Robotok, művégtagok, Momo, főgonoszok vagy a „Macskák” című film elborzasztó, animált főhősei. Mi a közös bennük? Mindegyikük esetén felmerül az „uncanny valley”, vagyis a „hátborzongató völgy” jelensége. A „hátborzongató völgy” az emberi észlelés sajátos reakciója arra, amikor emberszerű ingerekkel kerülünk szembe, és ahogy fejlődik a digitális technológia, a jövőben ez a jelenség valószínűleg egyre fontosabb szerepet kap. Cikkünkben ezt a jelenséget ismertetjük.
Az „ismeretlen völgy” fogalmát Masahiro Mori, japán robotikakutató, a Tokiói Egyetem professzora alkotta meg 1970 körül. A jelenség sokáig nem keltette fel a tudományos világ figyelmét, kutatása az utóbbi években kezd intenzívebbé válni. A hátborzongató völgy jelensége azt jelenti, hogy egy alakot vagy figurát annál rokonszenvesebbnek találunk, minél emberszerűbb vonásokkal rendelkezik, de ez a folyamat egy ponton váratlanul megtörik. Az emberszerűség és rokonszenvesség, illetve kedvelés közt az összefüggés nem végig lineárisan emelkedik, hanem egy ponton meredeken a mélybe zuhan, majd ismét meredeken emelkedik a teljes szimpátiát ébresztő, maximálisan emberszerű alakok által jelentett csúcspont eléréséig.
A „hátborzongató völgy” oka még mindig nem teljesen feltárt. Valószínűleg akkor jön létre, amikor korábbi tudásunkra és tapasztalatainkra épített elvárásaink ütköznek a valósággal, és a két információ között össze nem illés, inkongruencia jön létre. Például egy realisztikus, bőrszerű anyaggal borított, jól megformázott műkézről az első pillanatban fel sem tűnik, hogy ne lenne igazi, pont ezért azt fogjuk várni, hogy a tapintása puha, meleg és élő lesz, mint egy valódi kézé. Ehhez képest a tapintás kemény lesz, hideg és élettelen. Pontosan az ellentéte történik annak, mint amit elvártunk volna, és mivel az emberszerű ingerekre és alakokra az észlelőrendszerünk kiemelt érzékenységgel reagál, ez a hatás felerősödik.
Az ismeretlen helyzet a kiismerhetetlenség, információhiány és veszély kényelmetlen érzését kelti bennünk.
Ha a műkéz azonban láthatólag nem természetes (látszanak a felhasznált anyagok, nincs bőrutánzattal borítva), akkor a megérintésekor már nem fogjuk elvárni, hogy élő hatása legyen, így nem fog problémát okozni az élettelen anyag tapintása. Sőt, a látható protézisekkel rendelkező emberekkel szemben gyakran még magasabb szintű szimpátiát érzünk. Robotok esetén az emberszerű tulajdonságok egy darabig szimpatikusabbá teszik őket, amíg elsősorban tárgyként észleljük őket, amelyeknek vannak emberszerű vonásaik. Az észlelés azonban egy ponton átfordul:
ha a robot már inkább humanoid, de még nem tökéletesen, akkor már emberszerű objektumként észleljük, amelynek vannak robotszerű vonásaik.
A robotszerű vonásokkal rendelkező emberi inger pedig természetellenes hatást kelt. A Terminátor félelmetes auráját is ez a jelenség adta. Az emberi külső és a természetellenes viselkedés (ösztönös reakciók hiánya, mimika hiánya, robotos mozgás, örökké kimért hang) ütközése kelti a nyomasztó érzést. Amíg a technológia nem ér el olyan szintre, hogy tökéletes androidokat alkossunk, addig a stilizált emberi tulajdonságokkal és vonásokkal rendelkező, de robot mivoltukat félreérthetetlenül jelző gépezetek gyártása tűnik a helyes iránynak.
A „hátborzongató völgy” és a szórakoztatóipar
A „hátborzongató völgy” jelensége egyre nagyobb szerepet kap a szórakoztatóiparban. Ahogy fejlődik a digitális technológia, a CGI és a videojátékok, egyre több digitálisan életre keltett karakter jelenik meg, akik percepcióját jelentősen befolyásolja a külsejük. A hátborzongató völgy felhasználása azokban az esetekben hasznos lehet, amikor az adott figura kifejezett célja, hogy ijesztő legyen és borzongást keltsen. Az ijesztő, eltorzult emberi vonásokkal ellátott maszkok és sisakok készítése több ezer éves, számos kultúrában megtalálható hagyomány. Ezek a maszkok az ellenség demoralizálására, vagy rituális kellékként, a rossz szellemek és fenyegetések elűzésére is szolgálhattak. A popkultúra megőrizte ezt a hagyományt, az antagonisták és gonoszok gyakran kapnak emberi arcra emlékeztető, de eltorzított vonásokkal rendelkező maszkot. Az egyik legikonikusabb példa erre Darth Vader. A maszkja jelentősen hasonlít egy emberi arcra, felfedezhető a homlok, a szemek, az orr és száj. A hatalmas szemlencsék, a természetellenes szögletesség, és a vadállatok fogaira emlékeztető szájrács azonban rendkívül fenyegetővé és embertelenné teszi.
Maszk nélküli, de hasonlóan ijesztő antropomorf gonosz az Az című film bohóca, különösen a 2017-es verzióban. Habár a bohóc szinte teljesen emberszerű, kifordult szeme, természetellenes mosolya és szokatlan öltözéke félelmetes aurát kölcsönöz neki. A cikk bevezetőjében is említett Macskák című film pedig a sikeres alapanyag ellenére is óriási bukást produkált a mozipénztáraknál, mivel az emberszerűre animált macskák rendkívül negatív érzéseket váltottak ki a nézőkből.
Természetesen a pozitív szereplők megalkotásánál is figyelembe kell venni ezt a jelenséget. Az Alita: A harc angyala című film főszereplője például emberi arcára irreális méretű szemeket kapott, de robot teste lévén tisztában vagyunk vele, hogy nem teljesen ember és így nem zavarja észlelésünket az aránytalanság. (Nem mellesleg az animátorok munkája és a technológia révén a szemei emberi érzelmeket tükröznek, nem csak üres lencsék.) Az Avatarban szereplő na’vi nép tagjai hatalmas termetűek, a bőrük kék, szemeik szintén irreálisan nagyok, számos állatfajhoz hasonlóan farkuk van, de mégis rokonszenvesnek találjuk őket. Pont annyira emberszerűek, hogy azonosulni tudjunk velük, de tudjuk, hogy a hasonlóság ellenére nem emberek. Az animátoroknak jelentős figyelmet kell fordítaniuk a megfelelő egyensúly megtalálására, és ha sikerrel járnak, azzal elkerülhetik, hogy pozitív karaktereik a „hátborzongató völgybe” zuhanjanak.
A Momo-jelenség
Van még egy karakter, akiről érdemes szót ejtenünk a hátborzongató völgy kapcsán, ő pedig nem más, mint Momo. A Momo jelenség 2018-ban tűnt fel a világhálón: egy ijesztő figura képét felhasználva egyesek a közösségi oldalakon kerestek fel gyerekeket, akiket a figura nevében fenyegettek és különféle kihívásokra igyekeztek rávenni, amelyek több esetben öngyilkosságba torkolltak. Az ijesztgetéshez felhasznált figurát egy japán művész készítette. Habár a figura arca emberére emlékeztet, hatalmas, merev szemeket és görbe, széles szájat kapott, orra pedig gyakorlatilag nincs, ezzel egy teljesen eltorzult arcot alkotva. A figura ijesztő külseje kulcsfontosságú volt a lelki terror sikerességében. Momo a tragikus példa arra, hogy a „hátborzongató völgy" hatása mennyire elkezdett beszivárogni hétköznapjainkba, és egyre jobban szükséges felkészülnünk a megjelenésére, mivel a fejlődő technológia révén egyre inkább mindennapjaink része lehet.
Források:
Az Elfnet részletes videója a témában, számos példával: https://www.youtube.com/watch?v=_pGcxjvS0uI
További források itt, itt és itt.
Képek forrásai:
https://wallpaperstock.net/darth-vader-wallpapers_w35773.html
https://spectrum.ieee.org/automaton/robotics/humanoids/040210-who-is-afraid-of-the-uncanny-valley
