Segítség, kiégtem! – A burnout jelei és oltási munkálatai, II. rész

Előszeretettel elemzek ki utólagosan megtörtént eseményeket, a tények embere vagyok és lehetőleg próbálom elkerülni, hogy meglássák rajtam, hogy mit gondolok. Ki vagyok én? Egy burnoutra hajlamos személy. Létezik olyan, hogy kiégésgyanús személyiségtípus? Mi történik azzal, aki problémás helyzetekben inkább az eszére hallgat? Hogyan védekezhetünk a betegség ellen? Cikkünkben újabb kérdésköröket vetettünk fel a mostanság rendkívül gyakori „felnőtt járvánnyal” kapcsolatban.

Mégis mitől és hogyan alakulhat ki a burnout? Az egyik fontos tényező, mely szerepet játszik benne, az maga a személyiségünk. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy meg tudunk nevezni egy-egy személyiségjegyet, amely felelősségre vonható lenne a kiégésért. Vannak azonban olyan tulajdonságok, amelyek meglétekor nagyobb eséllyel alakulhat ki a burnout. Ilyenkor nem a személyiségünk módosítása a cél, hanem a hozzáállásunk megváltoztatása az, ami képes segíteni.

Azok a személyek, akik érzelmileg labilisak, azaz gyakran jönnek dühbe, folyton ingerültek és stresszesek, nagyobb eséllyel égnek ki. Stresszes helyzetben jellemzően nem a megoldást keresik, hanem a saját problémájukkal vannak elfoglalva.

Ők azok a bizonyos fák, amitől nem képesek látni az erdőt.

Nem csoda tehát, hogy a munkahelyi életük is könnyedén megsínyli mindezt.

Szív és ész

Az emberek többsége általában tudja magáról, hogy problémás helyzetben mire fog hallgatni: a józan eszére vagy a „kis belső hangra”. Azok az emberek, akik jellemzően az utóbbira hallgatnak, kisebb eséllyel égnek ki. A betegség egyik jellemző kiváltó oka ugyanis az úgynevezett ésszerűsítés mechanizmusa. Ők azok, akik alaposan átrágnak minden helyzetet, és pontról pontra kielemzik azt. Mindezt próbálják a lehető legobjektívebben tenni, és véletlenül sem beengedni az érzelmeiket.

Ilyen esetekben a személy többnyire rosszul képes detektálni mások és a saját érzelmeit is. Elzárkózik az érzésektől és próbálja azokat tényekkel helyettesíteni. Még akkor is, ha jól tudja, hogy mindez lehetetlen. Épp ebből kifolyólag fordulhat elő, hogy saját magukon sem képesek észrevenni a burnout első jeleit.

Maga-biztosítás

Nemcsak a gondolkodásunk „hajtómotorját” tekintve mutatkoznak jelentős különbségek, hanem az önmagunkba és másokba vetett bizalom mentén is. Azok a személyek, akik valóban elhiszik, hogy egy-egy kitűzött célt bárki elérhet, ha tesz érte, és akik kihívásként fogják fel a nehéz helyzeteket, nem pedig lehetséges kudarcként – még ha nem is tudatosan teszik is azt –, védik magukat a kiégés ellen.

Az egészséges önbizalom szintén védőpajzsul szolgálhat. Amennyiben fel vagyunk vértezve vele, kisebb eséllyel fogunk kiégni. Azok a személyek azonban, akik nem rendelkeznek vele, s csak a hibákat keresik önmagukban,

a sok keresés során gyakran „elfáradnak”, elfásulnak és egyfajta negatív spirálba kerülnek.

Az önbizalomhiány és a burnout esetében biztosan nem kell a tyúk vagy a tojás dilemmát feszegetnünk. Az önbizalomhiány ugyanis egyértelműen a kiégés okai közé sorolandó, míg a betegség létrejöttének számlájára nem róható fel feltétlenül a negatív önértékelés kialakulása. Aki figyel magára, gondoskodik a saját szükségleteiről, sokkal kisebb valószínűséggel fog kiégni.

Nem elég azonban a reális énkép és a törődés, elfogadónak is kell lennünk másokkal és magunkkal egyaránt. Mindenkinek vannak fejlesztendő területei, hiányosságai, így fontos, hogy ezeket megpróbáljuk reálisan látni, és tenni is azért, hogy a jövőben formáljuk ezeket. Ez teszi ugyanis lehetővé azt, hogy képesek legyünk jó viszonyt ápolni saját magunkkal.