A serdülőkorral jelentkező fizikai, lélektani változásokat és az ezzel járó viharos időszakot senkinek sem kell bemutatni. A fiatal szinte teljesen kiismerhetetlenné válik, hangulata ingadozik, döntései irreálisnak tűnhetnek. A lázadás sokféleképpen megjelenhet a tinédzserek életében, az pedig, hogy mi állhat a deviáns viselkedések hátterében már régóta foglalkoztatja a pszichológusokat.
Deviáns viselkedés alatt olyan magatartást értünk, amely megszegi a közösség, társadalom által felállított normákat. A serdülőkori devianciát többnyire csoportban történő megnyilvánulásnak írják le, ilyenkor az egyén a saját csoportjának szabályai szerint cselekszik. A pubertáskori lázadás – dohányzás, alkohol, kábítószer, felelőtlen nemi élet, extrém viseletek, testmódosítás, bűncselekmény elkövetés, öngyilkossági gondolatok – a szülők legnagyobb félelme.
Lawrence Kohlberg fejlődéspszichológus a gyermekek erkölcsi gondolkodását kutatta, ezáltal a serdülők erkölcsi érvelését is tanulmányozta. Elmélete alapján a serdülő ebben az időszakban amellett, hogy aktívan alakítja az identitását, arra a kérdésre is keresi a választ, hogy mi jó és mi rossz, hogy milyen elveket tud elfogadni és melyeket kevésbé. A fiatal gondolkodása elvontabbá válik, kezd túlmutatni a társadalmi konvenciókon.
A serdülők kevésbé veszik figyelembe a kockázatot, képesek azt alábecsülni. A sérthetetlenség illúziója miatt nehezen hiszik el, hogy rossz vagy éppen negatív következményekkel járó dolgok történhetnek velük.
James Arnett pszichológus kutatása arra világított rá, hogy a szabályokat felrúgó viselkedések és az élménykeresés mértéke között kapcsolat figyelhető meg. Egy másik vizsgálatból pedig kiderül, hogy azok a serdülők, akik magas pontszámot értek el az élménykeresés skáláin, ők fiziológiás szinten, agyi aktivitás alapján is erősebb válaszokat adtak különböző ingerekre.
Bizonyos mértékű kockázatvállalás természetes. A lázadó magatartás, mint a játék egy formája is felfogható. A közös élményszerzés erősíti a barátok közötti kapcsolatot. A veszéllyel dacoló viselkedésmód által a saját határaikat is feszegetik a serdülők, ami új információkat hordoz önismeretük szempontjából.
Az antiszociális viselkedések megjelenésének oka lehet az akceleráció jelensége is, mely legfőként a testi, nemi fejlődés felgyorsulását jelenti, de tágabb értelemben mentális szinten ugyancsak megfigyelhető. Napjaink rohanó világában rengeteg lehetőség tárul a fiatalok elé, legyenek azok a társadalom számára pozitív megítélésűek, vagy éppen nehezen elfogadható trendek. A tinédzser pedig szeretné magát minél több helyzetben kipróbálni és nem elszalasztani a kínálkozó lehetőségeket.
Elég csak „rossz társaságba” keveredni és már meg is történt a baj?
A felvetés jogos lehet, hiszen az életkor előrehaladtával egyre fontosabbá válnak a kortárs kapcsolatok, egyre intimebb kapcsolat alakul ki a fiatalok között. Referenciacsoportként is a velük egyidős társaik, barátok fognak szolgálni, az ő véleményük lesz meghatározó a serdülő számára. Ezzel párhuzamban a szülőktől való függetlenedési törekvés is megfigyelhető.
Pszichológusok a hetvenes években azt feltételezték, hogy nem egészséges a serdülők számára, ha túl sok időt töltenek együtt, mert ennek hatására deviáns törekvéseik lesznek. Ezt követően kutatások is alátámasztották, hogy azok a gyerekek, akik közeli barátai nemi életet éltek vagy dohányzás, alkohol, kábítószer fogyasztás volt jellemző rájuk, ott a személy maga is valószínűbben kezdett el hasonló viselkedést tanúsítani. Ennek ellenére, az ilyen jellegű eredmények nem bizonyító erejűek, hiszen nem egyirányú kapcsolatról van szó. A barátok kölcsönösen befolyásolják egymás attitűdjét.
Thomas Berndt, a főként serdülőkkel foglalkozó pszichológus is több vizsgálatot készített, arra vonatkozóan, hogy a serdülők mennyire engednek a társas nyomásnak. Megnyugtató eredményt kapott, hiszen a mutatott konform magatartás alacsonyabbnak bizonyult az antiszociális helyzetekről való döntések esetében. Berndt harmadik osztályos gyerekek és kilencedikes tanulók gondolkodásának összehasonlítása során rávilágított arra, hogy a serdülők kevésbé helytelenítették az olyan viselkedéseket, mint például a boltból való cukorkalopás.
Serdülőkor = lázadás?
A deviáns magatartás nem egyetemes következménye a felnőtté válásnak. Pszichológusok ezen irányú megfigyelései alapján a túlzott kockázatvállalás kompenzálható, ha a serdülők több, minőségileg is értékes időt töltenek felnőttekkel, akik által egy másik szempontrendszer megismerése is lehetőség nyílik.
Mit tehet a szülő a közös időtöltésen kívül a serdülő gyermekéért? Például azt, hogy bizalmas, támogató attitűdöt tanúsít iránta és az esetleges konfliktusokat hatékony, őszinte kommunikációval orvosolja. Emellett jó, ha a szabadidő eltöltésére, a stressz feloldására alternatívát tud kínálni a gondviselő, hogy a gyermek az élményekben találja meg önmagát és ne kerüljön testi, lelki egészségét veszélyeztető szituációkba.
A szublimációt Freud a nemi ösztönből adódó szexuális energia eltolásaként írta le, amely célját az egyén képes valami nem szexuális irányú, társadalmilag is elfogadott munkába fordítani. Véleménye szerint ilyenek lehetnek a különböző művészeti, sport tevékenységek is. Ha nem szigorú értelemben szexuális energia átfordításáról beszélünk, hanem a hétköznapokban is felgyülemlő feszültségről, akkor a serdülők esetében is opcionális megoldás lehet a szublimáció. Ez pozitív hatással lehet arra, hogy a felhalmozódó energiáikat ne antiszociális működésmódokba összpontosítsák, hanem olyan megnyilvánulási formát találjanak, amelyben kifejezhetik érzéseiket, indulataikat egy környezetükre és önmagukra nézve sem destruktív módon.
Forrás: Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris, Budapest.
