Aki látta a néhány éve bemutatott Lovasíjász című életrajzi dokumentumfilmet, esetleg személyesen is találkozott a főszereplőjével, bizonyára egyetért abban, hogy egy karizmatikus személyiségről van szó. Kassai Lajos, a modernkori lovasíjászat megteremtője, íjkészítő, lovasíjász versenyző, a Magyar Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa márciusban Pécsett tartott előadást. Milyen mentális állapot segít hozzá leginkább céljaink eléréséhez? Hogyan csökkentheti a közösséghez való tartozás a bizonytalanság érzetét? Mi a hagyományőrzés szerepe napjaink társadalmában? Tudósítás.
A lovasíjászat lényege, hogy mozgó ló hátáról, íjjal kell célba lőni. Ehhez elengedhetetlen saját testünk, végtagjaink mozgásának tudatos észlelése. A talajíjászattal ellentétben a lovas itt állandó, dinamikus és rugalmas kapcsolatban van a céllal. A lovasíjászat műfaja a sport és a hagyományőrzés mezsgyéjén helyezkedik el, Kassai Lajos szerint a kettő közös pontja a komfortzónából való kimozdulás. Amíg a sport a kultúra ápolása helyett főleg az elért eredményekre fókuszál, addig a lovasíjászatban a teljesítmény nem célként, hanem eszközként van jelen. Eszköze az önismeretnek, a személyiségfejlődésnek és a test-lélek-szellem közötti harmónia megteremtésének.
Kassai úgy véli, egy ilyen komplex mozgásforma űzése során egyidejűleg valósul meg a kifelé és befelé figyelés: az íjászat az önismeretet erősíti, a lóval való kapcsolat pedig a külvilágot jeleníti meg. Két élőlény között – legyen akár ember vagy állat – a kialakuló kapcsolat alapja a bizalom. Amikor azonban külső traumatikus események hatására elvész a bizalom, a kommunikációra való készség is megszakad. Ilyenkor segíthet az állatokkal való terápiás kapcsolat, amelyet relaxáló és nyugtató hatása révén kutyák és macskák mellett lovakkal is számos területen használnak a lelki problémák oldására. A súlypontnak azonban egyik irányba sem szabad eltolódia, a külvilágra és saját bensőnkre fordított figyelem mennyiségének harmóniában kell maradnia.
Aki képes a céljával rugalmas kapcsolatban lenni, nagyobb eséllyel ér el sikereket.
Mindezt jobban kibontva és saját életünkre vonatkoztatva felismerhetjük a szélsőségek problémáját. A sokak által napi szinten tapasztalt feszültség és frusztráció érzése arra figyelmeztet, hogy a belénk kódolt elvárások elbillentették az egyensúlyt a kényszerek irányába. Amikor vágyott célunkkal való kapcsolatunk veszít rugalmasságából, mi magunk is kezdünk merevvé válni.
Csak akarod, vagy szeretnéd is?
A cél elérésének ideális állapota Kassai szerint energiatelt és fesztelen. Vagyis a siker kulcsa az optimális energiaszint és a feszültségmentesség. Vágyott célunk kitűzése előtt azonban fel kell tennünk magunknak a kérdést:
Akarom vagy szeretném? A két fogalom között ugyanis hatalmas különbség van:
az akarásba egy idő után belefáradunk, viszont amit szeretnénk, az jutalmazó és motiváló hatása révén folyamatosan energizál.
A flow-élményhez hasonlóan eggyé válunk a feladattal, szinte megszűnik körülöttünk a tér és az idő, csak mi vagyunk és az, amit szeretünk. Kassai úgy véli, akarattal nem lehet sem megvilágosodni, sem szentté válni, sőt a boldogság elérése sem így működik. Csak a döntést hozhatjuk meg, hogy mi mellett köteleződünk el, milyen irányba kezdünk el építkezni, a sokak által áhított érzést azonban nem lehet erővel kicsikarni. Mindenkinek meg kell találnia azt a tevékenységet, ami számára önmagában jutalmazó, ezáltal nem fárasztó kötelességnek éli meg. Lehet, hogy ez nem feltétlenül a lovasíjászat, hiszen bármilyen sport, alkotó folyamat, meditatív cselekvés során átélhető a katarzis energiával teli és feszültségmentes állapota.
Forma és tartalom
A hagyományőrzés iránya kettős: az öltözék, a felszerelés, a cselekvés önmagában üres forma. Az érzések, a szellemiség és a szubjektív átélés, vagyis a tartalom tölti meg élettel. Napjainkban sokszor megkérdőjeleződik a világban betöltött helyünk, szerepeink, céljaink. Ennek egy lehetséges oka, hogy nem megfelelő minták vannak rivaldafénybe helyezve, pedig óriási szükség lenne a jó példákra, követhető értékekre.
Kassai szerint a civilizáltság és kultúra mértéke eltérő mennyiségben van jelen a különböző közösségekben. Úgy véli, a nyugati berendezkedésre jellemző magas szintű civilizáltság a kultúra rovására mehet, amelynek bizonyítékaként például a bölcsődék intézményét említi. Felnőttkori kötődésünket az anyai gondozás minősége alapozza meg. Otto Kernberg pszichoanalitikus elmélete is alátámasztja, hogy az anyával való kapcsolat frusztrálódása – például egy érzékeny életkorban lévő gyerek idegenekre bízása, elhanyagolása révén – a későbbi életkorban akadálya lehet a kapcsolatok elmélyülésének.
Az előadás során felmerült a hagyományos női és férfi szerepek átalakulása is. Ezen minőségek megéléséhez stabil minták elsajátítására van szükség, a mai társadalmi berendezkedés azonban egyre inkább fellazítja a női princípium teremtő, és a férfi védelmező funkciójának konszenzusát. A szerepek tisztázatlansága pedig sokakban kelt zavart. Kassai találóan a „látványpékség” metaforát használta a fogyasztói társadalomra, amely kívülről csábító, fogyasztásra azonban alkalmatlan termékekkel mérgezi a közösséget. A mélyen gyökerező rossz szokások eredményei pedig a népbetegségek és különböző civilizációs kórképek.
Felvetődik a kérdés, hogy ha beteg a közösség, lehetséges-e az egyén gyógyítása?
Közösségteremtés
Kapcsolataink által tudunk fejlődni, boldogulni, társas beágyazottságunk személyiségünk legtöbb aspektusát áthatja. Régen a rítusok és hagyományok tisztelete, valamint a közösségekhez való tartozás biztonságos kereteket nyújtott. Napjainkban azonban egyre inkább eltávolodunk őseink bölcs útmutatásától, a határtalan szabadság és a magára hagyottság érzése pedig táptalaja lehet olyan gyakori mentális rendellenességeknek, mint a szorongás, a depresszió vagy az irracionális félelmek. Christopher Lasch már a 70-es évek végén megfogalmazta Az önimádat társadalma című könyvében, hogy a modern kor embere egyre inkább egyszemélyes viszonylatokban gondolkodik, hiába vágyik a kapcsolódásra, saját nárcizmusa eltávolítja másoktól. A végtelen mennyiségben elérhető fogyasztási cikkekhez hasonlóan az emberi kapcsolatok szavatossági ideje is véges. Egyes személyekhez, közösségekhez való hűségünket sokszor érdekek mentén tartjuk fenn, ezáltal növelve az átmenetiség, bizonytalanság érzését.
Kassai alapmottója szerint nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit ők követtek. A követendő értékek mentén szintén rugalmasságra kell törekedni, hiszen a kor embere a jelenben él, kihasználva annak minden előnyét.
Az elvakult és funkcióvesztett ragaszkodás nem szolgálja az előrejutást, így célszerű megtalálni a hagyományok megőrzésének jelen korhoz igazított módját.
Az előadás során kiderült, hogy a lovasedzéseken még az okostelefon használatának is van helye. A mozdulatsorokról készült felvételek visszanézése rendkívül hasznos visszacsatolás lehet.
Személyiségfejlesztő funkciója mellett a lovasíjászat erős közösségteremtő erővel is bír. A közös munka, közös cél, a gazdaság fenntartása olyan értékeket teremt, amelyekhez lehet kapcsolódni. A lényegi változás eléréséhez azonban tudatos tervezés és kitartás szükséges, ami sokszor együtt jár a komfortzónából való kilépéssel.
