Sport és a tao – avagy mit tanulhat egy versenyző a „faragatlan tönktől”?

Bár itthon a sporttal összefüggésben inkább a Társasági Adó rövidítéseként halljuk a tao szót, a következő írásban az ősi kínai vallással, a taoizmussal hozzuk összefüggésbe. Mit tanulhat egy versenyző a taoista bölcsektől, és hogyan használhatja fel ezt a tudást, hogy teljesebb és sikeresebb sportkarrierje legyen?

A taoizmus Kína egyik legnagyobb és legősibb vallása, vagy inkább filozófiai irányzata. Középpontjában az állandóan mozgó, változó valóság, a „tao” áll. Ennél pontosabb definíciót nehéz adni a taónak, viszont közelebb kerülhetünk hozzá a legismertebb taoista művön, a Tao te Kingen, azaz Az út és az erény könyvén keresztül.

A nem-cselekvés és a faragatlan tönk

Vu Vey és P-u: a taoizmus két ideálja. A Vu Vey jelentése nem-cselekvés, míg a P-u faragatlan tönköt jelent – elsőre teljesen érthetetlen, hogy kapcsolódhat ezek közül bármelyik is a versenysporthoz.

A nem-cselekvés nem valódi nem cselekvést jelent, végképp nem lustaságot. Sokkal inkább arra hívja figyelmet ez az elv, hogy nem érdemes szembeszállni a természet törvényeivel,

inkább működjünk velük összhangban.

Sok maximalista sportoló saját testére gépként tekint, amit bármeddig terhelhet. Pedig ha nem találjuk meg az egyensúlyt az edzés és a pihenés között, annak könnyen sérülés, kiégés lehet a vége.

Ehhez kapcsolódik a faragatlan tönk elve is, ami a csendes egyszerűséget, higgadtságot hivatott képviselni. Azt, hogy időnként egyszerűen élvezni kell a létet úgy, ahogy vagyunk, a magunk „faragatlan tönk” formájában. Érdemes először „kiüríteni poharunkat”, azaz elvetni eddigi elképzeléseinket, önteltségünket, okosságainkat, és ezen prekogníciók nélkül szemlélni magunkat. Az önismeret segít meghatározni, kik vagyunk és mire vagyunk a legalkalmasabbak. Ezek tükrében pedig már azt is láthatjuk, mikor milyen erősségünkre támaszkodhatunk, illetve mely részeinket kell fejleszteni.

Kontroll mindenek felett

Mindannyian szeretjük azt érezni, kézben tartjuk a dolgokat, mi irányítjuk, merre halad életünk, vagy a sportnál maradva, mi történik egy versenyen. Magabiztosak és határozottak tudunk lenni ezekben a helyzetekben. Azonban ha úgy érezzük, kicsúszik a kezünkből a kontroll, könnyen kétségbeeshetünk vagy elveszíthetjük a reményt. A taoizmus megtanítja, hogyan őrizzük meg hidegvérünket váratlan helyzetekben is – mert váratlan helyzetek garantáltan lesznek. Hiába a sok edzés, gyakorlás, hiába a meccs előtti megbeszélés,

a pályán végül sosem fog pontosan minden úgy történni, ahogy elterveztük.

Hasznos technika, ha mentális felkészülésünk során foglalkozunk azzal, hogy átvesszük, saját sportunkban mik azok a tényezők, amiket mi irányítunk? Melyek azok, amiket csak részben, és melyek azok, amik felett semmiféle befolyásunk nincs? Utóbbi kategóriába biztosan beletartozik ellenfeleink felkészültsége. Ez egy olyan tényező, ami meghatározó a meccs kimenetelét illetően, de semmiféle befolyásunk nincs afelett, hogy ők hogyan készültek fel, milyen fizikai és szellemi állapotban vannak. Éppen ezért emiatt nem kell aggódnunk. Készülhetünk rá, milyen stílusban szoktak ők versenyezni, hogyan taktikáznak, de elsődleges célunk az legyen, hogy saját magunkból hozzuk ki a legtöbbet.

Jól példázza ezt a hozzáállást az Ecetkóstolók című kép. A három férfi egy ecetes edény fölé hajol: ők a három nagy keleti tanító, Konfucius, Buddha és Lao-ce, az ecet pedig az élet maga. A bölcsek arckifejezése mutatja tanaik lényegét: Konfucius savanyú arcot vág, Buddha keserűt, Lao-ce viszont mosolyog. Hogy miért? Mert ő megbékélt az élet „ecetségével”, megtalálta azt a derűt és bölcsességet, amivel képes elfogadni a kellemetlenségeket is. A harmónia megtalálása fejben dől el, a taoizmus pedig segít megtalálni ehhez az utat.

Meditálj minden nap!

Ahogy a legtöbb keleti vallásnak, úgy a taoizmusnak is szerves részét képezi a meditáció. Egyre több nyugati ember és sportoló – például LeBron James – jön rá, hogy ezt vallástól függetlenül is lehet gyakorolni, és számtalan jótékony hatása miatt érdemes is beiktatni a napi rutinba. Választhatjuk a meditációnak a passzív, ülő formáját is, de aktív, mozgásos meditációk is léteznek – a taoizmusban ilyen a tai chi, de akár a jógát is említhetjük. A mindennapos meditáció segít a koncentráció javításában, gondolataink és érzelmeink alaposabb megfigyelésében és megértésében. Ezzel nemcsak a sport, de az élet minden területén nagy előnyre tehetünk szert.