Segítség függőknek a közösség erejével – Hogyan működnek a Tizenkét Lépéses programok?

„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget”. Ezt az Assisi Szent Ferenctől származó imát használják azok az önsegítő közösségek, akik függőségüket a Tizenkét Lépéses program segítségével tartják kordában. Nem gyógyulást ígérnek, hanem a sorstársak közös tapasztalataiból és erejéből kiindulva segítenek a függőséggel való józan együttélés módjának megtalálásában az önismereten keresztül. Nézzük meg, hogyan alakultak meg az önsegítő csoportok, mi az alapja a programnak, kiknek szól, és hogyan működnek!

Az 1930-as évek Amerikájában élő Bill Wilson már fiatalkora óta alkoholproblémával küzdött. Próbálkozásai ellenére nem sikerült felhagynia az ivással, ami fokozatosan tönkretette az életét, testi és mentális állapotát. Egy szintén alkoholista barátja megtalálta az absztinencia módját a vallásosságon keresztül. Wilson kételkedett ennek hatékonyságában, mivel ő maga nem hitt Istenben. Később ráébredt, hogy a vallásosság lényege nem feltételül Isten elfogadásán alapul, hanem felépíthetjük magunkban azt a nézetet, amelyen keresztül el tudjuk fogadni, hogy létezik egy nálunk nagyobb erő, amire támaszkodva ki tudunk kerülni függőségünkből.

Amikor Wilson újból erős késztetést érzett arra, hogy igyon, józansága megőrzése érdekében keresett egy alkoholistát, hogy segítsen neki. Dr. Bob Smith és Wilson segített egymásnak az ivás megállításában, majd felismerve, milyen erejük lehet együttesen a hasonló problémával küzdőknek, megalapították az A.A.-t, azaz az Anonim Alkoholisták közösségét. Smith utoljára 1935. június 10-én ivott, és az A.A. tagjai így ezt a napot tekintik a szervezet alapítási időpontjának.

Az A.A. azoknak a férfiaknak és nőknek a közössége, akiknek közös vágyuk, hogy felhagyjanak az alkohol fogyasztásával. Azt javasolják a tagoknak, hogy tartsanak teljes absztinenciát, rendszeresen járjanak a találkozókra, kövessék a felépülési programot, hogy segíthessenek egymásnak közös céljuk elérésében: a józannak maradásban, mind fizikai, mind lelki értelemben. A program ismertetésére Wilson megírta a Névtelen Alkoholisták című könyvet, melyet a tagok maguk között Nagykönyvnek neveznek. Ennek hatására világszerte elterjedt ez a közösségi módszer. Bár a lemorzsolódás aránya magas, az

A.A. az orvosi és pszichológiai kezelések mellett mégis hatékony kiegészítő módszernek tekinthető az alkoholizmus esetében.

Az Anonim Alkoholisták mintájára hamarosan megjelentek más önsegítő csoportok is a függőségekkel küzdőknek, ezek közül a legismertebbek a teljesség igénye nélkül:

• ACA: Alkoholisták felnőtt gyermekei

Ezen a gyűlésen akkor érdemes részt vennünk, ha alkoholista vagy más módon rosszul működő családban nőttünk fel. A tizenkét lépéses programok rendszerszemléletben gondolkoznak, nem csak a függőt tekintik segítségre szorulónak, hanem a családtagokat, barátokat is. A felismerés, hogy milyen hatást gyakorolt ránk gyermekkorunk a múltban, és hogy ez miképpen befolyásolja életünket a jelenben, elindíthatja bennünk a kívánt belső változásokat.

• AL-ANON: Alkoholisták hozzátartozóinak és barátainak közössége

Ha alkoholista családtaggal, hozzátartozóval élünk együtt, érdemes ellátogatnunk az AL-ANON-ba,  ahol a tagok megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket abban a reményben, hogy megoldják közös problémáikat. Abban hisznek, hogy hozzáállásuk megváltoztatása hozzájárulhat a saját és a függő családtag, élettárs felépüléséhez.

• CODA: Névtelen Társ- és Kapcsolati Függők

Gyakori, hogy kapcsolatfüggőként más függőséggel küzdők társai, párjai vagyunk. A névtelen kodependensek olyan nők és férfiak közössége, akiknek közös céljuk egészséges kapcsolatok kialakítása. Támogatják egymást az önismeret útján, hogy megtanulhassák szeretni önmagukat. A program átélése lehetővé teszi az önmagunkkal szembeni őszinteség növekedését, ami a személyes történetünket és viselkedésünket illeti.

• NA: Anonim Drogfüggők

Ebben a közösségben drog- és gyógyszerfüggőként – az alkoholt is beleértve – hozhatjuk meg a döntést, hogy egészséges, józan útra lépünk függőségünkben.

• SLAA: Anonim Szex- és Szerelemfüggők

A tagság egyetlen feltétele a szex-, vagy szerelmi függés kiélésének abbahagyására irányuló vágy, valamint a tenni akarás a függőséget okozó szexuális és érzelmi viselkedésünkkel kapcsolatban. Meglátásuk szerint megszállott, kényszeres viselkedésünknek közös nevezője van, amely független minden személyes különbségtől, szexuális vagy nemi vonzódástól.

• WA: Névtelen munkaalkoholisták

Ha azon kapnánk magunkat, hogy munkamániában szenvedünk, ebben a közösségben a kényszeres munka leállítására való törekvés a közös cél.

• GA: Névtelen Szerencsejátékosok

Ha elveszítettük a játék feletti kontroll képességét, ebben a programban a helyünk. Nincs az az igazi szenvedélyes szerencsejátékos, aki valaha is visszanyerheti az uralmat a játék felett. A névtelen szerencsejátékosok ezt belátva segítenek egymásnak a gyógyulás útjára lépni.

• OA: Anonim Túlevők

Az anonim túlevők közösségén keresztül beláthatjuk, ha tehetetlenek vagyunk az étellel szemben, és az életünk emiatt irányíthatatlanná vált. A csoport közös vágya a kényszeres túlevés abbahagyása.

• R.T.S.: Anonim elkerülő művészek

Ebbe a közösségbe akkor érdemes ellátogatnunk, ha valami miatt (családi nyomás, pénztelenség) nem tudtuk a művészi pályát választani, vagy kreatív alkotói válságban szenvedünk. A program abban segíthet, hogy felépüljünk a kreativitásunk blokkoltságából és megtalálhassuk saját utunkat a tehetségünk kibontakoztatásához.

• NICA: Névtelen Dohányosok

A névtelen nikotinfüggők szerint nem fontos, hogy már most abbahagyjuk a dohányzást, csupán arra van szükség, hogy vágyakozzunk a dohányzásról való leszokásra. Az a tapasztalatuk, hogy aki rendszeresen ellátogat a gyűlésekre, végül abbahagyja a dohányzást.

Mire számíthatunk egy Tizenkét Lépéses önsegítő csoportban?

A szerfüggőség nemcsak pszichológiai, hanem fizikai függést is okoz. Ez azt jelenti, hogy bármilyen lelki vonatkozású módszer csak akkor lehet hatásos, ha a fizikai függést kórházi rehabilitációval már megszüntették.

A Tizenkét Lépéses programhoz való csatlakozásnál érdemes elhatároznunk, hogy akármi is történik, akárhogyan is érezzük magunkat, minimum hat alkalommal ellátogatunk a csoportba. Ennyi tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, segítségünkre lehet-e ez a módszer, vagy sem. A csoportban nem kötelező felszólalnunk, eleinte meghallgathatjuk a régebb óta járó tagok megosztásait. A gyűlésen mindenki megőrzi a névtelenségét, ez azt jelenti, hogy a felszólaláskor elég keresztnévvel bemutatkozni.

A program felépítése szorgalmazza a függőségünk feletti tehetetlenség bevallását, erkölcsi számvetés készítését, valamint egy felsőbbrendű erőtől való segítségkérést.

Ez a felsőbb erő lehet Isten, vagy bármilyen olyan erő, amelynek létezésében hiszünk, és amelyet magunknál nagyobbnak, erősebbnek titulálunk. Lehet akár egy olyan belső részünk is, amely rendkívüli erővel bír. Ha másban nem, abban lehet hitünk, hogy több ember együtt többre képes, mint mi magunk, tehát a felsőbb erőt tekinthetjük magának a csoporterőnek is.

A Tizenkét Lépésben hangsúlyt kap az önismeret, a tagok bátorítják egymást az erkölcsi megújulásra, az énközpontúság feladására szerintük a személyiség változása a megfelelő alap a felépüléshez. A közösség mindig nagy hangsúlyt fektet a keretek betartására: mindennek megvan a maga helye és ideje, az alkalmak kötött rend szerint zajlanak. Kezdetben ez furcsának hathat, mégis hatalmas a megtartó ereje a megszokott rendszer újra- és újraismétlésének.

A gyűléseknek nincsen vezetője, tisztségvállalásokon keresztül történik a csoportok fenntartása. Ilyen módon minden gyűlés önfenntartó, a tagok egyenlőnek tekintik egymást, senki nem áll a másik felett. A gyűléseken kifejezetten kérik, hogy ne kritizáljuk egymás véleményét. Ez az ajánlás, amely szerint nem elfogadott egy másik tag véleményére való reagálás, a tizenkét lépéses programok alapja. A programon belül a személyes felépülésünk segítéséhez választhatunk magunknak egy szponzort, aki már legalább egy éve józan, és elegendő tapasztalata van ahhoz, hogy támogasson bennünket az utunkon.

Ez a fajta segítői kapcsolat oda-vissza erősíti a változni kívánó feleket.

Az alkalmak végén hozzájárulást szokás fizetni. A gyűlések alapcélja az, hogy a terembérletet ki lehessen fizetni, a fennmaradó összeget elteszik az egyéb költségekre, például a vonatkozó irodalom fénymásolására. Ebből következik, hogy fejenként pár száz forintos hozzájárulás bőven elég egy-egy alkalommal, tehát úgy is részt vehetünk a csoporton, ha szűkösek az anyagi lehetőségeink.

A kialakult járványügyi időszakban a legtöbb önsegítő csoport átköltözött az online térbe, Skype-on vagy egyéb videóchates programon keresztül lehetőség van a gyűléseken való részvételre. Ez egy jó lehetőség lehet a becsatlakozásra, ha eddig haboztunk volna!