Korunkban központi szerepet kap az egocentrizmus, melyet jól szemléltet a „szelfik” térhódítása. Az énközpontúság nagymértékben csökkenti az empátiát, az emberség alapját, ezért vált szükségessé gyermekeink fókuszának átalakítása „Én”-ről „Mi”-re. De hogyan is érvényesülhet gyermekünk empátiával napjaink énközpontú világában? Hogyan neveljünk empatikus, ebből adódóan pedig sikeres és boldog gyermekeket? Michele Borba többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a Szelfimánia című könyvében. Könyvajánlónk.
Megdöbbentő tény, hogy a tizenévesek empátiaszintje 40 százalékkal alacsonyabb, mint harminc évvel ezelőtt, ezzel párhuzamosan a nárcizmus 58 százalékkal emelkedett körükben, alapoz a legfrissebb kutatásokra a szerző. Hálózatra kötött, stresszes kultúránk járványt okoz a fiatalok körében. Kutatások szerint a kamaszok stressz-szintje magasabb, mint a felnőtteké.
A szorongás növekedésével csökken az empátia.
Amikor a fiatalok „túlélési üzemmódban” vannak, nehéz együttérezniük másokkal, fogalmaz Borba.
Azok a gyermekek, akik úgy vélik, az egész világ értük van, sikertelenebbek lehetnek az iskolában, később pedig a munka világában, valamint szociális kapcsolatokat is nehezebben teremtenek. Nehezíti a beilleszkedésüket, ha azonnal hisztizni kezdenek, amint nem az ő akaratuk érvényesül. Viselkedésükön változtathat, ha változásokat iktatunk be a nevelési technikáinkba. A könyv szerzője felhívja a figyelmet arra, hogy
az empátia tanulható és fejleszthető.
Michele Borba pszichológus, nevelési és oktatási szakértő. Könyvében a fejlődéslélektan, az idegtudomány és a társadalompszichológia legfrissebb kutatási eredményeire támaszkodva, megtörtént esetekkel illusztrálva mutat be kilenc praktikus módszert, mely segíti gyermekünk empátiára nevelését.
A könyv első része bemutatja, hogy a nevelésnek köszönhetően hogyan fejlődhet ki a gyermekekben az empátia első négy alapköve. Az érzelmi műveltség, mely arra utal, hogyan ismerhetik fel saját és mások érzelmeit, szükségleteit. Az erkölcsi identitás, mely akkor alakul ki, ha gyermekünk képes értékként tekinteni az empátiára. A nézőpontváltás, amikor gyermekünk más bőrébe bújva képes szemlélni a világot, és az erkölcsi képzelőerő kifejlesztése, amely például az olvasás segítségével lehetséges, ekkor ugyanis a gyermekeket az irodalom, a filmek együttérzésre késztetik.
A második rész az empátiaszokások gyakorlásáról szól. Az önuralom, melynek elsajátítása segít az érzelmek kezelésében, hidegvérük megőrzésében. A kedvesség gyakorlásával képes lesz mások érzelmeivel, jólétével törődni. Az együttműködés, mely csapatmunkával fejleszthető és segít abban, hogy közös célokért küzdjön a közösség javára.
A könyv harmadik része az empátia megélésében segít. Szól az erkölcsi bátorság fejlesztéséről, vagyis arról, hogy a gyermekek bátran kiálljanak a társaikért. Az altruista vezetői készségek elsajátításához is segítséget nyújt a szerző, mely arra motiválja a gyermekeket, hogy javítsanak mások életén.
A szerző hét hatékony módszerre hívja fel a figyelmet, mellyel példát mutathatunk és átadhatjuk gyermekünknek a siker kulcsait. Ízelítőként ezekből a stratégiákból mutatunk be néhányat. Az empátia a „mi”-ről szól. Az empátia növelésének legegyszerűbb módja barátságosabbá tenni a kultúránkat. Segít az empátia fejlesztésében, ha eltöröljük a korlátainkat. Általában jellemző, hogy a hozzánk hasonlókkal hajlamosabbak vagyunk együttérezni. Érdemes viszont megmutatni gyermekünknek azokat, akik „mások, mint ők”, ezzel erősítve az empatikus hozzáállást.
Az erkölcsi identitás kialakulásához elengedhetetlenek a személyes beszélgetések, melyeket digitális világunk ellenére is életben kell tartanunk. Fontos az is, hogy gondoskodó kapcsolatokat építsünk, hiszen az empátia olyan helyeken kap teret, ahol a gyermekek biztonságot, elfogadást és meghallgatást tapasztalnak. Kétségtelen, hogy
az empátia a szülő-gyermek kapcsolatban gyökerezik,
így a speciális korai élmények nélkül ki sem alakulhat. Ebből adódóan szülőként példát kell mutatnunk empatikus viselkedésünkkel. Célravezető a gyereknevelésben is ugyanazokat az alapvető empátiakészségeket használni, melyeket gyermekünknek tanítunk.
A gondolatébresztő mű ideális olvasmány azoknak a szülőknek és pedagógusoknak, akik empatikus, kedves és bátor gyermekeket szeretnének nevelni énközpontú kultúránkban. A könyv abban nyújt segítséget, hogy a gyermekek életre szóló szokásként sajátítsák el az empatikus képességeket. Ennek érdekében érdemes havonta kijelölni egy-egy képességet, melyet mindennap gyakoroljuk pár percig gyermekünkkel, mindaddig, amíg emlékeztetés nélkül is természetesnek nem veszi az alkalmazását.
