Mikortól tartsunk otthon kisállatot? Mit nézhet a gyerek a televízióban? Újraéledhet-e a szerelem? Csak néhány kérdés, melyeket a pszichológusoknak szegeznek egy-egy beszélgetős műsorban. Természetessé vált, hogy nap mint nap szakembereket látunk és hallunk különböző témákról nyilatkozni. Mi van azokkal, akik elutasítják ezt a fajta szereplést, és a reflektorfénytől távol teszik a dolgukat? Hitelesebb-e az egyik vagy a másik? Lehet-e konszenzusra jutni arról, hogy melyik a helyes? Véleménycikkünk.
A pszichológus hallgatók és a hivatást már aktívan űzők számára nem mond semmi újat vagy meglepőt az, hogy működésünkre vonatkozólag szakmai etikai kódex fogalmaz meg általános érvényű paradigmákat. Igen, az a bizonyos Szakmai Etikai Kódex, mely tartalmazza egy pszichológus számára a hivatása gyakorlásával járó jogokat és kötelességeket. Ezek a szabályok nemcsak a klienst, hanem magát a szakembert is védik. Olyan alapelveket rögzít, melyek a pszichológus munkája során ars poeticaként kell, hogy szolgáljanak. Ezek közé tartozik az emberi méltóság tisztelete, a szakmai kompetencia, a felelősség, a segíteni akarás és a feddhetetlenség. A félreértések elkerülése végett a feddhetetlenség arra vonatkozik, hogy a pszichológus tevékenységét a tudományos kutatásban, az oktatásban és a gyakorlatban mind az őszinteség és pontosság jellemzi. Ám nem csupán ilyen univerzális teóriákat, hanem
konkrétan és világosan megfogalmazott elveket is lefektet az etikai kódex a szakmát gyakorlókkal szemben.
Így például a titoktartásról vagy a kettős kapcsolatról is határozott szabályzat létezik. Mégis van egy olyan, cseppet sem elhanyagolható téma, melyet egyáltalán nem szabályoz: ez pedig nem más, mint annak a kérdésköre, hogy vállaljon-e médiaszereplést egy pszichológus. Számos pro és kontra érvet fel lehet sorakoztatni, melyek alapján mindenki saját belátása szerint hoz döntést erről a kényes és megosztó témáról.
Mi szól a szereplés mellett?
A pszichológusok társadalmi felelősséggel tartoznak, így elvárható, hogy mindenkor ennek tudatában, a lehető legjobb tudásuknak megfelelően, az előítélet-mentességre és a
közgondolkodás pozitív irányba történő változtatására törekedve nyilatkozzanak.
Mire kell itt gondolni? Például nagyszerű lehetőség lehet bizonyos vélt vagy valós sztereotípiák megdöntése, negatívan diszkriminált csoportok pontosabb megismertetése pozitív példákon keresztül. Mindez pedig hozzájárulhat a különböző társadalmi csoportok magasabb szintű elfogadásához. Magyarországon (sajnos) még mindig a kelleténél többen vélekednek úgy a pszichológiáról, mint valami földön túli dologról. Sőt, sokan szégyellni valónak tartják, hogy szakemberhez forduljanak segítségért. Egy-egy televíziós beszélgetés, egy előadás határozottan alkalmas lehet arra, hogy a pszichológus bizalmat és megbecsülést szerezzen a hivatásának.
Továbbá az etikai kódex megfogalmazza, hogy egy pszichológusnak fel kell lépnie minden olyan szakmai vagy szakmán kívül álló megnyilvánulással szemben, amely a pszichológusi tevékenységet akár társadalmi, akár szakmai tekintetben helytelen megvilágításba helyezi, így a szereplések erre a küldetésre is szolgálhatnak.
Mi szól ellene?
Előfordulhat, hogy a már meglévő páciens furcsán érzi magát amiatt, hogy különböző médiaplatformokon viszontlátja bizalmas pszichológusát. Továbbá azt is mérlegelni kell, hogy ezeknek a szerepléseknek köszönhetően valaki egy már kialakult, előzetes elvárással keresi fel a szakembert, ami kellemetlen szituációk forrása lehet. Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy bármennyire is a közgondolkodás pozitív terelgetése a cél, egy-egy interjú alkalmával csak a velünk szemben ülő műsorvezető reakcióját láthatjuk, így nincs lehetőségünk a hatás közvetlen észlelésére, de ugyanez igaz a rádiós szereplésekre és a sajtóban történő megnyilatkozásokra is. Alapelv az érthető fogalmazás, azaz fontos, hogy az efféle szereplések alkalmával úgy legyünk képesek átadni a mondanivalónkat, hogy az bárki számára befogadható legyen. Az előbb említett közvetlen észlelés hiánya miatt meglehetősen nehéz feladat egy ilyen típusú szereplés alkalmával ennek megvalósítása.
Mit gondolnak a témáról a laikusok?
"Véleményem szerint az emberek arra mennek, ami biztos. A biztosat pedig onnan állapítják meg, hogy ismerik. Téves képzet, de ha valakit látnak a médiában, már sokadszor, utánaolvasnak, netán elolvassák a könyvét, elkezdik úgy érezni, hogy ismerik, így sokkal jobban fogja őket motiválni, hogy egy ilyen emberhez menjenek tanácsadásra. Másrészt mivel híres, így az is közrejátszik az emberekben, hogy biztosan többet tud, mint azok a társai, akik valamiért nem futottak be ilyen téren. Ez is nagy motiváció, mert úgy érzi az ember, hogy ő egy elég elsőrangú emberrel beszél, aki sokaknál jobban érti a szakmáját. Azonban attól, hogy befutott a médiában még nem garantált, hogy tényleg sokkal jobb szakember, mint a többi, sőt az ellenkezője is igaz lehet, mert vagy volt egy jó ötlete, vagy jól ért a marketinghez. Az ember, aki rendes tanácsadásra vágyik, tájékozódik előtte" – 21 éves egyetemista.
„Az átlag számára szerintem hitelesebb, számomra nem feltétlenül, csupán eladhatóbb. A médiában szereplő pszichológust megismerik, így valószínűleg már az kerül az emberek fejébe, hogy jobb, mint a többi, feltéve, ha nem negatívak a médiában hallottak róla" – 31 éves bróker.
„Véleményem szerint a hivatásában szerzett tapasztalata, illetve az elhivatottsága tesz egy pszichológust hitelessé. Nem keresnék fel csak azért egyetlen szakembert sem, mert szerepelt a tv-ben. Feltétlenül informálódnék előtte, s ha eléggé meggyőzött a referátuma, akkor annak ellenére, hogy szerepelt vagy sem a médiában, hozzá mennék" – 28 éves séf.
„Határozottan hitelesebb számomra, mert ha sokat láthatjuk a médiában annak oka van, valószínűleg jó abban, amit csinál, már valamit letett az asztalra. Illetve a média által tudunk alkotni egy képet, egy véleményt róla" – 20 éves egyetemista.
„Sokan vannak, akik sosem szerepelnek a médiában, ennek ellenére »ismeretlenül« is példaértékű munkát végeznek. Ahhoz hogy bárki kiváló munkát végezzen, nem feltétel az ismertség” – 58 éves nyugdíjas.
Bárhonnan is közelítjük meg a témát, nagyon megosztó, hogy ki hogyan vélekedik róla. Sem a szakmabeliek, sem a laikusok között nincs konszenzus arról, hiteles tud-e maradni egy pszichológus egy-egy médiaszereplés után is. Továbbá abban sincs egyetértés, hogy hol van az a kritikus pont, ami már nem méltó egy pszichológushoz. A fentiek talán árnyalhatják az eddig kialakított véleményeket, más színben láttathatják a pszichológusok médiaszerepléseit.
***
A Mindset Pszichológia szerkesztősége sokszínű. Közösségünkben számos vélemény, értékrend és látásmód fér meg egymás mellett. Jelen cikk kizárólag az író álláspontját tükrözi.
