Szülői nevelői stílusok hatásairól – hogyan is volt a mesékben?

Szülőként a nevelési stílusunk nagymértékben hatást gyakorol gyermekeink viselkedésére, kihatva akár a felnőtt életükre is. Hat rájuk az ahogyan jutalmazzuk, dicsérjük őket, és ugyanúgy az is, ahogyan szidást kapnak tőlünk, vagy ahogy a szabályokat magyarázzuk vagy éppen nem magyarázzuk nekik. Hogyan reagálhatnak gyermekeink a nevelési stílusunkra? Mik a legfőbb ismérvei az egyes stílusoknak? Cikkünkben mesebeli karakterekkel szemléltetjük a különböző nevelői stílusokat.

A szülői nevelési attitűdökről több elmélet született. Diana Baumrind három nevelői attitűdöt különbözetet meg: autoritatív, autoritariánus, valamint permisszív nevelői stílust. Elméletét több szerző kiegészítette, valamint más dimenziók mentén is megközelítették a szülői nevelői attitűdöket. 

Hogyan viselkednek a megkívánó szülők gyermekei?

Az autoritatív vagy megkívánó szülő viszonylagos szabadságot ad gyermekének ésszerű határokkal, életkornak megfelelő követelményekkel. Határozott kontroll jellemzi, ugyanakkor a szabályokat mindig magyarázza, figyelembe veszi a gyermek érveit, érzelmi melegséggel és figyelemmel fordul gyermeke felé.

A szülő és gyermek közötti kommunikáció kétirányú.

Mivel a szülő támogatja a gyermek önálló törekvéseit, a gyermekre felfedező magatartás lesz jellemző. A gyermekek új helyzetekben bátrabbak és a társas kapcsolataikra nyitottság jellemző, nagyobb önállóságot és önkontrollt mutatnak.

Gondoljunk az Oroszlánkirály Disney mesére, amikor Simba és Nala a hiénák földjére mennek, ahol bajba kerülnek, majd Simba édesapja Mufasa megszidja Simbát:

- Meg is ölhettek volna. (Mufasa)

- Csak olyan akartam lenni, mint te. (Simba)

- Én akkor vagyok bátor, amikor kell, Simba. A bátorság nem abból áll, hogy magunk keressük a bajt.

- De te semmitől sem félsz.

- Hát ma féltem.

- Komolyan?

- Féltem, hogy elveszíthetlek.

- Tehát a királyok is félhetnek.

Mufasa ugyan megkívánja Simbától a szabályok betartását, ugyanakkor következetessen elmagyarázza Simbának, hogy mi volt helytelen a viselkedésében, milyen következményei lehettek volna a viselkedésének, baja is eshetett volna.

Ranschburg Jenő felosztásában a meleg-engedékeny típus azonosítható harmonikus nevelési attitűdként, amely a legkedvezőbb hatású a személyiségfejlődésre. Az érzelmileg meleg, szeretetteljes kapcsolat a gyermek elfogadását, igényeinek figyelembevételét jelenti, de ez nem eredményezi a mindentől óvó, túlzottan féltő szülői nevelést. Az engedékenység sem a gyermek túlzott szabadjára engedése, hanem megkívánja bizonyos szabályok, tilalmak betartását, amelyek nem szigorúan merevek.

Ez a nevelési attitűd kedvezőleg hat a gyermek fejlődésére, „pozitív módon fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos, rugalmas és kreatív.

Az értékelő szülők üzenete a gyermekek felé:

„Szeretlek téged. Te jó vagy.”

Gyermekei így reagálnak: „Szeret engem.” „Megbízik bennem.” „Tudok beszélni velük, odafigyelnek rám.” „Elfogad akkor is, ha hibázom.”

Az értékelő szülők gyermekei érzelmileg kiegyensúlyozottak, energikusak, képesek lelkesedni, talpraesettek, megbízhatóak és kreatívak.

Hogyan viselkednek a tekintélyelvű szülők gyermekei?

Autoritáriánus vagy tekintélyelvű szülő megköveteli a szabályok betartását, feltétlen engedelmességet kíván. Kommunikációja egyirányú, inkább parancs figyelhető meg. A szabályok be nem tartását bünteti. Kevésbé fontosak számára a gyermek szükségletei. Gyermekük elé magas követelményeket állítanak, viszont érzékenységük alacsony szintű, szülőközpontúság jellemző. A tekintélyelvű szülő által nevelt gyermek zárkózott, félénk, szociális készségei kevésbé fejlettek, intellektuális érdeklődésük alacsony szintű, sokszor fordulnak a tekintélyszemélyhez segítségért.

Ha a Merida a bátor című mesére gondolunk máris képet kapunk a tekintélyelvű stílusról:

- Nem viselkedhetsz így.

- Miért nem?

- Mert hercegnő vagy. Egy hercegnő nem viselkedik így. Egy hercegnő tud a birodalmáról, hangszeren játszik, illedelmesen viselkedik.

A diktatórikus vagy kritizáló szülők a gyermek felé azt az üzenetet közvetítik, hogy:

„Nem számít mit gondolsz, itt én irányítok.”

Amennyiben a gyermek elfogadja a felé közvetített üzenetet, felmerül benne, hogy „Én keveset tudok, ő biztosan jobban tudja.” „Nem próbálok meg sok dolgot, így nem fogok annyit hibázni, és nem kapok annyi szidást.” „Alkalmatlannak érzem magam bármire.” Megjelenik az „én kevés vagyok, én nem vagyok erre képes” érzése, ami az élet több területén akadályozhatja a gyermek kiteljesedését.

Amikor a gyermek nem fogadja el a szülő hozzáállását: „Egyszerűen lepereg rólam, amit mond.” „Semmibe veszem, utálom a leckéztetéseit.” „Tudom, hogy szeretné, hogy jobb legyek a suliban. Azért sem leszek.” „Olyan dolgokat csinálok, ami bosszantja, hogy ebből megértse, nem tud fölöttem hatalmaskodni.”

Mit éreznek a túlvédő szülők gyermekei?

Ranschburg Jenő elképzelése szerint elkülöníthetjük még a túlvédő szülőt, aki meleg-korlátozó attitűddel rendelkezik. A túlzottan szerető és a viselkedést nagymértékben szabályozó szülői nevelést jelenti, amely még a kamasz önállóságát is megakadályozza, a tetteit irányítani akarja.

Akik elfogadták az aggályoskodó szüleik üzenetét, a következőképpen gondolkodnak: „Nem tudom megcsinálni egyedül.” „Biztosan elrontom.”

Azok a gyermekek, akik nem fogadták el aggályoskodó szüleik üzenetét, így gondolkodnak: „Megcsinálom magam, és nem mondom el nekik.” „Apának szüksége van arra, hogy körülöttem legyen, hát hagyom, hadd gondolja azt, hogy szükségem van rá.”

Gondoljunk az Ariel című mesében Triton királyra, aki féltő édesapaként megtiltja Arielnek, hogy a tenger felszínére úszon. Azzal érvel, hogy az emberek veszélyesek. Attól tart, hogy féltett lányának baja esne, ha emberek közé menne. Ariel édesapja üzenetét el nem fogadva, titokban kiúszik a tenger felszínre.

Permisszív vagy engedékeny szülő a nevelésben következetlen, nagy szabadságot biztosít gyermekének kontroll nélkül, kevésbé állít fel szabályokat és kevésbé ellenőrzi gyermekét. Az engedékeny szülők közül van, aki melegséggel, elfogadóan viszonyul gyermekéhez, míg mások hűvösek, kevésbé érdeklődőek gyermekük iránt. Gyermekcentrikusság jellemző, érzékenységet mutat a gyermekkel szemben. A későbbiekben az engedékeny szülő által nevelt gyermek kisebb önkontrollal rendelkezik és alacsony kontroll jellemző részéről a környezetével szemben is.

Az engedékeny szülő sok mindent ráhagy a gyermekére, saját magával van elfoglalva, teljes mértékben rábízza a döntést.

A gyermek érezheti, hogy megbíznak benne, ugyanakkor az útmutatás hiánya is érezhető egyes élethelyzetekben. „Megbízik bennem.”

„Azt csinálhatok, amit akarok.”

„Nem kapok útmutatást tőle.” „Nem számíthatok segítségre a továbbtanulási elképzeléseimmel kapcsolatban.”

Mit éreznek az elhanyagoló szülők gyermekei?

Maccoby és Martin kiegészítette Baumrind típusait az elhanyagoló neveléssel. Az elhanyagoló szülő nem érdeklődik gyermeke iránt, nem törődik vele és a problémáival, magára hagyja. Érzelmi élete sivár, közönyös, elutasító a gyerekével szemben. Esetükben alacsony szintű a követelmény és a gyermek iránti érzékenység. Ezek a szülők általában el vannak foglalva a saját dolgaikkal, nem érdeklődnek gyermekeik problémái iránt, szülőcentrikusak. Szélsőséges esetekben visszautasítást, elutasítást jelent, de ez még olyan mértékű, hogy a normál övezetbe sorolhatjuk. A gyermek impulzívabb, nem vagy nehezen tudja kontrollálni agresszív kitöréseit, függőségi szükségletének kielégítésére gyakran keres antiszociális csoportokat. Hosszú távú céljai nincsenek, a pillanat gyönyöreinek él.

Gondoljunk a Gru című mesére, amikor Gru visszaemlékszik, hogy lelkesen mutatja az édesanyjának hogyan készített űrhajót és az anya minden alkalommal közönyösséggel, elutasítással reagál:

- Nézd anya! Lerajzoltam magam Holdra szállás közben.

- Nézd anya! Megcsináltam az űrhajó prototípusát makaróniból.

- Nézd anya! Csináltam egy igazi űrhajót a makaróni űrhajó alapján.

Kijelentéseire nem kap reakciót, figyelmet az anyától. Nem érzi, hogy érdekelné az édesanyját. Gyermekkori élményei pedig kihatnak a felnőtt életére is.

A gyermek a szülő üzenetére így reagál:

„Mintha nem is léteznék számára.”

 „Valaki vagy valami más mindig fontosabb, mint én.” „Nem tudom, hogyan érhetném el, hogy rám figyeljen, hiszen olyan elfoglalt.”

Amikor a gyermek nem fogadja el a szülő hozzáállását reagálhat az alábbi kijelentésekkel: „Keresek valakit, akivel igazán jól érzem magam.” „Igazából szeret engem, csak éppen túl elfoglalt, hogy ezt kimutassa.”

Ahogy láthattuk, minden nevelési stílusnak megvannak az előnyei és a hátrányai. Ugyanakkor nem beszélhetünk tiszta stílusról. A legtöbb szülő, ahogy az említett mesebeli karakterek sem mindig viszonyulnak azonos módon a gyermekükhöz, különböző helyzetekben más és más stílust alkalmaz. Sok esetben különböző stílust használhat minden gyermekénél, hiszen a gyermekek temperamentuma, reakciói maguk is befolyásolják azt a módot, ahogy a szülők viszonyulnak hozzájuk. Egy családon belül előfordulhat, hogy a szülők különböző nevelési stílussal rendelkeznek. A nevelési attitűdök kiegészíthetik egymást, de összeférhetetlenek is lehetnek.