Személyiség a tranzakcióanalízis perspektívájából

A tranzakcióanalízis alapjait Eric Berne kanadai származású pszichiáter fektette le. A módszer gyökerei a pszichoanalízishez vezetnek vissza. Berne tulajdonképpen Freuddal szemben szeretett volna egy elméletet megalkotni. Cikkünkben a személyiség felépítését, valamint a diagnózis felállítását mutatjuk be a módszeren keresztül.

A tranzakcióanalízis központjában az énállapot-, tranzakció-, játszma- és a sorskönyvi elemzés áll. Az embert alapvetően „oké”-nak tartja, tehát olyannak, aki rendben jött a világra, emberi létéből adódóan jó. A módszer mindig a viselkedésből indul ki. Azt vallja, hogy mindenki képes döntéseket hozni és megnyilvánult magatartásán változtatni. A viselkedést, gondolkodást, döntéseket a mindennapok és a környezet befolyásolják, formálják.

 Ha valakinél abnormális viselkedés mutatkozik, ezt pedig normálisnak gondolja, akkor beszél az elmélet patológiáról.

Terápia során a terapeuta és a kliens ezen a gondolkodásmódon dolgoznak és próbálják átformálni azt. A terápia elején a segítő és a segítséget kérő szerződést köt, melyben megállapodnak a terápia céljában, és feltárják, miben lenne szüksége segítségre a páciensnek.

Hogyan látja és vizsgálja a tranzakcióanalízis a személyiséget?

Mint más elméleteknél, a tranzakcióanalízis szerint se lehet az ember működésmódját egyféleképpen leírni. A személyen belül bizonyos ismétlődő motívumok mutatkoznak meg viselkedéses és kognitív szinten is. Ezeket a mintázatokat az elméletben énállapotoknak nevezik. Berne az egyes énállapotokat olyan tapasztalati mintaként írta le, melyek viselkedéses/magatartási megnyilvánulásokhoz kapcsolódnak. Az énállapotok a gondolatok, érzések és magatartásmintázatok összessége, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ezek három nagy kategóriáját különböztetjük meg: Szülői, Felnőtt és a Gyermeki énállapotokat.

Egy-egy énállapotban hosszú időn keresztül is megmaradhat egy ember, de akár pillanatok alatt is válthat egyikből a másikba.

A Szülői énállapotot a gyermekkorunkból hozzuk szüleinktől, referenciaszemélyeinktől. A látott viselkedéses elemeket beépítjük, a hallott mondatokat ismételgetjük. Ha ebben az állapotban vagyunk, megnyilvánulásainkat jellemzik a tilalmak, utasítások, dicséretek, erkölcsi megítélések.

A felnőtt énállapot jellemzője az itt és mostra való reakció, a jelenhez való alkalmazkodás. A helyzetet érzelmek és előítéletek nélkül látjuk, a problémamegoldásra, a hatékonyságra és a gyorsaságra törekszünk. A racionalitás jellemzi, a döntéseket az ebben az állapotban lévő személy előzetes mérlegelés alapján hozza meg.

Gyermeki énállapotunkat a múltból hozzuk. Azok a gondolatok, érzések jellemzik, melyeket gyermekkorunkban tapasztaltunk. Tulajdonképpen a gyermeki viselkedésünk, reakcióink jönnek elő ebben az állapotban. Ez a kreativitás alapja, akaratlagosan, vagy akár egy inger hatására is megjelenhet.

Hogyan történik a diagnózis?

Arra, hogy feltérképezzék, melyik énállapot domináns az adott személynél, leggyakrabban az egogrammot használják, mely George Dusay nevéhez fűződik. A kliens és a terapeuta a páciens eddigi élete alapján készíti el, és ha valamin változtatni szeretne a kliens, akkor a terapeutával együtt átbeszélik az adott énállapotot, és hogy mit kell ahhoz tenni, hogy azon változtatni tudjanak. Az állandóság hipotézise szerint

Felnőtt énállapotban a gondolkodás,Gyermekiben az érzések, Szülőiben pedig a viselkedés dominál.

Így az egogramm segítségével ehhez mérten tudnak változtatni az adott állapoton. Énállapot diagnosztika többféleképpen, több kontextusban történhet. Viselkedéses diagnózis során, a szavakból, kijelentésekből, mimikai megnyilvánulásokból, hanglejtésből, gesztusokból és a testtartás megfigyeléséből azonosíthatók az egyes énállapotok. Szociális diagnózis esetén két ember mindig a komplementer énállapotban van. Így a partner viselkedésének megfigyeléséből azonosíthatjuk a saját énállapotunkat. Fenomenológiai diagnózis csak terápiás ülések során történik. Ekkor regresszió állapotában egy jelenetet eljátszik a kliens, és az ottani állapotát azonosítja a terapeuta.

Berne szerint a tranzakcióanalízis szinte bármilyen pszichológiai betegség kezelésére alkalmas, mely nem kötődik biokémiai egyensúly megbomlásához. A módszer jól alkalmazható az adott állapot beazonosítására, így manapság különböző terápiás eljárásokkal együtt alkalmazzák a terapeuták.