Szabad játék vagy fejlesztő foglalkozás – mire van szüksége a gyereknek?

Az elmúlt évtizedekben egyre köztudottabbá vált, milyen fontos az ingergazdag környezet a gyerekek egészséges fejlődését illetően. Lényeges, hogy kellő nyitottsággal kommunikáljunk velük már a kezdetektől, hogy elegendő játék, képes/mesekönyv valamint alkotásra alkalmas eszköz álljon a rendelkezésükre, illetve hogy megfelelő mennyiségű szociális közeg vegye őket körül, amelyek mind segítik majd a társadalomba való zökkenőmentes beilleszkedésüket. Ezen felbuzdulva egyre több úgynevezett fejlesztő tevékenység is megjelent a hétköznapi életben. Vajon árt, vagy használ a sokféle különfoglalkozás? Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körbe. 

Sokan visszük a gyerekünket külön, vezetett foglalkozásokra, vagy utánanézünk online, hogy milyen fejlesztéseket lehetne vele otthon végezni, szeretnénk biztosítani a számára, hogy sose unatkozzon, és hogy valóban ingergazdag környezetben nevelekdhessen. Az sem titok a számunkra, hogy az első évek során olyan a gyerekek agya, mint a szivacs, így aztán könnyen hihetjük azt is, hogy minél több információval vesszük körül az élet minél több területén, annál nagyobb előnyre tehet szert majd az iskolában, kortársaival szemben. Ezek a nézetek ugyan nem teljesen földtől elrugaszkodottak, mégsem teljesen helytállók, mivel egy nagyon fontos és sarkalatos alappillért hagy ki a gyerekek egészséges fejlődésére nézve. Ez pedig, a szabad és önálló játék ereje.

A játék, s azon belül is a szabad játék, a gyermekkor legfőbb tevékenysége. Ez készíti fel őket az életre: segít a megismerésben, az érzések, tapasztalatok feldolgozásában, valamint a felnőtt élethez szükséges készségek és képességek elsajátításában. A szabad játék lényege, hogy külső céltól független, magáért a tevékenységért van, s mégis közben a gyermek a saját érdeklődésének és kíváncsiságának kielégítése során olyan tapasztalatokat gyűjt, ismereteket szerez, amelyek egyben sajátos tanulási tevékenységgé is válnak. A játék az ember legfontosabb komplex személyiségfejlesztő eszköze, s erről sokszor megfeledkezünk. Szakértők szerint az elmúlt évtizedekben drasztikusan lecsökkent a gyerekek szabad játékra szánt ideje, ami komoly következményekkel járhat, hiszen

az ő egészséges fejlődésüket illetően nélkülözhetetlen ez a fajta önálló tevékenység.

A megismerésre, cselekvésre, mozgásra és tanulásra való vágy ösztönös és önindított folyamat, amely nem igényel irányítást, csupán lehetőséget: legfőképpen időt és teret. A gyerekek fizikai és szellemi tudás iránti vágya veleszületett, amely csakis az önálló irányítást élvező tevékenységek által erősödik meg igazán. A szabad játék hiteti el a gyerekkel, hogy képes önállóan eredményt elérni, és a számára legmegfelelőbb fejlődési sebességben és irányban továbbhaladni. Egy egészséges gyermek esetén nincs szükség ennek a felgyorsítására és túlzott kibővítésére különféle foglalkoztatásokkal. Az iskoláskort megelőzve elsősorban arra van szükségük, hogy a felnőttek által biztosított nyugodt környezetben, a fantáziájukat használva dolgozhassanak azon, amire szellemük éppen vágyik.

A foglalkoztatások nem válthatják ki a szabad játékidőt

 A fentebb említett gondolatok nem jelentik azt, hogy a különböző, gyerekeknek szóló vezetett foglalkozások haszontalanok lennének. A legtöbb kézműves, zenés, sportos tevékenység, vagy fejlesztő foglalkozás rendkívül pozitív hatással lehet a gyerekek fejlődésére, magatartására és viselkedésére, amennyiben az állapotuk és körülményeik azt megkívánják (pl. fejlődésbeli elmaradás, fokozott érdeklődés).

Ezek a vezetett tevékenységek azonban nem válthatják fel a szabad játékra fordítandó időt, ugyanis a céljuk nem azonos.

Az egyes különórák, foglalkoztatások és fejlesztések célja a különböző készségek, képességek kimunkálása, ami rendkívül komoly figyelmet és önszabályozást kíván meg a gyerekektől akkor is, ha az egész a szórakozásra épül. Egy előre felépített órát kell követniük, még akkor is, ha a tervezet viszonylagosan flexibilis. Szabályokat kell betartaniuk, ami rendkívül fárasztó.

A szabad játék ezzel szemben nem külső szabályokat hordoz, hanem belsőket,

melyeket kizárólag a gyerek aktuális lelkiállapota határoz meg. Figyelme teljes mértékben önmagába irányulhat, s így azokkal a gondolatokkal, érzésekkel és tapasztalatokkal dolgozhat, amelyek akkor leginkább foglalkoztatják. A megismerés így tisztul le, a tudás pedig így mélyülhet el a legtökéletesebben: a saját idejében, a saját tempójában, és a saját erejéből.

 Kisgyermekkorban a szabad játéknak van a legnagyobb és leghatékonyabb befolyása a gyerek tanulási képességeire.

A köztudatban azonban félreértések következtében a szabad játék sokat veszített az értékéből, ezért is kezdtük el társadalmi szinten figyelmen kívül hagyni a ráfordítandó időt. Sok szülő elhanyagolásnak érzi, ha a gyerekét magára hagyja a játékában. Mások ezzel szemben annyira nem bírnak a gyerek energiáival, hogy úgy érzik, társakra, komolyabb foglalkoztatásra lenne szüksége, mert otthon biztos unatkozik. Az is előfordulhat, hogy a szülő érzi alkalmatlannak magát a feladatra, s így igyekszik csökkenteni a saját bűntudatát. És valljuk be őszintén, olyan is van, hogy kevésbé a gyereknek, mint inkább nekünk, a szülőknek van szükségünk a közös, társas érintkezésekre, amelyekre szintén remek megoldásként szolgálnak a csoportos foglalkozások.

Ezeket a gondolatokat bevallani nem bűn, ezek valós érzések, amelyek befolyásolják a döntéseinket, s amelyek valóban megoldásra szorulnak. A szabad játék jelentősége viszont nem csökken tőlük. Egy gyerek olykor hosszasan rohangál, olvas, dobál, vagy éppen “csak” toszigálja magát a földön. Kívülről úgy tűnhet, hogy nem tudja megfelelően lekötni magát, de a kisgyermeki korosztálynál ez ritkán (ha egyáltalán) van így. Számukra ez nem unalom, hanem felfedezés, kifejezés, próbálkozás, megélés, ami szükséges a testi-lelki jólétükhöz és a fejlődésükhöz is. Legyen ez a leghangsúlyosabb, hogy a gyerekek valóban gyerekek lehessenek, legalább a korai években!