Sóvárgás a megértés után, avagy lapos föld, 5G és a gyíkemberek

Miért ilyen népszerűek az összeesküvéselméletek? Vajon mely kognitív folyamatok játszanak szerepet ebben? Vizsgáljuk meg az emberi gondolkodást, és keressünk magyarázatot!

Gyíkemberek, az Illuminátus rend, lapos föld, 5G, Paul McCartney és sós vizes oltás. Ki ne hallott volna legalább az egyikről? Az összeesküvéselméletek, más néven konteók, az elmúlt másfél évben komoly népszerűségre tettek szert. Természetesen több elmélet már réges-rég felbukkant, de úgy fest, napjainkban kifejezetten lángra kapnak a különböző érdekes és abszurd magyarázatok. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis miért terjednek futótűzként ezek az elméletek, és mi lehet annak az oka, hogy egyre többen hisznek bennünk? Vizsgáljuk meg a jelenséget a pszichológia szemüvegén keresztül, és nézzük meg tisztul-e a kép!

Emberként egyszerűek és mégis érdekesek vagyunk. Ha szervezetlen és rendezetlen káosszal találkozunk, automatikusan mintázatokat és összefüggéseket keresünk benne. Agyunk megállíthatatlanul igyekszik ezeket megtalálni, mint sötétben a megszeppent óvodás, aki a megfelelő kapcsolót akarja felkapcsolni. Kétségbeesetten tapogatózva a falon, minden millimétert érintve. Szeretnénk világosan látni a helyzetet, hiszen evolúciósan arra vagyunk programozva, hogy értelmet találjunk a minket körülvevő információk halmazában.

„Az ember valahogy úgy van megszerkesztve, hogy sóvárog a megértés után.”
– Klebersberg Kuno

Túlélésünk sikerességének egyik titka, hogy képesek vagyunk következtetéseket levonni és mintázatokat felfedezni. Gyorsan tanulunk a látszólag nem összefüggő események láncolatából, melyek szétválaszthatatlanul összefonódnak tudatunkban. Az információ ősidők óta felbecsülhetetlen értékkel bír, viszont helytelen feldolgozása és értékelése súlyos következményekkel járhat. Az összekapcsolt ingerek olykor életmentő funkciót tölthetnek be, ezért agyunk megtartotta és aktívan használta az úgynevezett mintázatfelismerés kognitív folyamatát (pattern recognition).

Összefüggések keresésével a túlélésért

Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Képzeljük el az ősembert gyűjtögetés közben. Hirtelen egy csapat madár repül fel az erdőben. Egyesek felkapják a fejüket és sietve menedéket keresnek. Ők tudják, a közeledő ragadozó riasztotta el a madarakat, így megtanulták, hogy ilyenkor jobb, ha menekülőre fogják. Persze az is lehet, hogy a madarak csak úgy felszálltak, de nem éri meg kockáztatni. Akik képtelenek voltak az összefüggés felismerésére, valószínűleg nem éltek sokáig.

Mivel ez a képesség hatalmas mértékben megnövelte a túlélési esélyeinket, nem csoda, hogy fennmaradt, és azóta is mindenhol összefüggéseket keresünk. Ez a folyamat fontos szerepet játszik az információ gyűjtésében, feldolgozásában, és a döntéshozatal folyamatában is. A probléma akkor kezdődik, amikor nem találunk logikus összefüggéseket vagy mintázatot. Ilyenkor a helyzet nyugtalansággal tölt el minket, és kellemetlenül, kiszolgáltatva érezzük magunkat.

A félelem és a bizonytalanság érzése felerősíti a folyamatot, hiszen csökkenteni próbáljuk a fenyegetettség érzését, igyekszünk megérteni a helyzetet. Bizonytalanságból, káoszból pedig mostanság volt bőven. A vírus megjelenésének és terjedésének időszaka, az információ hiánya és túláradása, a hirtelen változások és rémhírek gazdag táptalajt biztosítanak az elméletek szaporodásához. Napjainkban nem is az információ megszerzése, inkább az információ szűrése állít minket kihívás elé. Ez hasonlóan bénító erővel hat, mintha nem rendelkeznénk információval, sőt, talán veszélyesebb is, hiszen így mindenki kedvére válogathat. Gyorsan változó és könnyen elérhető információ-tömegekkel vagyunk körülvéve, melyek olykor, igazak olykor nem. A hozzáférhető információk feldolgozhatatlan mennyisége pedig elnyomja a megértés képességét.

Megfeleltetési torzítás a bizonytalanság csökkentésének szolgálatában

Ha nem értjük a körülöttünk lévő káoszt, akkor félünk tőle, mert az ismeretlen megrémít. Ilyenkor egyszerű magyarázat lehet, ha elhisszük, hogy valaki felülről mozgatja a szálakat. Jeleket és bizonyítékokat vélünk felfedezni, és miközben kezd összeállni a kép, egyre jobban megnyugodhatunk, hiszen a bizonytalanság és a káosz által kialakult félelem lassan lecsendesül. Hisszük és tudjuk, hogy egy magasabb rendű szervezet vagy létforma uralkodik felettünk, és befolyásolja, figyeli és mozgatja az életünket. Miután megszületik az elmélet, hirtelen az információk halmazában olyan tényeket vélünk felfedezni, melyek alátámasztják és kiegészítik elképzeléseinket, így meggyőződhetünk a saját igazunkról. Ezt a torzítási folyamatot nevezzük megfeleltetési torzításnak, mely egy automatikus gondolkodási folyamat. Ilyenkor a prekoncepcióinknak megfelelő információkat részesítjük előnyben, tekintet nélkül az információ igaz vagy hamis voltára, illetve az ellentmondásos információkra.

A bizonytalanságból fakadó félelem motivál a megértésre, de a túl sok információ és a megfeleltetési torzítás megalapozza a helytelen értelmezést.

Vannak olyan dolgok, amelyek megtörténnek, és nem értjük miért. Ilyenkor ahelyett, hogy elfogadnánk, ösztönösen magyarázatot keresünk, mert szükségünk van a kontroll érzésére. Ez a folyamat segítette ezernyi tudományos felfedezés létrejöttét, de számos téveszmét és összeesküvés elméletet is napvilágra segített. Furcsák vagyunk. Az agyunk egy évezredekkel korábban kialakult túlélési mintázattal próbál helytállni egy gyorsan változó, információban gazdag környezetben. Próbáljuk a világot tudásunk szerint legjobban megérteni, de vajon mire elég az, amit tudunk, vagy tudni vélünk? Mit tehetünk akkor, ha nem értünk valamit?

Rivaldafényben

Az első lépés az lenne, hogy elfogadjuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunk megérteni. Lehetséges, hogy nincs összefüggés. Nehéz ezt elfogadni, és belátni, hogy az általunk használt érzékszerveken kívüli tapasztalás is létezik a világon. Vannak olyan ingerek, melyeket képtelenek vagyunk tapasztalás útján érzékelni, de tudjuk, hogy jelen vannak. Nehéz beletörődni, hogy saját valóságunk a világ egy apró töredéke, egy általunk kialakított szubjektív valóság. Ez az úgy nevezett rivaldafény effektus, ami azt jelenti, hogy egy adott érzékszervi tapasztalás csak egy bizonyos valóságot képes megmagyarázni, hiszen képtelen más tapasztalatokat figyelembe venni. A valóság bizonyos részeit nem tudjuk megérteni, viszont egyesek annak érdekében, hogy saját valóságukat megtarthassák, mindenképpen magyarázatot keresnek a jelenségre.

Mire következtethetünk ezekből? Arra, hogy a félelem, a bizonytalanság, továbbá az emberi kíváncsiság és az értelem keresésére való törekvés hatására kialakult kognitív folyamataink félrevezethetnek. Főleg, ha szelektálatlan információáradattal vagyunk körülvéve. De, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mire kell figyelnünk és hogy mi befolyásolja gondolkodásunkat, máris tisztább képet kapunk.