„Súlyos” előítéleteink és hiedelmeink, I. rész

A nyugati kultúrában és társadalomban az elhízás negatív attitűddel jár együtt, mely megjelenését a kutatók már óvodáskorban kimutatták. A kultúránkra jellemző szépségideál és a társadalom „az vagy, amit megeszel” felfogása nagy mértékben befolyásolja a szociális megítélést. A társadalmi nyomás kihat arra is, hogy mit kellene ennünk és hogyan kéne kinéznünk. Az elmúlt évtizedben megfigyelhető, hogy a társadalomban a túlsúlyosok arányának növekedésével párhuzamosan erősödik a súllyal kapcsolatos negatív diszkrimináció, ezért cikksorozatunk első részében a jelenséghez kapcsolódó alapfogalmakat szeretnénk bemutatni, a folytatásban pedig egy-egy aspektusát.

Napjainkban körülbelül kétmilliárd ember él túlsúllyal a Földön, Európában a népesség több mint 50 százaléka legalább túlsúlyos, az elhízottak pedig a népesség mintegy 20 százalékát teszik ki. Az elmúlt negyven évben megtriplázódott az elhízottak száma a világban. Magyarországon a társadalom 60 százalékát érinti a jelenség, az Amerikai Egyesült Államok, Új-Zéland, Mexikó és Chile után hazánkban a legmagasabb a túlsúlyosak aránya. Halmy Eszter, a Magyar Elhízástudományi Társaság ügyvezető elnöke szerint aggasztó, hogy minden negyedik vagy ötödik magyar gyerek túlsúlyos, mert ez már magas aránynak minősül.

Mit értünk elhízás és túlsúly alatt?

Az elhízás „a kalóriaszükségletet meghaladó kalóriabevitel következtében a test különböző területein létrejövő zsírlerakódás”. A szakemberek az elhízásnak ma két nagyobb csoportját különítik el. Az első csoportba azok a személyek tartoznak, akik elsődleges (exogén) jellegű súlyfelesleggel rendelkeznek, vagyis az elhízás pontos okára nincs magyarázat, az öröklött hajlamot valószínűsíthetően a környezeti tényezők befolyásolják és juttatják érvényre. A második csoport tagjai másodlagos (endogén) elhízással küzdenek, vagyis a súlytöbbletüket nagyobb valószínűséggel betegség okozza. Az elhízás mértékének meghatározásánál az embereket a testtömegindex, más néven a BMI alapján sorolják kategóriákba.

 A BMI a kilogrammban megadott testtömeg és a méterben megadott testmagasság négyzete alapján határozható meg.

Ez alapján 25 és 29.9 közötti érték esetén túlsúly, míg 30 fölött már elhízásról van szó.

Az elhízáshoz és a túlsúlyossághoz kapcsolódó társadalmi jelenségek bemutatásához szeretnénk pár fogalmat részletezni, melyek befolyásolják a mindennapi interakcióinkat és az információfeldolgozásunkat.

Felületes feldolgozás, kategorizáció

A felületes vagy felszínes feldolgozás alatt a szakirodalom egyfajta következtetést vagy ítéletalkotást ért, mely alapján a hozzáférhető információkra hagyatkozunk, és az ítéletalkotásra csak kis erőfeszítést fordítunk. A fizikai megjelenés sok esetben az egyetlen forrás mások megítélésénél, így a kinézet befolyásolja benyomásainkat másokról. Ehhez kapcsolódik az a hiedelem is, miszerint ami szép, az jó. Az információfeldolgozás velejárója a kategorizáció, melynek kettős célja van. Egyrészt hasznos információt nyújt valamiről, amit azonnal nem lehet észlelni, másrészt lehetővé teszi számunka, hogy a szükségtelen információt figyelmen kívül hagyjuk.

Attitűd

Az attitűd alatt a szakirodalom kognitív reprezentációt ért, mely összegzi egy attitűdtárggyal kapcsolatos értékeléseinket. Az attitűdtárgy lehet maga a személy, más személyek, tárgyak, cselekedetek, események, ötletek. A kognitív értékelés lehet kedvező, semleges vagy kedvezőtlen, így az attitűd lehet pozitív, negatív vagy semleges. A különféle attitűdök irányukban és intenzitásukban eltérőek lehetnek. Az attitűd mérhetőségére attitűdskálákat hoztak létre, melyek a szélsőségesen negatívtól a szélsőséges pozitív értékelésig mérnek. Tehát egy személyre jellemző attitűdtárgyakkal kapcsolatos viselkedést az attitűd intenzitása jelzi. Az attitűdhöz szorosan kapcsolódik a sztereotípiák kialakulása.

Sztereotípia

A sztereotípia meghatározása alatt egy kognitív reprezentációt vagy benyomást értünk, mely egy társadalmi csoportról alakul ki. A sztereotípiák kialakulásánál összekötjük a csoportra jellemző tulajdonságokat és érzelmeket. 1922-ben Walter Lippman vezette be a sztereotípia fogalmát mint a „fejünkben lévő képek” meghatározását. Ezek a képek különböző csoportok tagjainak a kinézetét, foglalkozását ábrázolják.

„A sztereotípia gyakran magába foglalja a fizikai megjelenést, a tipikus érdeklődési kört és célokat, a kedvelt tevékenységeket és elfoglaltságokat és más hasonló jellemzőket.”

Ha egy sztereotípia egyszer kialakult, nagyon nehéz megváltoztatni, mert szinte önállóan működik, előítéleteket hív elő egy adott csoporttal kapcsolatban, és ezáltal irányítja a diszkriminatív viselkedést. A sztereotípiák ezért hozzájárulhatnak az előítéletekhez, de ez fordítva is igaz, az előítéletek is elősegíthetik a sztereotip viselkedést másokkal szemben. Azonban a stigmákkal ellentétben a sztereotípia utalhat pozitív és negatív attribúcióra is.

Előítélet

Az előítélet egy társadalmi csoport és a csoport tagjainak a pozitív vagy negatív értékelését jelenti. Olyan értékelő viszonyulás, mely az attitűdökhöz hasonlóan affektív, kognitív és konatív (viselkedéses) komponenst egyaránt tartalmaz. Az előítéletek meghatározzák azokat az alapfolyamatokat, melyek diszkriminatív viselkedéshez vezetnek, azáltal, hogy a hasonlónak tűnő embereket egy csoportba soroljuk,

így az egy csoportba tartozókat alapvetően egyformának tekintjük.

Kutatások szerint a sztereotipikus hiedelmeink alapján az elhízott személyeket lustának, barátságtalannak és akaratgyengének tartjuk, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a stigmákkal ellentétben a sztereotípia vonatkozhat pozitív attribúcióra is. Tehát a komoly súlyfelesleggel rendelkezőket éppúgy jellemezzük vidámsággal is.

Az elhízás az előítéletek leggyakoribb példája, fontos azonban kiemelni, hogy az elhízáshoz köthető diszkriminációnál az elhízott személyek nem kedveznek a velük egy csoportba tartozó személyeknek, míg ezzel ellentétben más típusú diszkriminációnál (például faji vagy etnikai), melyek esetében csoporton belüli összetartás figyelhető meg.

Mivel magyarázhatóak az említett jelenségek?

A testi jellemzőkre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amelyek formálhatóak. Sokan a túlsúlyt morális gyengeségnek tartják, mert úgy vélik, hogy az egyénnek felelősséget kell vállalnia a kinézetéért, külsejéért, ezért aki nem így tesz, jogosan ítélhető el. A kövérséget vizuálisan kellemetlennek tartjuk, ezért sokan undorral reagálnak rá. A többség felfogása alapján kövérnek lenni választást jelent, így az elhízottakkal szemben az emberek erkölcsi undort éreznek.

A nyugati társadalomban a nők sikerességének egyik mércéje a test mint meghatározó tényező, így ennek köszönhetően a nők nagyobb arányban szenvednek szociokulturális nyomástól és elvárástól, mert a karcsúság elvárása erősebben hat rájuk. Az elhízott férfiakkal szemben a társadalom kevésbé elítélő, mint a nőkkel, mert a súlyfelesleghez esetükben pozitív hiedelmek társulnak, mint például a nagyság és az erő. Ugyanakkor férfiak esetében a soványság negatív megítéléssel függ össze.

Cikksorozatunk következő részében az elhízáshoz és a túlsúlyhoz kapcsolódó szociokulturális tényezők szerepét, a fiatalokat és a foglalkozást érintő folyamatokat, valamint az étkezéshez, ételhez köthető társadalmi jelenségeket mutatjuk be.