A kapcsolataink természetéhez tartozik, hogy folyamatosan alakulnak. A minket körülvevő társadalmi környezet is változik. Egy párkapcsolatnak szociokulturális szempontból teljesen más feltételekhez kell alkalmazkodnia, és más kihívásokkal kell szembenéznie manapság, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Ami viszont nem változik, az a társadalmunkba mélyen beágyazott hiedelemrendszer a szerelemről és a párkapcsolatokról. Sokszor még mindig a romantikus történetek és filmes klisék határozzák meg a szerelemről alkotott elképzeléseinket, de ezek valójában inkább elidegenítenek a valóságtól, és megakadályozzák a valódi, mély intimitás megszületését egy párkapcsolatban. Cikkünkben 5 népszerű tévhitet leplezünk le, ami segíthet abban, hogy árnyaltabban és realisztikusabban lássuk kapcsolatainkat. 

#1 Mindenkinek egy lelki társa van, akit küldetése megtalálni 

A lelki társ fogalma a párkeresésben megkerülhetetlen hívószóvá vált. Akkor érünk révbe, akkor „kerül egyenesbe” az életünk, ha megtaláltuk a lelki társunkat, akit csupa pozitív értékjeggyel és tulajdonsággal ruházunk fel. Annak reményében, hogy így könnyebben és gyorsabban megtaláljuk, sokszor részletes listát is vezetünk arról, milyen számunkra a tökéletes társ. 

Az ideális jelöltről hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mintha egy ételrecept minőségi összetevőit válogatnánk össze, és hozzáállásunk kirekesztő mindazzal szemben, ami nem felel meg az elvárásainknak.

Ez viszont magában rejti a veszélyt, hogy nem hagyunk teret a „valódi embernek”, aki furcsaságaival, hibáival, eltérő szokásaival együtt kerek egész – ez pedig előbb-utóbb elkerülhetetlenül csalódáshoz vezet. 

Rachel Allyn pszichológus azt ajánlja, ehelyett első lépésben érdemes felismernünk, hogy több lelki társ is létezhet számunkra. A lelki társ az a személy, aki mélyen és hitelesen képes kapcsolódni hozzánk (nem pedig felszínes vagy érdekvezérelt módon). 

Cikkünkből kiderül:

  1. A szerelem önmagában nem elég egy párkapcsolat fenntartásához.
  2. Szeretetünkkel támogathatjuk, de a társunk helyett nem tudjuk elvégezni a múltbeli sebek és traumák feldolgozásával járó önismereti munkát.
  3. A párkapcsolatot erősíti, ha felismerjük és kifejezzük igényeinket és vágyainkat.

Fontos, hogy ne felszínesen, külső benyomások alapján ítélkezzünk, így következő lépésként vizsgáljuk meg a kiválasztott személy belső tulajdonságait. Figyeljük meg azt is, hogyan érezzük magunkat mellette, önmagunk tudunk-e lenni, megnevettet-e, kihívás elé állít-e olyan módon, ami segíti a fejlődésünket. Ha mindez teljesül, nem marad más, minthogy élvezzük a jelen pillanatot, és fokozatosan ismerkedjünk. 

Az ismerkedés előtt vizsgáljuk meg az önmagunkkal való kapcsolatot is, hiszen az önismeret, az önazonosság és a belső egyensúly hiánya lényegesen megnehezítheti számunkra az ideális társ megtalálását. 

#2 Elég, ha szeretjük egymást 

Bármennyire is romantikusan hangzik, sajnos tévhit, hogy a szerelem önmagában elég ahhoz, hogy egy párkapcsolat működjön. A hosszú távú, jól működő párkapcsolatnak része a kommunikáció és a kompatibilitás, a közös tervezés, a frusztráció elviselésének képessége, az önreflexió és az elkötelezettség. 

A nyílt és őszinte kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a félreértéseket, megfelelően kezeljük a konfliktusokat, és elmélyítsük az érzelmi kötődést egy párkapcsolatban. A saját igényeink közlése, valamint a másik fél szükségleteinek és vágyainak értő meghallgatása szintén feltétele a jól működő kapcsolatnak. 

A kompatibilitás sarokkövei az értékrend, életstílus és jövőtervezés. Nem feltétel, hogy mindenben egyformán gondolkodjunk, de ha sikerül összeegyeztetni a különbözőségeinket, az csökkenti a súrlódási pontokat, segíti a közös döntéshozatalt, és növeli az összhangot. 

A frusztráció elviselésének képessége, az érzelemszabályozás és az indulatkezelés kulcsszerepet játszanak abban, hogyan kezeljük a konfliktusokat, hogyan viszonyulunk egymáshoz érzelmileg terhelt, nehéz helyzetekben, vagy ha nem értünk egyet. Ezek hiánya kapcsolatromboló lehet, amikor az együttműködés és kölcsönös tisztelet helyét egymás hibáztatása és szükségtelen veszekedések veszik át. 

Az önreflexió képességére azért van szükségünk, hogy tudatosan önmagunkba tudjunk nézni, felülvizsgálni saját reakcióinkat, viselkedésünket és felismerni hibáinkat ahelyett, hogy folyton a másikra mutogatnánk. 

Az elkötelezettség minden hosszú távú kapcsolatban jelen van. Része az elhatározás, hogy a nehézségek ellenére is kitartunk egymás mellett, és a tudatos döntés, hogy dolgozunk a problémák megoldásán, és energiát fektetünk a kapcsolatba. 

#3 A szeretet minden sebet begyógyít 

A szeretet csodálatos érzés, a szeretetteli kapcsolat pedig támogathatja a gyógyulást, viszont téves azt feltételezni, hogy pusztán a szeretet erejével képesek vagyunk meggyógyítani egymás múltbeli traumáit és sebeit. Nem helyes a kapcsolatban sem a másik félre, sem magunkra ilyen terhet helyezni, különben könnyen a megmentő szerepébe kerülhetünk, ami egy egészségtelen párkapcsolati dinamika kialakulásához vezethet. 

A jól működő párkapcsolatok alapja a szimmetria, ezért olyan társat érdemes keresnünk, aki viszonozni tudja érzéseinket, és akit nem kell „megmentenünk”, mivel ő maga tudatosan dolgozik azon, hogy meggyógyítsa a lelkét, és teljesebb emberré, jobb társsá váljon mellettünk. 

#4 Az igaz szerelem nem változik az idő múlásával 

Ahogy mi, az érzelmeink is idővel változnak, így értelmetlen azt elvárni, hogy a kapcsolat minden szakaszában azonos hőfokon égjünk. A hosszú távú párkapcsolatokban az érzelmek hullámzóak, és bár nem kizárt, hogy időszakonként visszatérhet a kezdeti szenvedélyhez hasonló állapot, túlnyomórészt nem ez jellemző. 

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnénk egymást, sőt, a kapcsolódás ideális esetben az évek előrehaladtával szeretetteljes, bizalmas szövetséggé mélyül, amin közben sokféle érzés cikázhat át. Változatlanul megmarad viszont az elkötelezettség, ami napról napra arra késztet, hogy ne adjuk fel, a kihívások közepette is egymást és a kapcsolatot válasszuk. 

#5 Légy önzetlen a szerelemben, és ne magadra koncentrálj 

A romantikus narratíva szerint az igaz szerelemben elengedjük az önzést, valósággal feloldódunk egymásban. Ez viszont a gyakorlatban sokszor azt jelenti, hogy lemondunk saját igényeinkről, és feladjuk identitásunkat. Ha egyébként is hajlamos vagy elveszni egy kapcsolatban, és előtérbe helyezni a másikat, kihívás lehet számodra, hogy figyelj saját érzéseidre és vágyaidra. 

Pedig a párkapcsolatokat paradox módon az erősíti, ha tisztában vagyunk saját szükségleteinkkel, vágyainkkal, és merjük kommunikálni is ezeket. Rachel Allyn szerint, ha megkapjuk, amire szükségünk van, természetes módon szeretnénk viszonozni is azt.

Ezért jobban működhet, ha nagylelkűségből adunk a partnerünknek, és nem súlyos kompromisszumok árán vagy önfeláldozásból. 

Az ősi jógikus és buddhista szövegekben létezik egy fogalom: a „szimpatikus öröm”, vagyis az a képesség, hogy örülni tudunk más boldogságának. Ha örömmel tekintünk partnerünk sikereire, ezt értelmezzük a mély kapcsolódás jeleként, és ne az önfeladásról szóló szerelmi mítosz leképeződéseként. 


Ha úgy érzitek, szükségetek van egy külső szemre, hogy más fényben lássátok a párkapcsolatotokat, szeretnétek a kapcsolatban új minőségeket felfedezni, megteremteni, vagy a visszatérő, megoldatlan problémáitokra megoldást találni, jelentkezzetek bizalommal párterápiára a Mindset pszichológusaihoz!