A pszichiátriai zavarok nagy részét legtöbben misztikusnak, ijesztőnek tartjuk. A filmipar szívesen ki is használja ezt a jelenséget, amikor egy-egy kórképet vesz a forgatókönyv fókuszába. Előszeretettel készítenek filmeket többek között az autizmusról, a szociopátiáról, a skizofréniáról, valamint a disszociatív identitászavarról. A legutóbbit helyezi középpontba a Széttörve (Split) című film is. Cikkünkben a film kapcsán felmerülő kérdéseket igyekszünk megválaszolni.
A januárban megjelent Széttörve című filmre leggyakrabban thrillerként vagy pszicho-horrorként hivatkoznak. A kritikusokat megosztotta a mű, legtöbben mégis úgy vélekednek: noha a témaválasztás kiváló, az izgalmakat tovább lehetett volna fokozni. Egyes kritikában azonban skizofréniaként utalnak a filmben bemutatott pszichiátriai zavarra. Fontos tisztázni, hogy a film főhőse disszociatív identitászavarban, vagy más néven multiplex személyiségzavarban szenved, amely nem azonos a skizofréniával. Dr. Fletcher, a főszereplő pszichiátere némi információval látja el a nézőt a problémáról. Mégis kissé zavarodottnak érezhetjük magunkat a közel két óra elteltével, amikor kilépünk a moziból. Néhány kérdés, melyeket érdemes megvizsgálni:
Mit jelent a disszociatív identitászavar?
A disszociatív identitászavar sajátossága, hogy az eredeti személyiség mellett további alter személyiségek vannak jelen. Tehát
legalább kettő személyiségről beszélhetünk.
A különböző alterekre az érzékelés, gondolkodás és környezethez való kapcsolódás sajátos mintázatai jellemzőek. A személyiségek felváltva veszik irányítás alá a viselkedést. Az aktuálisan irányító személyiséget „hostnak” nevezik.
Hány alter kialakulása lehetséges?
Az alterek számának variabilitása igen nagy. Leggyakrabban a betegek kevesebb mint 10 személyiséggel rendelkeznek. Ám előfordulhatnak olyan esetek is, ahol ennél több alterről beszélhetünk. Az eredeti személyiség gyakran passzív, lehangolt és dependens. Ezzel szemben az alterek között akár agresszívebbek is jelen lehetnek.
Általában a személyiségek hétköznapi emberek tulajdonságaival rendelkeznek,
ám lehetségesek fiktív, mitikus, híres vagy állati jellemvonással felruházott alterek létrejötte is. Nem ritka jelenség, hogy az alterek nem képesek egymással kommunikálni, és egyes emlékeknek nincsenek birtokában.
Milyen tényezők játszanak szerepet a kialakulásában?
A disszociatív identitászavarban szenvedők gyakran számolnak be korai gyermekkori traumákról, fizikai és szexuális bántalmazásról, noha ezeknek a beszámolóknak a pontossága megkérdőjelezhető. Egyesek úgy tekintenek rá, mint a poszttraumás stressz szindróma gyermekkori változatára.
A traumatikus esemény hatására a történtek részletei kizáródnak a tudatos tartományból,
és különböző alter személyiségek jönnek létre. Ezeknek az emlékei, érzelmei és viselkedéses jellemzői nagyban eltérhetnek egymástól. Felmerülhet a kérdés bennünk, hogy akkor mégis miért csak a társadalom 1-3%-t érinti a disszociatív identitászavar? Kutatók már régóta keresik a választ arra, hogy a trauma mellett mik azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak a zavar kialakulásához. Egyesek szerint a trauma modell alapvetően nem állja meg a helyét, inkább a neuropszichológiai funkcionálás területén kell keresgélnünk. Emellett akadnak, akik a szocio-kognitív tényezők fontosságát hangsúlyozzák.
Mik a jellemző tünetek?
A disszociatív identitászavar tünetei közé sorolható a disszociatív amnézia. Ilyenkor az illető nem képes önmagával kapcsolatos információk előhívására. Például előfordul, hogy nem tudja, hogyan került bizonyos helyekre, nem emlékszik arra, hogy mondott vagy tett valamit. A disszociatív amnézia amellett, hogy a disszociatív identitászavar velejárója lehet, önmagában is felállítható diagnózis. Emellett gyakori jelenségek a deperszonalizáció és a derealizáció érzése. Továbbá pszeudo-hallucinációk is érinthetik a beteget. Ilyenkor az adott személy tudatában van, hogy az észlelt dolognak nincs valódi ingerforrása. Fontos különbség, amely segít a disszociatív identitászavar és a skizofrénia elhatárolásában, hogy
az előbbiben érintett személyeknek van betegségtudatuk.
Nem jellemzők rájuk a téveszmék és a pszichotikus tünetek. Mindezek ellenére gyakran keverik össze a kettőt.
Kezelés
A pszichoterápiás módszerek széles körét alkalmazzák disszociatív identitászavar esetén. Ám nincs konszenzus a szakemberek között abban, hogy mi a leghatékonyabb. Gyakran használt módszerek: a kognitív viselkedésterápia, a belátás-orientált pszichoterápia, az EMDR terápia (szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás) és a hipnoterápia. Gyógyszeres kezelést a komorbid zavarok orvoslása esetén alkalmaznak. A disszociatív identitászavar terápiás kezelése során rendkívül fontos a terapeuta és a beteg közötti kapcsolat minősége, valamint az ülések gyakorisága. Általában ezekben az esetekben a rendszeres találkozás, valamint hosszú, évekig tartó terápia ajánlott. Az egyes alterek eltérő módon reagálhatnak a kezelésre. Az is előfordulhat, hogy a terápia hatására az alterek száma lecsökken. Azonban a cél minden esetben a stresszre és a fenyegetésekre adott adaptív válaszok elsajátítása és integrálása, a személyiség stabilizálása.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
