„Színház az egész világ…” – avagy a pszichodráma alkalmazása az önismeretben

Pszichodráma – napjaink egyik legelterjedtebb önismereti módszere. Vajon mi különbözteti meg ezt a terápiás módszert a sima színjátszástól? Miben rejlik gyógyító, személyiségfejlesztő ereje és mi teszi ilyen népszerűvé sokak számára? Cikkünkből kiderül!

A pszichodráma olyan csoportos módszer, melynek eszköze a dramatikus szerepjáték. Hatása a játék során megjelenített belső lelki tartalmak, konfliktusok és élmények átélésében és feldolgozásában rejlik. Elterjedt módszer a klinikumban, a pszichoterápiában,  az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, ezenkívül alkalmazható kiegészítő módszerként oktatásban és képzésben is.

A pszichodráma megteremtője Jacob Levi Moreno (1889-1974) román születésű orvos, pszichiáter és szociológus. A módszer kidolgozása során Moreno saját gyermekkori játékélményeit vette alapul, továbbá nagy hatással volt rá az avantgard művészeti irányzat, melyben a spontaneitás és kreativitás sablonoktól mentesen fejeződött ki. Moreno 1922-ben alapította meg a Stegreiftheater-t (Rögtönzött Színházat), ahol a nézők aktív bevonásával, közéleti történések inspirálta, helyben improvizált jeleneteket játszottak el. Tulajdonképpen ebből a gyakorlatból nőtt ki az a terápiás módszer, amely a pszichodráma alapja lett. Kutatásait továbbfejlesztve Moreno az Egyesült Államokba emigrált és 1942-ben, New Yorkban megnyitotta az első Pszichodráma Intézetet. Hazánkban Mérei Ferenc honosította meg a pszichodráma módszerét, melyet az 1970-es évektől a klinikumban is alkalmaztak.

Adam Blatner, korunk egyik kiváló dramatistája és teoretikusa, a morenói életmű újraértelmezője írásaiban úgy utal a pszichodrámára, mint egy eszközre. Ez nem csak kézzel fogható dolog lehet, megjelenhet a feladatvégzés módjában és az alkalmazott technikákban is. Ebben az értelmezésben 

a pszichodráma széles körben alkalmazható, érzelmekre és kapcsolatokra vonatkozó gondolkodási és kommunikációs eszközök együttese.

A pszichodráma akár egy jól felszerelt tudományos laboratórium, tele van különféle pszicho-szociális eszközökkel. Ezek az eszközök, technikák egymás hatását erősítik, interakcióba lépnek. Ahogyan a laborban a különféle anyagokkal, mi úgy kísérletezhetünk az egyes viselkedésformákkal. A pszichodráma elfogadásra és támogatásra berendezkedett keretei között biztonsággal fedezhetjük fel, mely viselkedésformák a leghatékonyabbak egyes komplex szociális helyzetekben. A szabályozott környezetet a pszichodráma “mintha-kerete” biztosítja, így a hibák következménye szerencsére nem ugyanaz, mint a való életben.  A pszichodrámában megjelenő problémák és szituációk a múltra, jelenre és jövőre vonatkoznak. Egy-egy jelenetben azonban nem csak a viselkedés jelenik meg, hanem az adott helyzet pszichológiai vetülete is. Megjelenhetnek ki nem mondott érzések és gondolatok, illetve lehetőség adódik mások érzéseire, gondolataira vonatkozó fantáziákat kreálni, elképzeléseket alkotni a jövőbeli lehetőségekről, a problémát más módon szemlélni.

Moreno, a pszichodráma kidolgozása során dramaturgiai kifejezéseket használt a különböző elemek megnevezésére. A jelenetben a probléma hordozója a protagonista. Aki a megjelenítést vezényli, ő a vezető vagy rendező, ehhez külön végzettség szükséges. A támogató szereplők a segédek, a csoport a közönség, a helyszín pedig a színpad. A csoportülés során mindig kiválasztanak egy személyt – a protagonistát – kinek élménye a csoport fókuszába kerül.

A protagonista egy probléma megoldását keresi. Cél, hogy a játék segítségével rálátást szerezzen vagy alternatív választ alakítson ki a probléma kapcsán.

A jelenet alatt a protagonista szerepet is válthat, beléphet a problémát érintő másik személy szerepébe, vagy akár teljesen el is hagyhatja a jelenetet, hogy kívülről figyelje azt. Az egyik legfontosabb különbség a színházi dráma és a pszichodráma között a résztvevők önreflexióra való lehetősége. A vezető megszakíthatja a játékot, hogy félrevonja a főszereplőt különböző reflektálások kialakítására. Például, hogy megnézesse vele, hogyan játssza el a szerepét valaki más. Megfigyelheti milyen belül lenni a jelenetben és milyen kívülről szemlélni azt. Olyan kérdések segíthetnek, mint: „Mit látsz, mi történik itt?” „Milyen más reakció lehetséges ebben a helyzetben?”

A pszichodráma módszer egyik kulcseleme, hogy lehetőséget ad a teljesebb önkifejezésre. Moreno szerint az emberekben akció-éhség él. Ez azt jelenti, hogy pusztán a szavak nem elegendőek ahhoz, hogy teljesen kifejezzük önmagunkat. Vegyük példának a gyerekeket, akik érzéseiket gyakran szavak helyett játékban fejezik ki. Felnőtt korra kinőjük az önkifejezés testi formában és gesztusokban megjelenő formáját, és sokkal inkább a verbalitás vezérel bennünket. Pedig a fizikai cselekvés sokkal célravezetőbb lehet annál, mintha csak szimplán gondolkodnánk vagy beszélnénk az érzésről.

A pszichodráma, mint csoportos terápia számos más előnnyel is rendelkezik a résztvevő tagok számára. Megtapasztalható a csoportkohézió élménye – az erőteljes érzés, hogy tartozunk valahová és elfogadnak minket –, amely már alapjában gyógyító hatású jelenség. Ezáltal megtapasztalhatjuk az egyetemesség érzését, vagyis, hogy problémáinkkal nem vagyunk egyedül. A csoporttal való interakció során reményt meríthetünk saját terápiánkhoz. A pszichodráma fejleszti az altruisztikus és empátiás készségeket, hiszen arra bátorít, hogy vegyük figyelembe mások szükségleteit és érzéseit. Ezenkívül fejleszti a szociabilitást és támogatja a modellképzést – vagyis azt, hogy mások egészségesebb viselkedési modelljeit átvegyük és magunkévá tegyük. A játék során akár több meghatározó pszichés élmény is megjelenhet, mint például a katarzis és a korrektív érzelmi élmény. A katarzis egy erőteljes érzelmi felszabadulás, gyógyító hatású jelenség a terápiás folyamatban. Blatner értelmezése szerint a gyógyító hatás abból adódik, hogy a lélek bizonyos, addig elvált részei újra egyesülnek, az érzelmek külső megjelenése ennek a belső integrációnak a külső megnyilvánulásai. Az úgynevezett korrektív érzelmi élmény során a csoport segít elképzelni az egyénnek, milyen támogató választ kaphatott volna a múltjának egy szereplőjétől. Moreno szerint a csoport minden egyes tagja egyszersmind segítője és gyógyítója az összes többi tagnak, ez a szemlélet alapjaiban kérdőjelezi meg a hagyományos orvos-páciens szerepeket.

A pszichodráma egyik legfontosabb értéke, hogy olyan készségekre taníthat meg, amelyek túlmennek az aktuális probléma megoldásán.

Lehetőséget kínál olyan pszichoszociális jártasságok megszerzéséhez és gyakorlásához, mint például a kommunikáció, önértékelés, kapcsolati problémamegoldás. A különböző technikák váltogatásával gyakoroltatja például a kezdeményezést, a meta-kogniciót (saját tudásról való tudást), vagy az önmegfigyelés és távolítás képességét.

A pszichodráma a fent felsoroltak okán remek önismereti módszer. Mindannyiunk alapvető vágya, hogy jobban megértsük saját működésünket, viselkedésünk, lelki folyamataink mozgatórugóit. A játék során speciális pszichodráma technikák vezetett alkalmazásával lehetőségünk adódik érzéseinket mélyen és intenzíven átélni, bepillantást nyerni saját és mások személyiségfejlődésébe. Eközben olyan problémamegoldó stratégiákat és megküzdési módokat sajátíthatunk el, melyeket az élet valamennyi területén alkalmazhatunk majd. A pszichodráma önismereti csoportot mindig két vezető vezeti. A vezetők lehetnek akár különböző alapképzettségű diplomás szakemberek, akik pszichodráma képzésben szereztek pszichodráma vezető vagy pszichodráma pszichoterapeuta címet. A csoportba való felvételt egy interjú előzi meg, ahol feltérképezik a jelentkező motivációit, ismertetik a kereteket, és megbizonyosodnak arról, hogy a közös munka feltételei adottak. Fontos kiemelni, hogy a mind a vezetőkre, mind a csoporttagokra titoktartási kötelezettség vonatkozik.

A pszichodráma módszert bizalommal ajánljuk mindazoknak, akik szeretnék önismeretüket interaktív módon fejleszteni egy kreativitást és spontaneitást támogató csoportos foglalkozás keretein belül.