Az olyan perfekcionista személyek, akik képtelenek tanulni a hibáikból, elfogadhatatlannak találják a kudarcot. A csalódottság és szégyenérzet miatt nem képesek felfogni, hogy ha valami nem sikerült elsőre, az nem a világ vége. Kritizálják és folyamatosan elemzik teljesítményüket, döntéseiket, amely a kudarchoz vezetett. Viszont ezzel egy negatív ciklusba kerülnek, ami csak fokozza rossz érzéseiket. Cikkünkben megvizsgáljuk a perfekcionizmus előnyös oldalát, illetve azt is, hogy a hibákból hogyan tanulhatunk!
A két fajta perfekcionizmus
A „maladaptív perfekcionista” személyek folyton negatív dolgoknak tulajdonítják a kudarcokat. Azt hiszik, fontos agyalniuk a hibákon, nehogy megint elkövessenek egy ugyanolyan tévedést. Mindennek meg kell történnie mielőtt belekezdenek valami új és ismeretlen dologba, azért, hogy legközelebb tökéletesen tudjanak teljesíteni. Ahogy a fogalom is mutatja, ez a fajta perfekcionizmus nem viszi előre a személyt, hanem inkább megrekeszti a kudarcai árnyékában anélkül, hogy fejlődne vagy tanulna a helyzetekből. Arról nem is beszélve, hogy ez a működésmód hosszútávon halogatáshoz, szorongáshoz és depresszióhoz vezet.
Ugyanakkor az „adaptív perfekcionista” kitűz maga elé célokat, terveket állít fel és sokat küzd, hogy ezeket elérje. Ha pedig valami sikerül, nagyfokú elégedettségérzés tölti el. Ez a fajta perfekcionizmus növeli a kitartási képességet, az akaratot és a makacsságot. Ezenkívül a büszkeségérzés is gyakrabban elönti az ilyen beállítódottságú személyeket. Ha ilyen egészséges perfekcionizmusú szemlélettel él valaki, akkor nincs szüksége a folytonos önkritizálásra és arra, hogy lehetetlen célokat akarjon elérni. A kemény munka és a küzdelem érzése visszahat a személyre úgy is, hogy
megelégszik azzal: a lehető legjobbat próbálja kihozni a helyzetből.
Nem próbál túlteljesíteni, nem akar nagyot ígérni, mert elfogadja: senki sem tökéletes. Ha viszont nem sikerül valami, az nem tölti el negatív érzésekkel, hiszen tudja, legközelebb kicsit jobban kell küzdenie az adott célért. Egy ilyen személynek egészséges céljai vannak, és bár perfekcionista, magas adaptív értéke van számára.
A perfekcionizmus előnyei
Akkor kerülhetünk csapdába, ha túl magas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben. Hiszen természetes, hogy a nagyon nehéz feladatokban nem fogunk túl jól – vagy legalábbis számunkra megfelelően – teljesíteni. A valóságban nem ez a lényeg, hanem az, hogy képesek vagyunk fejlődni és tanulni a hibáinkból. A személyes fejlődés kulcstényezője a cél felé mozgó folytonos erő. Az, hogy közben néha hibázunk, nem megy rögtön valami, nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk, hanem inkább kicsit másként kell megpróbálni megbirkózni a helyzettel. Segít, ha adunk magunknak egy kis időt újratervezni a célhoz vezető utat, esetleg új stratégiákat kialakítani.
Az úgynevezett „sikeres tökéletlenség” lényege pontosan ez:
felveszünk egy pozitív viselkedésmintát, ami a kitűzött célunk felé lendít.
Ám ez nem feltétlenül tökéletes. Egyszerű példákon keresztül szemléltetve ez azt jelenti, hogy melyik a jobb: egy tökéletlen edzés vagy semmilyen edzés; elkezdeni a házi feladatot vagy rá sem nézni; kevés időt tölteni a barátainkkal vagy egyáltalán nem találkozni velük?
A sikeres tökéletlenség lényege a haladás, és ahhoz nem kell valaminek perfektnek lennie, hogy ez létrejöjjön. Meg kell engednünk magunknak azt, hogy tökéletlenül csinálhassuk a dolgokat, miközben összegyűjtünk több, kisebb eredményt, tapasztalatot a cél felé mozgás közben.
A kudarcok jelentése
Az adaptív és maladaptív perfekcionizmusú személyeknél még az is hatalmas különbség, hogy milyen módon tekintenek a kudarcra. Vannak olyan személyek, akik világvége érzéssel ruházzák fel a sikertelenséget. Az, hogy olyan gondolatok fészkelik be magukat agyukba, mint: „nagy vesztes vagyok”, „soha sem vagyok képes tanulni”, „fel kellene adnom”, nem fejlődést fognak eredményezni, hanem éppen az ellenkezőjét. Hiszen nem fognak új és ismeretlen dolgokba belevágni, mert kerülni akarják a bizonytalan helyzeteket.
Viszont, ha átgondoljuk a dolgokat, ahelyett, hogy egyből negatív dolgokra asszociálunk magunkkal kapcsolatban, akár fejlődhetünk is. Megváltoztathatjuk sikertelenségünk jelentését. Mennyivel jobban hangzanak azok a mondatok, hogy: „néha kudarcot vallok, mivel ember vagyok, mindenki hibázik”, „a tanulás fázisában vagyok, aminek természetes része a hibázás”, „legközelebb jobban küzdhetek, és előre láthatom a dolgokat”.
Tanulni a kudarcokból
Mindenki kudarcot vall néha, de nem mindenki gondol azonos módon erre. Felfoghatjuk hibaként, de tanulási tapasztalatként is, vagy akár egy kis lépésként az önjavítás/önfejlődés irányába. Mi döntjük el, hogyan állunk a dolgokhoz. A sportolók vagy akár a befektetők is veszíthetnek karrierépítésük során, ők pedig vagy feladják életcéljukat, vagy küzdenek tovább. Fontos tudatosítanunk, hogy
A veszteség része a győztes folyamatnak.
A nyertesek nem tökéletesek, hanem olyan személyek, akik őszinték a saját kudarcukkal szemben, és hajlandóak bármit megtenni, ami szükséges ahhoz, hogy jobbá tegyék a helyzetet.
***
A témában hasonló hasznos tanácsokat találhattok ebben és ebben a cikkben, ezenkívül sportolói oldalról is vizsgálhatjuk a perfekcionizmust, erről ebben a cikkben találtok bővebb információkat.
