Szex és lájk és közösségi média – könyvajánló

„Üdvözöljük a digitális bennszülöttek világában, ahol az önbecsülés a kapott lájkok számától függ, ahol »ártatlan« csemetéink szexfotókat és videókat küldözgetnek egymásnak, és ahol a házibulikon nem csak a piába kóstolnak bele” – olvashatjuk a könyv hátoldalán. De vajon valóban ennyire meghatározó szerepet töltenek be a mai tizenévesek életében a különböző online felületek? Hogyan ismerkednek manapság és mikor is találkoznak először pornográf tartalmakkal?

Az Allison Havey és Deana Puccio Szex és lájk és közösségi média című könyve – amely hazánkban a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg – többek között a fent említett kérdésköröket boncolgatja. A szerzők 2012-ben közösen hozták létre a RAP Projectet (Raising Awareness and Prevention), amelynek elsődleges célkitűzése az volt, hogy felhívja a figyelmet a fiatalokat érintő online és offline biztonság kérdéseire. A projekt szervezői (bővebben itt lehet róla olvasni: http://therapproject.co.uk/) folyamatosan járják az Egyesült Királyság iskoláit. 2016 júliusáig körülbelül 100 iskolában, 16 000 diákkal találkoztak, akik közül sokan maguk is meséltek tapasztalataikról.

Az írók mint szakemberek és mint gyakorló szülők, azt gondolják, hogy a mai modern világban, ahol az emberek életük egy jelentős részét az online világban élik, a szülőkre még nagyobb felelősség hárul, hogy a számukra kellemetlenebb témákról is beszélgetést kezdeményezzek gyermekeikkel. Több érdekes fejezeten keresztül, olykor meghökkentő őszinteséggel elemzik ezeket a témákat, amelyek közül mi most néhányat szeretnénk részletesebben áttekinteni.

Változó kapcsolatok

A fejezet egy lány történetével kezdődik, aki elmeséli, hogy megismerkedett egy fiúval. Volt néhány közös barátjuk, első pillantásra mindketten nagyon szimpatikusak lettek a másiknak. Megkedvelték egymást, flörtölni kezdtek, a fiú elkérte a lány mobilszámát és e-mail címét. Eddig talán semmi furcsaság nincs ebben a történetben. Ami azonban ezután következett, nagyon kellemetlen volt a lány számára. A fiú elhívta randizni, a lány azonban hiába készülődött a tükör előtt, hogy legjobb formáját hozhassa, a fiú a helyszín megbeszélése helyett a Skype címét kérte el. Hogy online történjen az első randevú? A lány ezt rossznéven vette, és egy időre el is ment a kedve a randevúzástól. Elég lelombozóan hangzik, igaz? Valóban nehéz elképzelni, hogy az internet pótolhatná a személyes találkozást.

A közösségi média térhódításával azonban a fiatalok ismerkedése teljesen átalakult. A mai tizenévesek szerelmi élete alaposan felpörgött: online flört, szexting, Skype-szex, Tinder és Grindr is belefér a kapcsolatokba. Az udvarlás egyéni művészetének helyére jórészt a közösségi média került. Sok tinédzser ezáltal nincs is tisztában azzal, mi is a teendő személyesen, amikor megtetszik valaki. Hogyan hívjanak valakit találkára, ha már ez abszolút nem így szokás kortársaik között? Mit is mondjak, ha mégis összeszedik a bátorságukat? Hogyan lehet elmélyíteni egy kapcsolatot? A szerzők szerint ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek minden kamasz fejében ott vannak, ha ismerkedésre kerül sor. Lássuk be, sokkal kevesebb energiabefektetésbe kerül, ha ezeket mind az online térben lépjük meg. Arról nem is beszélve, hogy milyen sokszor elsietik a párkapcsolat kialakítását. A RAP Project keretében tartott előadásokon azonban az írók mindig kihangsúlyozzák, hogy mi is a kapcsolatok kialakulásának évszázados sorrendje:

barátság, érzelem, intimitás.

Habár ezt a fiatalok sokszor idejét múltnak érzik, mégis fontos, hogy a szülők is hangsúlyozzák ennek a hármasnak a jelentőségét.

Hogyan hat kamasz gyerekeinkre a közösségi média?

Tudod esetleg, hogy mi az a „lájk-spamming”, és miért is időpazarlás? Ezalatt a kifejezés alatt azt értjük, amikor valaki a közösségi médián újra és újra azt kéri követőitől, ismerőseitől, hogy kedveljék bejegyzéseit. Hogy ez miért is jó valakinek? Mert innen nyeri magabiztosságát. A könyvben egy 16 éves fiú a következőt mondta: „Az eszemmel tudom, hogy a lájkok nem számítanak. De ha a haveromnak száz lájkja van, és nekem csak kettő, akkor nyilván kezdem rosszul érezni magam. Ezt nem lehet megúszni”. Ami pedig a legszomorúbb, hogy tapasztalatok alapján már a 12-13 évesek is hasonló érzésekről számolnak be. Legyen fia vagy lánya az embernek, minden kamasz gyerek szülője tudja, hogy a közösségi média rombolja az önbizalmát azoknak, akik a neten versengenek a vágyott, azonban legtöbbször felületes figyelemért.

Az emberek szívesebben tesznek közzé pozitív bejegyzéseket, amelyekben azt hangsúlyozzák, hogy mennyire nagyszerű az életük, milyen csodás helyeken jártak, mennyire drága holmikat hordanak. Azt is tudatosítani kell azonban a kamaszfejekben, hogy

ez nem feltétlenül a valóság.

Hiszen lehet, hogy aki ilyen jellegű posztokat oszt meg magáról, valójában depressziós vagy nagyon is rosszul érzi magát a bőrében. Nem könnyű anélkül kihámozni a valóságot egy barát vagy családtag virtuális térbeli megnyilatkozásából, hogy hallanánk a hangját telefonon, vagy szemtől szemben találkoznánk vele – a nem digitális életben ez sokkal könnyebb.

A szerzők kiemelik, hogy ez a rész nem lehet teljes az online üzenetekben vagy közösségi médián keresztül zajló zaklatás, vagyis a cyberbullying fogalmának tisztázása nélkül. Nem győzik hangsúlyozni, hogy habár régen is volt olyan, hogy az iskola falain belül valakit piszkáltak, csúfoltak, kiközösítettek, a mai gyerekeknek sokkal nehezebb. Hiába lépnek ki az intézményből, a bántalmazás online folytatódhat tovább, kivéve ha az ember kikapcsolja a telefonját. Csakhogy a legtöbb tinédzser nem ezt teszi. Ez komoly hatással lehet az alvásukra is. Emellett a fejezetben részletezik még, hogy az önértékelés mellett a testképre, az evéssel kapcsolatok szokásokra milyen hatással lehet az internet.

A könyvben gyakran találkozunk akár a kamaszoknak, akár szüleiknek szóló gyakorlatias tippekkel, amelyek hasznos tanácsokat nyújtanak a különböző helyzetek megoldásával kapcsolatban.

Pornográfia

Egy másik probléma, amiről a szülők nem feledkezhetnek meg, az online pornóhoz való hozzáférés egyszerűbbé válása. Tény, hogy amikor a kamasz gyerekek odakattintanak, akkor egyszerre fenntartói és áldozatai egy milliárddolláros iparnak, amely igyekszik függővé tenni őket.

Lássunk három állítást és döntsük el melyek igazak és hamisak:

• Az online pornó legnagyobb fogyasztói a kamasz fiúk.
• Az Egyesült Királyságban átlagosan 11 éves korban kerül sor a pornóval való első találkozásra.
• Tíz 18 évesből heten vélekednek úgy, hogy „a pornó káros hatással lehet a fiatalok szexről vagy párkapcsolatról alkotott nézeteire".

A szerzők kutatása alapján mindhárom állítás igaz. Főleg a fiúk esetében figyelhető meg, hogy valóságosnak hiszik, amiket a filmeken látnak, és az a kép alakul ki bennük, hogy egy aktus része az agresszió, a nők alárendelése. Persze ez függ attól is, mennyire válogatja meg a fiatal, mit néz, de a pornófilmek túlnyomó részét még ezek a motívumok jellemzik. A lányok szempontjából pedig a testükkel kapcsolatos irreális elvárások azok, amiket a felnőttfilmek kiváltanak. Fontos tudatosítani, hogy ezekben a nők testén számos szépészeti beavatkozás látható, és felesleges rájuk hasonlítani, hiszen többségében egyáltalán nem természetesek.

Az olvasóban talán megfogalmazódhat az a gondolat a könyv lapozgatása során, hogy nálunk nem mindegyik említett problémának van ennyire központi jelentősége, inkább szélsőséges esetekben jelennek meg ilyen negatív példák. Összességében mégis fontosnak találjuk, hogy a szülők nyitottak legyenek ezekre a témákra. A könyv egyfajta útmutatóként szolgál a szülőknek, hogy hogyan is közelítsék meg ezeket a témákat, és hogyan kezdeményezzek erről egy építőjellegű párbeszédet. Bár tudjuk, hogy a kamaszkor nem az az időszak, amikor a legszívesebben beszélget a felnőtt és a gyermek kényes témákról, mégis ki mástól tanulhatná meg igazán egy kamasz, hogy mi a helyes, ha nem a szüleitől?