Az „életed filmje” kifejezést általában nem mozis élményre vagy egy otthoni filmezés leírására használjuk, inkább egyfajta személyes legszebb jelenetekből álló képi élményre, amely halálközeli élmények előtt pörög le előttünk. Kovács András Péter, a Dumaszínház humoristája ezt próbálja közönsége elé tárni saját stílusában. A rengeteg nevetés közben sokszor arcon csapásként érte a közönséget a történetek őszintesége, azok realitása. Az est végén pedig egy szavakkal nem igazán körülírható lelkiállapotban távoztunk. A felmerülő kérdéseink tisztázása érdekében megszólaltattuk az előadót. Élményanalízisünk.

Korábbi írásunkban bemutattuk, hogy a humor hogyan képes segíteni az egyes nehéz helyzetekkel való megbirkózást. KAP estje előtt gondolkodtunk, hogy vajon milyen fókuszt találunk majd a következő hasonló témájú élményanalízisünknek. A kontextus szinte teljesen azonos volt, mégis egy teljesen más jellegű élménnyel távoztunk, mint korábban.

Az előadó az első pillanattól kezdve próbálta kizökkenteni komfortzónájukból a jelenlévőket, tette ezt őszinteségével, nyíltságával és olyan kínosnak számító történetekkel, amelyeket ugyan mind átéltünk, mégis nehezünkre esik beszélni róluk. Némileg

görbe tükröt mutatott a családok valóságáról.

Egyfajta kettősség volt jelen végig: a nagy nevetések mellett olykor a történetek valóságtartalma arcon csapott minket.

Erik Homburger Erikson pszichoszociális fejlődéselméletében az emberi fejlődést 8 különböző szakaszra osztja. Mindegyik szakaszt egy meghatározott konfliktus vagy krízis jellemzi, amely az én és az identitás fejlődését szolgálja. Ezen krízisek megoldási módjától függenek a következő szakaszok. Adaptív megoldás esetén a fejlődés halad tovább, ezek elmaradása esetén regresszió vagy megakadás történik. Kovács András Péter szinte egyesével ment végig az eriksoni életszakaszokon és azok konfliktusain, humoros formát adva nekik. Így mindenki számára megjelentek azok az alapvető feszültségek, amelyek a normatív kríziseinket jellemzik, és az előadásmód révén a nevetések igazán katartikus élményt és feszültségoldódást eredményeztek.

Apró szösszenetek az estről – pszichológiai aspektusból

Kovács András Péter szerint

a tiltás kontraindikált.

A gyereknek lehet, eszébe se jutna az a bizonyos dolog, de a tiltás miatt mégis rájön, hogy mire van lehetősége. Itt példaként említette a 10 parancsolatot is, amelynek állításai többségben tiltást tartalmaznak. Ugyancsak a gyerekekkel való kapcsolat révén egy személyes családi példán keresztül mutatta be a „bezzeg az én időmben” kezdetű mondatok dinamikáját. Elmondása szerint, ahogy ő, úgy gyermekei sem értik ezeket a mondatokat, és szülőként érzi mennyire nem relevánsak ezek. Valamiért azonban mégis használja. A gyereknevelést egyébként a motoros és az autós találkozásához hasonlítja a forgalomban. Ahogy a szülő, úgy az autós az erősebb, a gyerek, illetve a motoros pedig az, aki nagyobbat sérülhet a helyzetben. Mégis a kisebb próbál úgymond „izmozni”, ha ebbe a másik fél is belemegy, akkor könnyen lehet a helyzetből sérülés, baleset.

A párkapcsolatok dinamikájáról és működéséről is sokat beszélt az előadó. Úgy gondolja, hogy beszélni kell egymással a feleknek, hiszen a

kimondatlan vágyak és problémák nem oldódnak meg maguktól.

Inkább játszmázást eredményeznek, amely senki számára sem kedvező. Megszólította férfi társait is a következő, kedveskedésről szóló példával. KAP szerint egy 10 szálas csokor egy pontot ér, azonban 10 napig folyamatosan egy szál az már 10 pont, de ugyancsak egy pontot érhet egy post-itre egy mosolygós arc felrajzolása és kiragasztása a hűtőre. És, hogy mi KAP szerint a történet tanulság: egy csomag post-it 200 forint, tehát nem éri meg rózsát venni.

Az előadó válaszol

Több kérdés is felmerült bennünk a performansz kapcsán, amelyekkel megkerestük Kovács András Pétert, aki kimerítően válaszolt. Ahogy az est, úgy a válaszok is rengeteg izgalmas tartalmat és érzelmet hordoznak magukban. Az alábbi válaszok nyomokban spoilert tartalmaznak!

Mindset: Milyen gondolat által született meg az est tematikája, milyen élethelyzet eredményezte ezt?

KAP: „Egy-egy ilyen est nálam mindig valamilyen gondolat-hordalékkupacból nő szigetté. Ha a hordalékkupac nem éri el a kritikus tömeget, akkor feldarabolódik, és mondatonként/blokkonként bekerül a már meglévő műsorba. De ha kellően masszív ahhoz, hogy önmagában is megálljon egy önálló est vázlataként, akkor nekiállok célirányosan tovább gondolkodni és gyűrni rajta, és a következő hónapok olvasmányait, töprengéseit úgy megválasztani, hogy hozzátegyenek. Ehhez az esthez konkrétan tavaly áprilisban született meg az a rész, amikor az idős bácsi megfordul a fiatal lány után, majd májusban jött az az élményem az esküvőn, utána nyáron sok Háy Jánost olvastam, akinek realista búskomorsága kamaszkorom óta bennem is ott lapul. Júliusban megszületett a kamasz-blokk is, és augusztusra már tudtam, hogy ez az est bizony az életről fog szólni, az elejétől a végéig. Ősszel

rengeteg, a témába vágó pszichológiai könyvet olvastam,

hogy minél pontosabb és találóbb legyek. Aztán két ünnep között jutott az eszembe az est rendhagyó befejezése, ami ugyebár nem felhőtlenül vidám. Mindehhez jött az egész estét átitató érzés, ami arcul csapja az embert, mikor betölti a negyvenet, értékeli az eddigi életét és elgondolkodik, hogy hogyan vagy miért tovább.

De persze a legvégső, legőszintébb válasz arra a kérdésre, hogy miért pont ez a témája ennek az estnek az, hogy rettegek, mint mindenki. Az elutasítástól, a mellőzéstől, a nevetségessé válástól, a szeretteim elveszítésétől és végül az elmúlástól.”

Mindset: Nem egyszerű a színpadon állni és a közönség elvárásait teljesíteni. Ön nagyot kockáztatott ezzel a produkcióval, hiszen nem egy átlagos humorestről beszélünk. Tabu témák kerülnek a középpontba, váltakoznak az érzelmek és a sírás kerülgeti az embert, egyszer a meghatottságtól, egyszer a nevetéstől. Humoristaként megéri-e vagy kell-e egyáltalán ekkora kockázatot vállalni?

KAP: „A stand-up comedy nem azt jelenti, hogy állva beszélsz, hanem hogy bátor vagy a színpadon. Akár úgy, hogy mersz káromkodni, akár úgy, hogy politikusok bajszát rángatod, akár úgy, hogy az élet legvégső kérdéseire kérdezel rá. Ha nincs tétje annak, amit mondasz, akkor csak egy felejthető szórakoztató egység leszel. Persze sokkal kényelmesebb a színpadon megmaradni a komfortzónánkban és a nézőket is meghagyni az övékben, de az igazán felejthetetlen élményeim nekem is azok voltak, amik mélyen tudtak megszólítani, ezért azt gondolom, érdemes nekem is kockázatot vállalni.”

Mindset: Érdemes-e érzelmileg felkavaró témákat behozni a színpadra?

KAP: „Érdemes érzelmileg felkavaró kérdéseket behozni. Ha egyszer van egy több oktávos billentyűsorom, miért csak középen klimpíroznék kényelmesen? Miért ne használjam a mély és a magas billentyűket is? Ha az emberek érzelmeinek széles a skálája, és nekem vannak eszközeim ezeket megpengetni, akkor meg kell pengetnem.”

Mindset: Nem lép ez túl a Dumaszínház keretein?

KAP: „Nem hiszem, hogy amit csinálok, az túllép a Dumaszínház keretein, mert a kereteket oda rakjuk, ahová akarjuk. Bár az egyik kollégám azt mondta az estet látva, hogy ezzel az esttel otthagytam a műfajt a többieknek és létrehoztam egy újat.

A humoristák félnek a csendtől: ha nevetés van és taps van, az jót jelent, ha csend, az rosszat. Nekem is időbe tellett megtanulnom, hogy ne egyik nevetéstől a másikig rohanjak, hanem hagyjak időt, aztán bátrabb lettem, és kipróbáltam olyan dolgokat is, amiket érdemes végighallgatni, annak ellenére, hogy nem feltétlenül vicces a végük, végül kikötöttem a mostani estnél.”

Mindset: Nem fél attól, hogy kevesebbet nevet majd a közönség?

KAP:

„A poénokon nevetnek, de a csendek alatt szeretnek meg igazán.

Ha már pszichológusnak válaszolok, én csak annyit csináltam, hogy behoztam a stand-upba az endorfin és a dopamin mellé az oxitocint is. Az endorfinnal és a dopaminnal jól szórakozik a közönség, az oxitocinnal pedig azonosul és megszeret.”

Mindset: Mi a célja ennek az estnek?

KAP: „Tavaly jutottam el odáig, hogy már nem vicceseket akarok mondani, hanem valamiről akarok beszélni viccesen. Hogy a nevetés csak a feloldást és a kommunikációs gátak leküzdését szolgálja − a dopamin ugyebár −, és így gond nélkül csusszanhasson be a mögöttes üzenet a fejekbe.

A nevetés nem a cél, hanem az eszköz,

méghozzá az egyik legerősebb eszköz bármilyen üzenet eljuttatásához. Úgyhogy a közönség, miközben a térdét csapdossa, egyszer csak azon kapja magát, hogy egyetért velem.”

Mindset: Az Ön számára segít megoldani a többszöri előadás azokat az egzisztenciális kérdéseket, amelyeket pedzeget?

KAP: „Pont azért merek beszélni a saját és mindenki más démonjairól is, mert ezekkel a démonokkal már szembenéztem: rég feldolgoztam a szüleim elvesztését, tudomásul vettem a házasság és a család áldozatait és buktatóit, méltósággal viselem az öregedést. Azt gondoltam, hogy beszélhetek ezekről a kérdésekről, hiszen „zsebben vannak.” Tévedtem: az újbóli elmondások hatására vannak sebek, amik felszakadnak, vannak kételyek, amik újra rám törnek, az est vége pedig engem talán jobban igénybe vesz, mint a közönséget. Az első előadások előtt rendesen kibőgtem magam itthon. Kinyitottam Pandora szelencéjét, de úgy érzem, hogy megérte, mert lehet, hogy magamban és a közönségben felkorbácsolok bizonyos hullámokat, de talán a megoldásban is segítek.”

Élményanalízis

Flow:− 5/2

A tevékenységbe való bevonódás egy ilyen helyzetben kevéssé elképzelhető, inkább az érzelmi világunk az, melyre hatást gyakorolt a produkció.

Intenzitás:− 5/5

Érdekes hullámzása volt az előadásnak, érzelmileg minden pillanatába bevonódtunk. Néha az érzelmi feszültségtől, olykor pedig a nevetéstől lábadt könnybe a szemünk.

Különlegesség:− 5/5

Egy este a Dumaszínházban önmagában nem hétköznapi élmény, azonban az Életed filmje különlegességében kiemelkedik ezek közül. Leginkább a téma, ami ezt eredményezi, illetve az előadó felkészültsége és bevonódása is segíti ezt. Minden résztvevő érezheti, hogy KAP mennyi energiát fektette abba, hogy szórakoztassa és elgondolkodtassa a publikumot.

Inspiráció:− 5/5

Utólagosan azt éreztük, hogy az önfeledt nevetés mellett ennek az előadásnak igazi tartalma is volt. Olyan létezéssel és egzisztenciával kapcsolatos témákat hozott elő, amelyekről fontos lenne gondolkodnia mindenkinek.

Megoszthatóság:− 5/4

Utólagosan jókat lehet kacagni az elhangzott poénokon, együtt feleleveníteni őket. Azonban ez az előadás olyan egzisztenciális kérdéseket is boncolgat, amelyeket jobb egyedül átgondolnunk, magunkban rendeznünk, mielőtt mással is megosztjuk azt.

Azoknak ajánljuk, akik:

  • gyerekvállalás előtt állnak vagy azoknak, akiknél nem rég született kisbaba, és a helyzet újdonságát szeretnék feldolgozni mulatságos keretek között;

  • úgy érzik, hogy egyedül vannak problémáikkal, annak érdekében, hogy megértsék, legtöbbünk hasonló nehézségeken megy át az életben;

  • értelmiségi szórakozásra vágynak.

•••

Nézz a világra Pszichológus Szemmel! A Mindset Pszichológia formabontó rovatában az általunk megalkotott, tudományos alapokon álló módszer, az élményanalízis segítségével egy új látásmódot kívánunk átadni az olvasóknak. Szeretnénk, hogy cikkeink által mindenki könnyedén megtalálhassa a hozzá illő tevékenységet, amit így tudatosabban és mélyebben átélhet. A Pszichológus Szemmel rovatnak köszönhetően kitágítható a világról alkotott képünk horizontja. Az általunk kidolgozott élményanalízis módszertanának elméleti összefoglalója itt, dimenzióinak ismertetője pedig itt olvasható.