Rejtett tranzakciók a kommunikációban – mindennapi játszmáink

A társasági élet legfontosabb bázisát a közöttünk zajló sajátos tranzakciók, a játszmák képezik. Ezt az egyre inkább elterjedt kifejezést mindenféle negatív töltetű, kétszínű cselekedet címkéjeként használjuk, szinte nap mint nap. Vajon helyesen? Eric Berne, kanadai pszichiáter, a tranzakcióanalízis kidolgozója Emberi játszmák című könyvében a definíció megalkotása mellett, temérdek példa szemléltetésével tisztázza a fogalmat, valamint annak hatásait.

„A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad” – írja Berne. Egyszerűbben megfogalmazva, a játszmák olyan egymást követő, fondorlatos lépések, amelyek rejtett tartalommal bírnak. Ezek a mögöttes jelentések, melyek a játszmák alapját képezik, sohasem őszinték. A kezdeményező egyén számára viszont nyereséget hoznak, aki látszólag pozitív impulzusokkal eltelve kerekedik felül társán. A haszon ellenére azonban az emberek nem feltétlenül élvezik ezeket a folyamatokat. Előnyeit, melyek nem mindig teljesen tudatosulnak, Berne több aspektusból ragadja meg. Általános haszon maga a homeosztázis, a stabil lelki állapot. A pszichikus háztartásra gyakorolt közvetlen hatásával befolyásolja jóllétünket, például megkímél egy félelmekkel teli állapottól, vagy felsőbbrendűségi érzetet nyújt. Számtalan esetben egzisztenciális előnyökkel is szolgál, mikor az egyén nézetei saját maga számára bebizonyosodnak, egy pozitívan kijátszott szituáció által. A játszmákat egyfajta dinamika hajtja, melyhez minimálisan két résztvevő aktív közreműködése szükséges. A szerző a házastársak között rendkívül gyakran lezajló „Ha te nem lennél” elnevezésű játszmát említi legmarkánsabb példaként.

A férj vagy a feleség azért mond le bizonyos dolgokról (például síelés, bulizás a barátnőkkel, új autó), mert a másik, sok esetben autoriter fél azt nem „engedélyezi” számára. Valójában azonban az elszenvedő fél alakította így saját helyzetét. Akár a párválasztás, akár egy félelemtől való visszavonulás a fő okozó, őszinte érzelmek elnyomása történik.

Mégis miért csináljuk mindezt? Mi a játszmák funkciója az életünkben? Berne szerint a mindennapi élet viszonylag kevés lehetőséget ad az intimitás megéléséhez. Az idő strukturáltsága, az aktív szociális élet fokozódása elnyom bizonyos alapvető szükségleteket, melyeket helyettesítenünk kell.

Társadalmilag elfogadott játszmák

A játszma sikeres kivitelezése során az egyén kiteljesedik, legtöbbször érzelmi nyereség birtokába jut. Nem csupán a cél elérése, de már az egyes előkészítő fázisok pozitív impulzusokkal járnak, fokozva a győzelmet. Vannak személyek, akik egészséges pszichés működéséhez elengedhetetlenek a folyamatos játszmák. Eric Berne szerint a játszmák megtanulása már kisgyermekkorban elkezdődik, a szülők aktív közreműködésével. A szakirodalom a következő példával szemléltet:

„A 7 éves Tominak az asztalnál megfájdult a gyomra; kérte,hogy távozhassék. Szülei azt ajánlották, hogy feküdjön le egy kicsit. Kistestvére, a 3 éves Miki, ekkor így szólt:

– Nekem is fáj a gyomrom” – nyilvánvalóan ugyanarra a figyelemre pályázott. Apja néhány pillanatig nézte, majd megkérdezte:

– Ugye, te nem akarod ugyanazt a játszmát eljátszani?” – erre Mikiből kitört a nevetés, és azt mondta:

– Nem!”

Ebben a szituációban Miki egyértelmű játszmát kezdeményezett a megkülönböztető figyelem mint nyereség kivívásáért. Amint ezt apja direkt módon a felszínre juttatta, a rejtett tranzakció megszűnt. A gyermek felismerte a folyamatot, és végül nem teljesedett be a kívánt eredmény. Ellenkező esetben a szülők megerősítették volna a cselekvést, így a játszmázás gond nélkül beépülhetett volna Miki jellemébe. Mi maradt helyette? Berne leírja, hogy létezik úgynevezett játszmamentes intimitás. A kiegyensúlyozott, önmagukat felvállaló, magabiztos és őszinte személyek képesek szociális kapcsolataik megfelelő dinamikájának létrehozására és fenntartására. Ennek feltétele a megfelelő pár megtalálása (akár barát, akár házastárs formájában), aki szintén alkalmas kölcsönösen működőképes tranzakcióra.