Mind tudjuk, hogy a sport az egészséges életmód részét képezi. De vajon jó az, ha már egészen kiskortól sportol a gyermekünk? Ha igen, akkor milyen szülői magatartással segíthetünk megszerettetni a testmozgást, és hogyan támogathatjuk gyermekünket abban, hogy minél jobb eredményeket érjen el? Utóbbi kérdésre maguk a gyerekek válaszoltak.
Gyakran előfordul, hogy a szülők tanácstalanok, vajon elküldjék-e sportolni kisgyermekeiket, és ha igen, akkor mégis milyen sportág edzéseire járassák őket. A legjobbat akkor tesszük, ha már egészen kicsi kortól bátran engedjük sportolni a gyerekeket. A közös sportélmény és csapatmunka erősíti a szociális készségeket és segít a kapcsolatok kialakításában. Ezen kívül az edzések szabályai és a rendszer, amit a sport a kicsik életébe hoz, pozitívan járul hozzá az alkalmazkodóképességükhöz. Továbbá nem elhanyagolható az a sok sikerélmény, ami a testmozgással és az esetleges versenyzéssel jár együtt. Természetesen fizikai és szellemi fejlődést is eredményez a rendszeres testmozgás, amiket a későbbiekben tárgyalunk majd.
Milyen sportra érdemes beíratni a gyereket?
Talán mindenki számára egyértelmű, hogy a legfontosabb a sportág kiválasztásakor, hogy a gyermek örömmel járjon az edzésekre. Ez természetesen az edző személyétől és a csapattársaktól is nagyban függ, de az is fontos tényező, hogy eredményes-e a gyerekünk. Vegyük figyelembe, hogy a komolyabb versenyzést általában csak 9-10 éves kortól ajánlják.
Döntésünket ma már úgynevezett sportantropometriai mérés is segítheti.
A módszer lényege, hogy a test bizonyos részein méréseket végeznek, majd ezek alapján megállapítják, hogy a gyermek biológiai életkora megegyezik-e a naptári életkorával. Ezen felül arról is készítenek egy becslést, hogy mekkora a felnőttkori várható testméret. A mérések teljesen fájdalommentesek, nagyjából tíz percet vesznek igénybe, és jelentősen megkönnyíthetik a választást, hiszen segítségével egy egészen pontos képet kaphatunk arról, hogy melyik sportágra alkalmas a gyermek a testalkata alapján. Ez azért is fontos, hogy az adott sportágban még évek múlva is sikereket érhessen el és lépést tarthasson a vele együtt edzésre járó társaival.
Milyen jótékony hatásai vannak a gyermekkori sportnak?
Egy Dr. Hillman által megtervezett és dr. Pontifex által koordinált kutatás azt vizsgálta, hogy véletlenszerűen kiválasztott 7 és 9 év közötti gyermekekre milyen hatással van a sport. Kutatásukban 221 főt vizsgáltak. Az egyik csoport 9 hónapon át vett részt egy iskola utáni programban, míg a másik csoport egy úgynevezett várólistás kontrollcsoport volt. A kutatás elején és a végén is elvégeztek különböző méréseket. Az állóképességre vonatkozó mérés során a maximális oxigén felvételi szintet (VO2 max) mérték, melynek értéke függ a nemtől, a kortól és az edzettségi szinttől. Az agyi elektromos aktivitást (P3-ERP=Event related potential) is figyelték, illetve olyan feladatokat végeztettek a vizsgálati személyekkel, melyek a reakcióidőt és a pontosságot vették figyelembe. Ezek során arra az eredményre jutottak, hogy az a csoport, mely fitness aerobicot végzett jobb eredményeket ért el a kilencedik hónap végére, mint a kontrollcsoport tagjai. A testmozgás hozzájárult
a végrehajtó kontroll, a munkamemória és a kognitív rugalmasság fejlesztéséhez,
melyek elengedhetetlenek a későbbi jó iskolai eredmények eléréséhez.
Ezek alapján láthatjuk, hogy az aktív gyermekkori életmódnak egész életre kiható védő hatásai vannak az agyi egészség tekintetében, illetve a fizikai egészséghez is hozzájárul.
Milyen támogatást várnak a sportoló gyermekek a szüleiktől?
Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek igénylik azt, hogy a szülő jelen legyen a sporteseményeken, ezzel is támogatva őket a sportolásban. Ám nem mindegy, hogyan vesznek részt ezeken a sporteseményeken. Egy Észak-Amerikában készült tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen szülői magatartások fordulnak elő a versenyeken, és ezek közül melyek azok, amelyek pozitív hatással vannak a versenyzők teljesítményére. A vizsgálatban 7 és 14 év közötti gyerekeket kérdeztek arról, hogyan viselkednek a szüleik a sporteseményeken, és ehhez képest ők mit szeretnének, mit csináljanak, hogyan támogassák őket. Az eredmények három egymástól jól elkülönülő viselkedésmintázatot mutattak. Az első típus az „őrült rajongó” (crazed fan), azaz aki összeveszik akár az edzővel is, hibáztatja az ellenfél játékosait, illetve ugrál és kiabál a lelátókon. Bár őket is a jószándék vezérli, miközben hangosan biztatják a saját csapatukat, ez gyakran hátráltatja a gyereküket, aki ettől zavarba jöhet, és rosszul teljesíthet, még akkor is, ha egyébként tehetséges játékos. Egy másik kategóriába tartoznak azok a szülők, akik nagy elvárásokat állítanak a gyermekeikkel szemben (demanding coach), és folytonos tanácsokkal látják el és kritikákkal illetik a versenyzőket. Sokszor tényleg fontos, hogy a szülő – amennyiben képes objektíven látni saját gyermekét – megmondja, hogyan tudna még ügyesebbé válni a gyereke, de általában mindkét félnek jobb, ha az ilyen jellegű utasításokat egy szakképzett edző mondhatja el. A harmadik – és egyértelműen legjobb – szülői viselkedés a
támogató szülői magatartás (supportive parent).
Az ilyen felnőttek biztatják a csapatot, értő csöndben figyelik a verseny menetét, miközben kellő empátiával állnak az összes versenyzőhöz.
Összegzésképp elmondható, hogy gyermekünknek azzal tesszük a legjobbat, ha kiskorától fogva a neki legmegfelelőbb sportág edzéseire járatjuk, a versenyein pedig támogató szülői magatartást tanúsítunk.
