Pszichológus Szemmel – egy western hős történetéről

Hogyan férhet meg egy produkció keretein belül a könnyűzene, a kortárs irodalom, a slam-poetry és a modern western környezet? Első hallásra mindegyik területről más és más juthatna eszünkbe, azonban a Klasszik Lasszó művészei bebizonyították, hogy mégis mennyire közel állhatnak egymáshoz ezek a stílusok, és hogy megállják a helyüket egy produkción belül. Ezen műfajok együttállásából pedig egy igazán egyedi és korszakalkotó produktum született meg, amely a debreceni Nagyerdei Víztorony H2O Galériájában került bemutatásra. Élményanalízisünk.

A formáció megalakulása Czinki Ferenc író, és a Blahalousiana zenészeinek, pontosabban Schoblocher Barbara, Jancsó Gábor és Pénzes Máté együttműködésével kezdődött. Kezdeményezésükkel az irodalom és a zene kapcsolódási pontjait feszegették. Ezután egy műsorba meghívást kapott közéjük Kemény Zsófi slammer, költő és író, valamint Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol frontembere. A közös munka olyan jól alakult, hogy eldöntötték, készítenek egy közös produkciót, amelyhez aztán Sárkány Bertalan, a Mary PopKids zenekar ütőhangszerese csatlakozott a ritmusszekcióban. Az ő közös munkájuk eredményeként jöhetett létre a Klasszik Lasszó, amelyben egy mai western hős szemüvegén keresztül tekinthetünk a világra, és bepillantást nyerhetünk az élettörténetébe.

Czinki Ferenc narrációja által ismerhettük meg a főszereplőt, a helyszíneket és a történéseket, a zenészek pedig műveikkel és különböző hangulatfestő elemekkel jelenítették meg egy-egy helyszín atmoszféráját, vagy épp a főhős érzéseit, mondanivalóját. Kemény Zsófi pedig egyszerre elgondolkoztató, humoros és talányos szövegeivel adta a történet szereplőinek szájába a sorokat, melyekből kiderült, milyen problémákkal kell szembenéznie annak, aki a mai világban próbál boldogulni.

A történetmesélés régóta bevett módszer a pszichológiában, amelyre külön terápiafajták épültek, például a meseterápia, amelyben meg kell találnunk a saját mesénket és azzal dolgozni, vagy az irodalomterápia, ahol a különböző irodalmi műfajokban, regényben, novellában, versben kell megtalálnunk azokat a pontokat, ahol a saját életünkkel kapcsolódnak. Ezek a műfajok azért működhetnek nagyon jól, mert ezek előre megfogalmazott, leírt gondolatok, nem a páciensnek kell azokat megalkotnia, csak fel kell fedeznie bennük azt, amivel azonosulni tud, ami az ő érzése is. Az íróknak pedig valamiképp hatnia kell az olvasókra. Hasonlóképp történt ez a jelen előadás során is, ugyanis

olyan problémákat, jelenségeket feszegettek, amelyek manapság tipikusnak mondhatóak, szinte mindenki szembesül velük.

Így a nézőközönség a saját életével párhuzamba állítva a megjelenített gondolatokat, egy igazán katarzisban és flow-élményben gazdag előadást élhetett át.

Az alkotói oldalról nézve pedig mindenki olyan dolgot csinálhatott, ami eltér a mindennapjaikban megszokottaktól. Igaz a zenészek ugyanúgy zenéltek, mint a koncertjeiken, azonban olyan dalok is belekerülhettek a repertoárba, amelyek koncertjeiken valamilyen okból már nem férnek bele, vagy régi kedvenceiket dolgozhatták fel, sőt, még egymás dalait is elénekelhették. Az írók pedig egy teljesen új területen próbálhatták ki magukat, egyrészt hogy hogyan lehet beépíteni és hogyan hangzik a színpadon egy-egy írásuk, költeményük, valamint hangi adottságaikat is megcsillogtathatták, épp úgy, ahogy a zenészek színészi vonásaikat. Dr. Ritoók Magdát idézve „azonban bármilyen szakmát választunk is, nagyon fontos annak tudatosítása, hogy életpályánk (s mi magunk is) a környezetbe többszörösen beágyazott, dinamikus jellemzőkkel bíró entitás, melynek elidegeníthetetlen része a folytonos változás és alkalmazkodás.” Eszerint

a választott pályánkon való megmaradás érdekében szükségünk van változásra, új kihívásokra.

Optimális esetben pedig célunk lehet a szakmánkon belüli kiteljesedés érzése, ami pedig egy rendkívül jó védőfaktor a kiégéssel szemben. Így azt mondhatjuk, a Klasszik Lasszó alkotói mindannyian behoztak valamit a produkcióba, ami a komfortzónájukon kívülre esik. Ezáltal új szerepekben próbálhatták ki magukat, illetve eddig rejtett képességeiket bontakoztathatták ki, ezzel is egy lépést téve a kiteljesedés felé.

Élményanalízis:

Flow – 5/5

A korábban említett személyes érintettség, illetve a zene, felolvasás és párbeszéd folyamatos váltakozása miatt nagyon változatos volt a produkció, és így teljes mértékben bevonódhattunk.

Intenzitás – 5/3

A koncert ülőkoncert volt, azonban ennek ellenére is sokszor volt kommunikáció az előadók és a közönség között.

Különlegesség – 5/5

Az alkotók egy igazán egyedi produkciót hoztak létre, amely gondosan felépített és megszervezett volt.

Inspiráció – 5/5

Az előadás párbeszédei, szövegei nagyon elgondolkodtatóak és inspirálók voltak, aminek köszönhetően mindenki eltűnődhetett a mai világunkról és a benne felmerülő problémákról egyaránt.

Megoszthatóság – 5/4

Egy koncert, előadás mindig közösségi élmény, a közönség egy nagy csoport tagjaként gondolhat magára. Együtt nevethetnek, mozoghatnak és érthetik meg az előadók által közvetített mondanivalót.

Összességében azoknak ajánljuk ezt az előadást, akik:

• szeretnének megtekinteni valami igazán különleges és egyedi előadást,
• közösen gondolkodnának az alkotókkal a mai világunkról, és
• megismernék egy western hős történetét.