Sportpszichológia határok nélkül: Spanyol kutatási modellek hazai adaptációja

A sportpszichológia folyamatosan fejlődő tudományág, amely egyre inkább interdiszciplináris megközelítést alkalmaz a sportolók holisztikus fejlesztésében, mentális és érzelmi támogatásában. Az olyan témák, mint a mentális egészség védelme, a versenyhelyzetek pszichológiai kezelése, valamint a sportolói életút fenntarthatósága, egyre nagyobb szerepet kapnak mind a hazai, mind a globális sportpszichológiai diskurzusban. A cikknek épp ezért elsődleges fókusza a spanyol példán keresztül bemutatni a külföldön alkalmazott interdiszciplináris megközelítést, annak érdekében, hogy a hazai sportpszichológus szakma még hatékonyabban szolgálja a sportolók igényeit, miközben elősegíti a tudományos közösségen belüli nemzetközi együttműködéseket is.

Az Universitat Autònoma de Barcelona (UAB) kutatóintézetében végzett munka rávilágít arra, hogy a modern sportpszichológia milyen elméleti és gyakorlati szempontokat helyez előtérbe a teljesítményoptimalizálás és a mentális egészség támogatása érdekében. Az elmélet és gyakorlati munka összekapcsolása magától értetődő, ennek ellenére sportpszichológiai kutatások és a gyakorlati alkalmazás közötti eltérés természetes módon növekszik, mivel a két terület eltérő fókuszú megközelítést alkalmaz. Míg a tudományos kutatások elsősorban a pszichológiai jelenségek mélyebb megértésére és új elméleti modellek kidolgozására összpontosítanak, ezt szisztematikus módszertannal és kontrollált körülmények között végzik. Ezzel szemben a gyakorlati munka közvetlen, azonnali megoldásokat keres a sportolók teljesítményének támogatására és mentális egészségének megőrzésére. A két terület közötti szakadék áthidalása érdekében kulcsfontosságú a kutatási eredmények gyakorlati integrációja, hogy a tudományos ismeretek ne csupán elméleti síkon maradjanak, hanem valódi támogatást nyújtsanak a sportolók mindennapi kihívásaiban.

A sportpszichológiai kutatások interdiszciplináris megközelítése

Az Institut de Recerca de l'Esport UAB kutatásai jól tükrözik a sporttudomány interdiszciplináris megközelítését. Ahogy az élsportolókat támogató szakmai csapatokban is különböző területek képviselői (sportorvos, dietetikus, masszőr, sportpszichológus) együttműködve dolgoznak, a kutatási elvek kijelölésénél is célszerű olyan megközelítést előtérbe helyezni, ami lehetőséget ad a szakterületek közti szinergiák megteremtésére. A sportpszichológia így nem csupán a sokszor csak a (tünethordozó) sportoló egyéni teljesítményére, hanem a szociokulturális kontextust is figyelembe véve a rendszer egészének kihívásaira igyekszik reagálni. Az Institut de Recerca de l'Esport UAB épp ezért kiemelt figyelmet szentel, hogy az égisze alatt megvalósuló kutatási területek megnevezése lehetővé tegye a szakterületek integrálását. 

A kiemelt kutatási területek között szerepel például:

1. Fizikai aktivitás, étrend és egészséges életmód
2. Kommunikáció és sport
3. Sport és sportintézmények gazdaságtana és menedzsmentje
4. Sportértékek oktatása
5. Sport és fenntarthatóság

Az intézet igazgatója, Emilio Fernández Peña kiemelte az olimpiai eszme és szimbólumok fontosságát, valamint ezek pszichológiai vonatkozásait, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a sportolói identitás és motiváció kialakulására. Ez a fajta hozzáállás felhívja a figyelmet annak a jelentőségére, hogy sem a tudományos kutatást, sem a szakmai gyakorlatot nem lehet elválasztani az emberi és kulturális sajátosságoktól,

hiszen végső soron nem csupán mérési módszereket vagy mérési adatokat vizsgálunk, hanem ezzel egyidőben embereket és közösségeket formálunk. 

Alkalmazott kutatás a sportpszichológiában

A Grup d’Estudis de Psicologia de l’Esport (GEPE) szakembereik bevonásával különböző kutatásokat valósít meg a sportolói duál karrier, karrier átmenet, valamint a teljesítmény és a mentális egészség kapcsolata között. 

A GEPE munkája során nagy hangsúlyt helyez a kutatás, edukáció, valamint a tanácsadói munka integrálására. Az így megvalósuló akciókutatások ehhez mérten az együttműködő sportszervezetek bevonásával ciklikus folyamat mentén zajlanak. Ennek első lépése a sportszervezet részéről megfogalmazott igény beérkezése és ehhez kapcsolódó szakirodalmi források összegyűjtése. Ezután következik a szükségletelemzés, ahol a megfogalmazott igény specifikus részleteit dolgozzák ki. Harmadik lépésként valósul meg az intervenció, ami a tudományos bizonyítékok és az igények összekapcsolása a legjobb megoldás megvalósulása érdekében. Negyedik lépésként az értékelés célja mérhetővé tenni, hogy a kiválasztott beavatkozás milyen hatással volt a felmerülő kihívás megoldására. Végül az utánkövetés lehetővé teszi a megvalósuló változások tartósságának felmérését az idő múlásával. 

A GEPE kutatócsoport mentális egészséghez való hozzáállása holisztikus, megelőzés- és emberközpontú szemléletet tükröz. Publikált kutatásaik fontos tanúsága szerint nem csupán a mentális problémák kezelésére, hanem azok felismerésére és megelőzésére helyezik a hangsúlyt – különösen olyan kritikus időszakokban, mint az utánpótlássportból felnőtt sportba történő átmenet vagy a külső krízishelyzetek (pl. pandémia). A mentális egészséget nem elválasztják a sportteljesítménytől, hanem annak szerves részeként kezelik, kiemelve, hogy

a jóllét nem csupán a tünetek hiányát, hanem a sportolói önazonosság, érzelmi egyensúly és társas kapcsolatok egyidejű működését is jelenti. 

Külföldi kutatási paradigma hazai adaptációja

Az UAB és a GEPE intézményi gyakorlata iránymutatásként szolgálhat a hazai sportpszichológiai szakma számára, mivel alkalmazható irányelveket és modelleket is kínál. A kutatás, edukáció és tanácsadás integrált megközelítése, valamint az interdiszciplináris szemlélet segítheti a magyar sportpszichológusokat a kutatási és alkalmazott munka közelítésében. Az akciókutatások ciklikus modellje – ahol a szükségletelemzéstől a beavatkozáson át az utánkövetésig minden lépés aktív együttműködésen alapul – pedig felhívja a figyelmet arra, hogy a tudományos sportpszichológiai kutatások akkor a leghatékonyabbak, ha nem elszigetelt, egyszeri megoldásokként jelennek meg, hanem a sportszervezetekkel való folyamatos párbeszédre és a sportolók valós igényeire épülnek. Ez a megközelítés lehetőséget teremt a tudományos tudás élővé tételére, a szakmai reflexióra, és egy olyan támogató rendszer kialakítására, amely hosszú távon képes hozzájárulni a sportolók mentális jóllétéhez és teljesítményük fenntarthatóságához.