Vannak, akik hisznek az első látásra szerelemben, míg mások számára teljesen lehetetlennek tűnik a gondolat. Akad, aki már tapasztalt ilyet, de olyan is, aki sohasem. Csak a filmekben látunk hasonlót, vagy tényleg történhet ilyen? Ha igen, hogyan?
Egyesek azt vallják, a szerelemhez az kell, hogy megismerjük a másikat. Az olyan értékes és számunkra fontos tulajdonságok mint az őszinteség vagy a kedvesség nem derülnek ki elsőre. Időre van szükségünk, míg megismerjük a másiknak azt az oldalát, amely hatást gyakorol ránk. Éppen ezért a jellemvonások felbecsülése nem történhet meg első látásra. Ebből a szempontból érdemesebb az első látásra szerelemre heves, szexuális vágyként gondolni. A vágyhoz elég egy vonzó külső vagy valami elsőre számunkra igazán fontos vonás. Habár a „vágy első látásra” és a ”szerelem első látás” között elég vékony a mezsgye, vannak, akik egyértelműen kiállnak a szerelem első látásra érzése mellett. A vágy jelenléte azonban semmiképpen sem elhanyagolandó.
Meglátni és megszeretni
A fönti gondolatmenet alapvetése, hogy nem tudjuk megismerni a személy azon jellemvonásait, amelyeket elsőre esélyünk sincs meglátni. Azonban talán nincs is rá szükségünk! Számos attribúció spontán aktiválódik bennünk a sztereotipikus sémák alapján. Már egy kevés is elég ahhoz, hogy lelki szemeinkkel meglássuk az ideális partnert. Néha jelentéktelennek tűnő részletek, egy egyenruha egy mosoly vagy akár hangszín is aktiválhatja ezek a sémák. Ez a holdudvarhatás jelensége. Ha valakit szépnek, vonzónak tartunk, automatikusan azt gondoljuk, hogy számos jó tulajdonság birtokosa is egyben. Ebből a nézőpontból az első látásra szerelem félrevezető lehet, hiszen inkább képzelőerőnk korbácsolja föl az érzelmeinket, nem a valóság.
Szerelem első kattintásra?
Az online ismerkedés világában a másik személyes figyelmének felkeltése kevéssé hangsúlyos, míg a másik megismerésének folyamata sokkal inkább. Az első üzenet általában elég limitált tartalmat enged: nehéz elbűvölni valakit két gépelt mondattal. Érdemesebb azt mondani, hogy
„szerelem az első chatre”!
Az első hosszabb beszélgetés már lehetővé teszi, hogy több információ birtokába jussunk az illető személyiségéről. Már ekkor megtapasztalhatjuk, ha például szellemes és lehengerlő a másik humora – ez pedig elég lehet ahhoz, hogy romantikus érzéseket kezdjük táplálni iránta. Sok interneten megismerkedett pár vallott arról, hogy már elsőre megfogta őket valami a másikban. Azonban a „szerelem első chat-re” jelensége mögött is egy személyészlelési torzítás áll. Akinek elsőre jó tulajdonságait ismerjük meg, feltételezzük, hogy sok más pozitív jellemvonásnak is birtokában van.
Az első benyomáson túl
Fontos azonban, hogy noha a vonzó külsőnek eleinte nagyon nagy szerepe van, idővel egyre csökken a hangsúlya. Hasonlóképpen, ha valaki nagyon szellemes, az vonzó lehet például az interneten keresztül, ám az idő múlásával már egyre jelentéktelenebbé válhat, mivel más jellemvonások is előtérbe kerülnek. A felületes ismerkedést előbb-utóbb mindenképp felváltja a komolyabb megismerés, amely sajnos néha fájdalommal jár. Nem könnyű felismernünk, hogy a kép nem olyan, mint ahogy azt a fejünkben összeraktuk. Ilyenkor rá kell ébrednünk: a hiányzó kockák, melyeket információ hiányában képzeletünkkel töltöttünk ki, nem egyeznek a valósággal.
Ennek ellenére a szerelem első látásra is vezethet hosszú távú, boldog párkapcsolathoz – amennyiben a későbbiek során nem csalódunk a partnerünkben a vágyott tulajdonságokat illetően. Hasonló a helyzet az internetes ismerkedés esetén is. Így vagy úgy, mindenképpen kognitív torzítás áldozatai vagyunk, hiszen a szerelem minden esetben idealizált. Ahogyan Shakespeare is írja:
„A szerelem oly változó,
Oly dús, hogy ő a képzelet maga.”
/William Shakesperae: Vízkereszt vagy amit akartok/
