuk, ám itt a veszélyesség az, ami megköveteli, hogy a résztvevő szellemileg is száz százalékot nyújtson. A túra során magától értetődően jelentkező váratlan helyzetek azok, amik az érzelmek egészen széles palettáját képesek, akár meghökkentő intenzitással felszínre hozni az eufórikus örömtől kezdve a rettenetig bezárólag.

Különlegesség- 5/5

Természetesen ez attól is függ, hogy ki mennyire van extrém sportokhoz szokva, de a rafting mindenképpen nagyon újszerű élményt az extrém sportok között is. Talán eveztünk már – de ritkán tapasztalhatjuk meg közvetlenül, hogy valóban a víz az úr. Biztosan úsztunk már – de ritkán ekkora sodrásban, sziklák között. Az élményt kiegészíti még maga a táj, az egység élménye a természettel, önmagunk határainak szélesítése, illetve a társainkba vetett szükségszerű és feltétlen bizalom is.

Inspiráció– 5/5

A vadvízi evezést nevezhetnénk az önismeret királyi útjának is, hiszen az esemény legbensőbb lényünkig megérinthet, ha hagyjuk. Az, amit a vízen átélünk, életre szólóan formálhatja gondolkodásmódunkat. Bármely életszakaszban vegyünk is részt a túrán, biztosan újraértelmezünk néhány dolgot az életünkben, és szinte garantálhatóan visszavágyunk majd a vízre.

Megoszthatóság– 5/5

A rafting jellegéből adódóan társas sport, ezáltal egy társas élmény. Nagyban meghatározza azonban, hogy kikkel osztjuk meg raftunkat, milyen evezőpozícióban evezünk, társunk vagy társaink mennyire tapasztaltak – és persze az is, hogy milyen a terep. De nemcsak azok az emberek számítanak, akikkel szó szerint egy hajóban evezünk, hanem minden más résztvevő is, hiszen adódhatnak olyan helyzetek, mikor nem a közvetlen evezőtársunk, hanem csapattársaink segítségére szorulunk. Ennél fogva a rafting nem csupán megosztható, de szükségképpen megosztandó élmény is. Noha a megélése egyéni munka, felszínre kerülhetnek kapcsolati és kapcsolódási mintáink is a közös evezés során.

Azoknak ajánljuk, akik…

• szeretnek sportolni és stabil vízbiztonsággal rendelkeznek,
• szeretik önismertüket közvetett módon, külső helyszíneken fejleszteni,
• nem riadnak vissza a kontroll átadásától, és kétes helyzetekben is higgadtak tudnak maradni.

Forrás: Newes, S. & Bandoroff, S. (2004). What is Adventure Therapy? In Newes, S. & Bandoroff, S. (Eds.). Comeing of Age: The Evolving Field of Adventure Therapy. (pp. 1-30.) USA: Association for Experimental Education.

•••

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.