A baba megszületése utáni időszakot különösen meghittként szokták lefesteni. Az viszont meglehetősen tabu témának számít, hogy nagyon sok párkapcsolat ebben az időszakban romlik meg, és nem egyszer a félrelépések időszakát is a gyermek születése utáni első néhány év jelenti. Ezt van, hogy sikerül titokban tartani, de gyakran kiderül az igazság, vagy végül más okból ér véget a kapcsolat.
„Nagyjából 6 éve nem szexeltünk a kedvesemmel. Az aktusok száma akkor kezdett ritkulni, amikor megszületett Tomika. Majd idővel teljesen megszűnt a szexuális életünk.” Ehhez hasonló mondatokkal pszichológusként meglehetősen gyakran találkozhatunk a praxisunkban, és az sem titok, hogy férfiak és nők egyaránt keresnek erre a problémára külső kapcsolatokban, egy harmadik félnél vigaszt.
Új helyzet, elavult szokásokkal
A párkapcsolatban történő pszichés változások a baba megszületését követően sokrétűek, hiszen az új jövevény érkezése átstrukturálja mindkét fél önmagára, munkájára, és közös kapcsolatukra fordítható idejét. Az új egyensúly kialakítására pedig nincs jól bevált recept: az új családi egységben mindenkinek rá kell éreznie szükségleteire, és azokat jól összehangolnia a gyermekének és párjának szükségleteivel. Erősebben függnek egymástól a rendszer tagjai, mint valaha, amiből bizony számos nehézség fakad.
Gyakran jelenik meg például negatív érzelmi spirál a párkapcsolatban. Az egyik fél időszakosan kevésbé kívánja a szexuális együttlétet, amit a másik zokon vesz, és egyre félszegebben próbálkozik a kezdeményezéssel.
Saját kudarcaként, kívánatosságának csökkenéseként éli meg a másik visszautasítását,
ami negatívan hat az önértékelésére. Emiatt egy idő után haragot élhet meg a párja iránt, és ha a közeledését tapasztalja sértődöttséggel, vagy visszahúzódással reagálhat. A sürgetés, vagy a másik hibáztatása, valamint az önostorozás még inkább elkedvetlenítheti a másik felet, így egy állandóan jelen lévő feszültség költözik a kapcsolatba.
Nőknél és férfiaknál egyaránt megjelenhet a baba megérkezését követően a szexuális érdeklődés csökkenése, és ezzel párhuzamosan akár a másik fél szexuális libidójának növekedése is.
Ilyenkor az igényszintek annyira távol kerülhetnek egymástól, hogy kellemetlenséget okoznak a hétköznapokban mind saját jóllétük, mind a párkapcsolati intimitás tekintetében.
Fontos tehát ezekkel a kérdésekkel tudatosan foglalkozni, hiszen mind az intimitás csökkenésével mind a szabad szexualitás megélésének hiányával ki-ki megküzd egyedül egy ideig, de hosszú távú fennmaradása komoly károkat okoz a párkapcsolatban, valamint a felek személyes elégedettségében, boldogságában és önértékelésében.
„Sosem gondoltam volna, hogy így fog alakulni. Nem vagyok rá büszke.”
Bár a pár tagjainak személyisége, valamint a párkapcsolat korábbi minősége és előtörténete befolyásolhatja ezt, de alapvetően jól működő kapcsolatokban is könnyen felborulhat az intimitás és a szexualitás egyensúlya.
Megjelenhetnek a másokkal kapcsolatos szexuális fantáziák, amit akár a tényleges félrelépés is követhet. Azt azonban látni kell, hogy a fantáziák megjelenésétől a tényleges megcsalásig vezető út számos apró döntésből épül fel, amelyben a pusztán az „elragadott a hév”, a „nem tehettem mást” típusú érvelések a felelősség áthárítását jelzik.
A párkapcsolaton kívüli szexuális gondolatok megjelenését a legszerencsésebb tünetként értelmezni, ami felhívja a figyelmünket arra, hogy érdemes saját és párkapcsolati szexualitásunkra, valamint érzelmi életünkre nagyobb hangsúlyt helyeznünk. Emellett, nem árt leszámolunk néhány általános tévhittel is, amelyek számos párkapcsolatot tudnak a kialakuló elvárások miatt negatívan befolyásolni. Íme ezek közül néhány:
Tévhit I.
Minél intimebb a párkapcsolat, annál jobb a szex. A kötődést, a biztonságot és az érzelmi összetartozást ugyan tényleg erősíti a megélt intimitás, a szexhez azonban a vágyak szabad megélése is szükséges. Kisgyermek mellett ehhez sokkal aktívabban kell alakítani a környezetet, mint bármikor korábban, hiszen nehéz lopott perceket találni.
Tévhit II.
A nemi különbségek észlelése is gyakran tévhiteken alapul.
Nők ugyanúgy számolnak be párkapcsolaton kívüli szexuális fantáziákról és együttlétekről, mint férfiak, az ehhez tapadó kifejezett szégyenérzetben észlelhető talán némi különbség.
Ez pedig nem feltétlenül azt jelzi, hogy a férfiak kevésbé szégyellnék magukat hasonló gondolatok megjelenéséért, hanem azt, hogy a nők sokszor még önmaguk számára is nehezen mernek ehhez hasonló gondolatokat bevallani, nemhogy másoknak mesélni ezekről.
Tévhit III.
A nőnek bőven elég a kisbabával megélt közelség, nincs szüksége még a férfi közeledésére is. Ez egy meglehetősen ártalmas gondolat, mert egyenesen azt a következtetést sugallja, hogy a férfinek az elhanyagolás a sorsa, a nő pedig nélküle is boldog. Valójában a felnőtt intimitásra továbbra is vágyik a nő, ugyanakkor lehet, hogy más módon van szüksége az odafigyelésre, mint ahogy korábban működött. Ha ezt észleli a társ, és képes rá érzékenyen reagálni, akkor a másik félben is több energia marad a közös pillanatok megélésére.
Az érzések és új igények megfelelő kommunikációja itt is elsődleges fontosságú.
Állítsuk meg az elidegenedés folyamatát!
Mit tehetünk, ha a lelki vagy szexuális eltávolodás tüneteit észleljük magunkon?
Keressünk egy olyan személyt, akiben megbízunk, és akivel megoszthatjuk félelmeinket, felmerült gondolatainkat, anélkül, hogy az ítélkezésétől kellene tartanunk. Ha sikerült megfogalmaznunk önmagunk számára kétségeinket, vonjuk be párunkat is a beszélgetésbe és magyarázzuk el számára a bennünk felmerült érzéseket. Alakítsunk ki új, közös rutinokat az intimitás és szexualitás jó minőségének fenntartásáért!
A szerző Kovács Orsolya, tanácsadó- és iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, humánerőforrás szakértő.
