Még a pszichológia tudománya sem tudta pontosan megmondani miért, de egy biztos: mindenki szereti a zenét. Legyen szó fiatalról vagy idős emberről, mindenki megmozdul egy-egy ritmusra, dallamra. Mi most egy csodálatos komolyzenei előadásra látogattunk el, történetesen a világhírű David Helfgott zongoraversenyére. Élményanalízisünk.
David Helfgott, 1947-es születésű, ausztrál származású zongoraművész. Hatszoros nyertese az egyik legrangosabb Ausztrál komolyzenei versenynek, az ABC Young Performers Awards-nak. Leginkább romantikus dallamokat játszik, repertoárjában többek között Mussorgsky, Rachmaninoff, Chopin, Liszt, Schumann és Rimsky-Korsakov szerepel. A Papp László Budapest Sportarénában a fő attrakció Rahmanyinov 3. zongoraversenye volt, amelyet az Art Anzix Symphonic Orchestra kísért.
Hol is kezdjük?
Ahhoz, hogy egy zeneművet élvezzünk és feldolgozzunk, elengedhetetlen a hallás képessége. Ahogyan a beszéd, úgy a zene észlelése és komponálása is csak az emberi faj különlegessége. Egyesek rendelkeznek az abszolút hallás képességével. Ez azt jelenti, hogy az illető képes tökéletesen visszamondani az adott dallam pontos hangjait különösebb erőfeszítés nélkül. Olyan képesség ez számukra, mint megmondani valamiről, hogy milyen színű. Ez persze nagyon ritka jelenség, tízezer emberből egynél fordul elő (Ward, 1999, in: Általános pszichológia I.). Híres zeneszerzők rendelkeztek abszolút hallással, többek között Mozart és Liszt Ferenc. Rendkívül nagy dolog, ha valaki ilyesmire képes, de ami talán még fontosabb, hogy a hangok egymáshoz való viszonyát „kihalljuk”.
A hangközök észlelése egy másik folyamat, amely egy adott hangmagasságú hang és a hozzá viszonyított másik hang magassága közötti eltérést mutatja meg. A zenében a hangközök szabályos rendszert alkotnak, melynek alapja az oktáv. Relatív hallású embernek nevezzük azt, aki a hangok közötti különbségeket pontosan le tudja írni. Ha lejátszunk nekik egy dallamot, majd megadjuk a kezdőhangot, képesek a dallam további hangjait „kiszámolni”. Ez a képesség idővel fejleszthető.
Nem hagyhatjuk ki a dallamsüketség fogalmát sem a sorból, amely pedig pontosan az ellentettje a fentebb sorolt képességeknek. Ez lehet szerzett, valamilyen baleset vagy agysérülés következménye, de lehet genetikailag veleszületett is. Ekkor a személyek képtelenek a dallamok felismerésére, egyszerű dalok visszaéneklésére, illetve a dallamokban a hamis hangok detektálására, de nem mutatnak problémát egyéb észlelési feladatokban. Csak a dallamok felismerése okoz nekik gondot, a beszédet viszont teljesen jól értik.
A koncert
Ahogy belépett a színpadra Helfgott, az megtelt élettel. Egy csupa szív, idős urat láthattunk, aki a koncert előtt és után is sok-sok zenekari tagnak megköszönte a közreműködést. Az előadás első felében önálló zongoradarabokat hallhattunk, majd a második részben csatlakozott a zenekar is. Pszichológiai szempontból nem maradhat ki a tény: Helfgott fiatal kora óta
szkizoaffektív zavarban érintett.
Ez a fogalom azt jelenti, hogy sajátos érzelmi rendszere és felfogásmódja van a személynek. Jelentkezhetnek bizonyos életszakaszokban hallucinációk, delúziók vagy értelmetlen beszéd és gondolatmenetek. Viszont nem érik el a szkizofrénia kritériumait ezek a jelenségek. Emellett vagy mániás zavar tünetei vagy depresszió tünetei vagy kevert tünetek jelentkeznek az egyénnél, de ezek sem a kritikus szinten. Az ebben érintett személyeknek gyakran gondot okozhat az álom és valóság közötti különbség észlelése.
Helfgott minden darab után felállt és állva fogadta a tapsot, ekkor szerintem többen próbáltuk leolvasni a szájáról, milyen nyelven köszöni meg a gratulációt, de aztán rájöttünk, hogy valamiféle artikulálatlan hangok hagyták el a száját. A darabok közben sajátos módon fújta ki a levegőt a száján és gyakran dudorászott is a dallamok mellé. Mindez azonban csak egyedivé és szerethetővé tette az előadást.
David Helfgott azon kevesek egyike, aki saját életrajzi filmjét is láthatta. Az 1996-os Shine című film Helfgott kalandos életéről, zenei pályájáról szól, amely nem mellesleg Oscar-díjat is kapott.
Élményanalízis
Flow − 5/4
A teljes flow élményét talán csak a helyszín törte meg. Sajnos a hatalmas csarnok, ami sok mindennek remek helyszínt tud biztosítani, egy nívós zongoraverseny hangulatát kissé csorbította.
Intenzitás − 5/4
David Helfgott előadásába mindent beleadott, látszott rajta a szeretet. A zene, a közönség, és a zenekar iránti odaadás. Figyelmünket végig lekötötte és magával ragadta.
Különlegesség − 5/5
Az, hogy valaki pszichológiai diagnózis mellett ilyen jól tud valamiben kiteljesedni, az önmagában is rendkívül különleges élmény.
Inspiráció − 5/4
A zene átható erejét számos területen fel tudjuk használni. Legyen akár szó tanításról, rehabilitációról vagy örömszerzésről.
Megoszthatóság − 5/5
Egy koncert, legyen szó könnyű vagy komolyzeneiről, mindig megosztható barátainkkal, szeretteinkkel.
Összegezve, azoknak ajánljuk a David Helfgotthoz hasonló komolyzenei előadásokat, akik:
- valami újfajta, rendkívüli zenei élményt szeretnének átélni,
- szeretnék ünneplőbe öltöztetni önmagukat és szívüket,
- kellőképpen nyitottak a régi idők nagyjainak darabjaira.
Felhasznált szakirodalom: American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5). USA. Csépe V., Győri M., Ragó A. (Szerk.) (2007). Általános pszichológia I. - Észlelés és figyelem. Osiris Kiadó KFT, Budapest. Hasonló élményként ajánljuk: Rhoda Scott koncertjét, José Carreras gálakoncertjét.
•••
Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.
