„Szükségünk van iskolákra?” – Dr. Mérő László és Horn György beszélgetése a tanításról és tanulásról

Nem tudást, hanem szemléletet kell tanítani – és abból is többet. Elengedhetetlen, hogy a versengés és az együttműködés is megjelenjen korunk oktatási rendszerében. De életképes-e a jelenlegi oktatási intézményrendszer? Szükségünk van-e rá és tudja-e még mire tanítani a jövő generációit? Egyáltalán, szükség van az iskolára? Dr. Mérő László (matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára), és Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője beszélgetett egymással tanításról és tanulásról a Feldmár Intézet rendezvényén. Tudósításunk.

Bár kritikával illette mindkét résztvevő az oktatási rendszert, alapvetően nem értettek egyet az iskola szükségességét firtató kérdésben. Horn György szerint az iskola „olyan hely, amit a társadalom hitelesít, nem tud helyette jobbat, el kell érni, hogy ne legyen”. Egy ideális társadalmi berendezkedésben azokat a funkciókat, amiket az iskola most ellát, azt a család látná el. Ezért az iskolarendszert át kell alakítani, és ha lehet,

meg is kell szüntetni,

hogy a család visszakapja méltó szerepét a szocializációs és tanítási folyamatok során.

De mi van akkor, ha a család mégsem alkalmas minden esetben erre? Mérő László szerint iskolára márpedig szükség van, hiába vannak a rendszernek hibái, egyfelől a szocializáció szempontjából kiemelten fontos terület, másfelől a tanárok – legyenek jók vagy rosszak – közösségszervező erővel is bírnak, a „nagy” tanárok pedig akár példaképek is lehetnek. El kell fogadnunk továbbá, hogy a tömegmunkahelyek létrejöttével együtt jár a tömegiskolák megjelenése is, ami egyáltalán nem baj, előnyt is kovácsolhatunk belőle. Fontos több lábon állnunk, ezért fontos az is, hogy sokféle iskolába járhassunk.

Hol fog tartani a hazai oktatás 10-20 év múlva?

Horn György borúlátó a kérdésben. Hangsúlyozván korábbi álláspontját, miszerint az iskola nem más, mint egy erőszakszervezet, ami a kapitalizmus hibájából funkcióját vesztő és szétszakadó családok helyett végzi az oktatást, ahol a „tanuló, homogén korcsoportban tantárgyat tanul”.  A tanároknak pedig esélyük sincs ennek megváltoztatására, nemcsak azért mert önmagában rossz a rendszer, de még a megfelelő figyelmet sem tudják a diákokra fordítani, hiszen sokszor 7-8 osztályban kell helyt állniuk. Így nincs esélyük valóban törődni és foglalkozni minden egyes diákkal és annak jövőjével. Az állami iskolák működési módja alapvetően gátolja a tudás megszerzését, hiszen

képtelen megfelelő módon motiválni,

nem fejleszti a tanulási képességeket és lényegében bünteti az együttműködő viselkedésformák kialakulását. A jövő iskolájának projektekben kell gondolkodni. Ennek nem kedveznek sem a 45 perces tanórák – amibe nem fér bele egy feladat közös átgondolása és megoldása – sem pedig a rendszer rideg volta – ami tiltja és bünteti az információ megosztást feladatok közben.

Mérő László jövőképe ennél sokkal bizakodóbb. Hisz benne hogy nem ugyanitt fogunk tartani, rengeteg csírát és fantáziát lát – ha nem is a rendszerben – de a fiatalokban. Véleménye szerint a rendszerrel foglalkozni talán nem is annyira fontos, hiszen nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, ezért talán felesleges is a munkaerőpiac jelenlegi igényeire alapozva építeni azt. Arra kell felkészíteni a jövő generációt, hogy képes legyen megküzdeni azokkal a kihívásokkal, amikről már most is tudjuk, hogy a jövőben problémát fognak okozni. Amiről pedig még nem tudunk, azt bízzuk az adott korosztályra, hiszen

minden generációnak megvan és meglesz a saját problémája.

A legfontosabb, hogy megfelelő alapismeretekkel rendelkezzenek, és azokat képesek legyenek konvertálni adott időben, adott probléma megoldása érdekében. Az iskolarendszer feladata tehát az, hogy erre alapozva készítse fel a diákjait az életre.

Mit tudnak tanácsolni a szülőknek?

A bolognai rendszer hibája, hogy manapság érettségivel alig lehet munkát találni, viszont lehetőséget ad arra, hogy tudjunk váltani a képzések és az egyetemek között. Mind Horn, mind Mérő azt tudja tanácsolni, hogy

ne várjuk egy 18 évestől azt, hogy magabiztosan pályát tudjon választani.

A legcélravezetőbb az, ha elmegy tanulni valamit, ami érdekli, aztán még lesz ideje újratervezni. A tudás megszerzése az internetnek köszönhetően ma már olcsó, az iskola dolga a tudás validálása, a különböző nézetek ütköztetése, a tudás használata. Amire emellett szüksége van minden gyereknek a jövőben az az, hogy megfelelően tudjon kommunikálni mind az anyanyelvén, mind idegen nyelveken, képes legyen az együttműködésre és rendelkezzen megfelelő önismerettel – egyezett meg a két résztvevő a hosszúra nyúlt beszélgetés és a nem kevés egyet nem értés végén.

A Feldmár Intézet bemutatja: LEHET JOBB! – AZ ELSŐ PSZICHOFILOEXPO. Az első Filozófiai és Pszichológiai Expón kivételes és megismételhetetlen interaktív előadások, – köztük a Mindset Pszichológiával közösen szervezett, a sport lélektanát körbejáró kerekasztal-beszélgetés –, valamint filozófiai kávéház, borfilozófiai est és további inspiráló programok várnak mindenkit, miközben az érdeklődők találkozhatnak és konzultálhatnak a különböző kiállító szervezetekkel, vagy feltölthetik könyvtárukat a tematikus könyvvásáron. Jegyek az Expóra itt vásárolhatóak.