Szakításon innen és túl: mi történik a közösségi hálón, ha véget ér egy kapcsolat?

Az Y, de főként a Z generáció szülöttei nehezen tudják elképzelni az életet mindennapi internethasználat és közösségi média nélkül. Minden bizonnyal azt is idegennek érezhetik, hogy milyen lehet a szakítás utáni élet, úgy hogy a volt párról semmiféle információ nem áll rendelkezésükre. Nehezebb lehetett vajon a továbblépés a nagyszüleinknek vagy a fent említett generációnak okoz nagyobb problémát a lezárás és az újrakezdés? Valóban nehezebb a szakítás a közösségi hálón való jelenlét miatt? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Csak néhány mérföldkövet kiemelve: a telekommunikáció fejlődik, megjelennek a mobiltelefonok, a számítástechnika virágzásnak indul. Az internet mindenki számára elérhetővé válik, majd többek között különböző közösségi oldalak, társkeresésre szakosodott weboldalak kezdik meg működésüket.

Mark Zuckerberg 2004 februárjában megalapítja a Facebookot, mely a mai napig óriási népszerűségnek örvend. Egy 2016-os forrás alapján az aktív felhasználók száma 1,6 milliárd főre rúgott. A magyar lakosságnak pedig valamivel több mint fele használja Zuckerberg vívmányát. Nem beszélve a többi népszerű információszerzésre és információnyújtásra alkalmas közösségi platformról: Instagram, Twitter, Tumblr, Snapchat, Pinterest, Tinder és még sorolhatnánk.

Kommunikáció és szakítás: akkor és most

Az Y generáció előtti nemzedékek ismerkedési, párkapcsolati szokásai merőben mások voltak, mint az új generációké. Nagyszüleink, szüleink a személyes találkozáson kívül postai úton válthattak leveleket, később telefonon indíthattak hívásokat vagy közös ismerősök által üzenhettek egymásnak. Az újabb nemzedékek gyermekei azonban már mondhatni, hogy technikai eszközökkel a kezükben születnek. Számukra online módon is elérhetővé vált a jövendőbeli partnerek és vetélytársak megismerésének lehetősége. Napjaink egyik legegyszerűbb, passzív információszerzési forrásai a közösségi oldalak. Persze a képlet korántsem ilyen egyszerű. Nem minden mai fiatal használja ismerkedésre, romantikus kapcsolatok kezdeményezésére vagy fenntartására a különböző közösségi oldalakat. De vajon az elválás és a szakítás kultúrája, a veszteség feldolgozási sebessége változott-e?

Egy dologban biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy a Facebook által egyszerűvé vált mások megfigyelése. A párkapcsolatokban is szinte bevett szokássá vált a pár után való „nyomozás”. Muise 2009-es tanulmánya szerint minél több időt tölt valaki a közösségi oldalon, annál inkább féltékennyé válik, és kezdi kritikusan szemlélni párja online jelenlétét, posztjait.

A közösségi oldalak a lezárás iránti igény gyilkosai?

Kruglanski 2005-ben publikált elmélete egyéni észlelési jellemzőkre mutat rá, mégpedig annak függvényében, hogy a személy mennyire motivált a megismerésre az aktuális helyzetben. Megkülönböztet egy nyíltabb és egy zártabb gondolkodást. A nyílt megismerés az aktuálisan megfigyelhető információkra támaszkodik, tehát a helyzeti tényezőknek jelentős szerepet tulajdonít. Ezzel szemben a zárt információfeldolgozás egy sztereotipikus, előítéletekkel működő megismerés. Az így gondolkodó emberek inkább hajlamosak mindent a személy tulajdonságaival indokolni. Hogy mikor melyik megismerés van előtérben, az függ az aktuális témában való tapasztalatainktól és a figyelmi kapacitásunktól. Ugyan első ránézésre a zárt gondolkodás ridegnek és előítéletesnek tűnhet, de valójában nem egyértelműen rossz vagy helyteleníthető. Annak ellenére, hogy torzításokat eredményezhet, mégis egy normálisnak vehető, hétköznapi jelenségről van szó. Tehát nem mondhatjuk, hogy az egyik vagy másik gondolkodás lenne célravezetőbb.

Különböző helyzetekben másféle gondolkodás lehet adaptív.

Kruglanski a lezárás képességét két tengely mentén határozza meg a megismerési motivációtól függően, ezek az információ specifikussága és a lezárás megközelítése. Ez utóbbi tényező kapcsán megjelenhet a lezárás vagy annak elkerülése iránti igény. A lezárás elkerülése úgy nyilvánul meg, hogy a személy nem köteleződik el egyértelmű álláspont mellett, szükséglete, hogy alternatív választási lehetőségeket is feltérképezzen. Ilyen lehet szakítás után az ex-partner bejegyzéseinek kutatása, új, akár a döntésünket is befolyásoló információk keresése a megosztott képek, szöveges bejegyzések, a korábban váltott üzenetek vagy akár zeneszámok között. Ezek hiába nem megbízható forrásai annak, hogy informálódjunk a másik állapotáról, érzéseiről mégis sokan keresnek a különválást támogató vagy éppen azt megkérdőjelező bejegyzéseket. A személyes diszpozícióktól és a környezeti feltételektől egyaránt függ, hogy milyen helyzetekben hogyan vélekedünk, és milyen formában jelenik meg a lezárás a gondolkodásunk szintjén.

A magas lezárási igényű személyek preferálják a minél kiszámíthatóbb, egyértelmű feltételeket és szituációkat, a szervezett, átlátható életmódot. Továbbá jellemző rájuk az, hogy gyors, határozott állásfoglalásra törekednek, ahhoz ragaszkodnak is. Az ilyen emberekre tehát jellemző lehet, hogy szakítás után következetesen kizárják a másik személyt az életéből. Nem lépnek vissza vagy bizonytalanodnak el, nem ácsingóznak volt partnerük után a kibertérben sem.

Ezzel szemben az alacsony lezárás iránti igényű, nyílt gondolkodású személy igyekszik bármilyen új információt megragadni, hogy a lezárást alaposan újragondolhassa. Minden információ örömöt okozhat számára, ami lehetőséget teremt a helyzet újraértékelésére, inkább olyan környezetet keres, ami bizonytalan. Az ilyen személyekről elképzelhető, hogy ezeket az újraértékelésre lehetőséget adó információkat a másik adatlapján, bejegyzéseiben keresi. Az alacsony, inkább már a lezárás iránti igény elkerülésének szélsőséges példája lehet, amikor a személy a szükségleteinek megegyező irányba torzítja a rendelkezésére álló információkat. Tehát kimondottan azokat a jeleket, okokat keresi a volt társ online megjelenéseiben, ami reménykedésre, újragondolásra ad neki okot – ezzel megnehezítve saját továbblépését.

„Mitől fog majd alább hagyni, ez az érzés, mi szorítja” – szól a Vad Fruttik dalszövege. Avagy milyen lehetőségeink vannak a boldog tudatlanság elérésére?

Sbarra és Emery 2005-ben megfogalmazták, hogy a továbblépést hátráltatni tudja az, ha a felek kapcsolatban maradnak. Ennek ellenére ez egyre kevésbé szokatlan, mondhatni „a kapcsolat nem vész el csak átalakul”. Hogy ezek a kapcsolatok kifizetődőek-e vagy sem, azt sok tényezőtől függhet, mint például a kapcsolat időtartama, minősége és a szakítás körülményei. Amennyiben annak az elképzelésnek vagyunk hívei, hogy a szakítás a kapcsolat megszakításával jár, akkor törölhetjük ex-partnerünket és hozzátartozóit az ismerőseink, követéseink közül. Ha nem szeretnénk ennyire radikális változást, akkor megtehetjük, hogy a saját hírfolyamunkat elrejtjük és a volt párunk bejegyzéseinek követését állítjuk le. Amennyiben nem bízunk önmagunkban, vagy csak szeretnénk teljes mértékben kitörölni az ex-párunkat a virtuális életterünkből, akkor a tiltás opciót is választhatjuk.

Ám egy letiltás vagy törlés nem garantálja, hogy megszakad a kapcsolat. Hiszen nem ritka, hogy a kíváncsi vagy elkeseredett személyek egy közeli barát profilján keresztül nyomozzák ki, amit tudni szeretnének a letörölt vagy éppen letiltott félről. Például a volt partnerük új ismerőseinek profilját böngészik kapcsolódási pont után kutatva – különösen, ha az illető a volt pár szexuális érdeklődésének megfelelő. Lukács 2012-ben írt disszertációjából kiderül, hogy 107 emberből 74

más profilját használva böngészte ex-partnere idővonalát.

Ezek a beállítások tehát a kontroll lehetőségét adják a kezünkbe, megválaszthatjuk, hogy szeretnénk-e értesülni a volt párunk mindennapjairól, vagy sem, annak függvényében, hogy készen állunk-e a lezárásra.