„Túl érzékeny vagy.” „Miért nem tudsz egy kicsit lazítani?” „Nincs humorérzéked?” Gyermekünk gyakran találkozhat hasonló a kijelentésekkel. Míg a társai, esetleg tanárai az ijedős, félénk, visszahúzódó címkével illetik, elképzelhető, hogy inkább szuperérzékenységről beszélhetünk. Áldás vagy átok ez egy gyermeknek? Mit tehetünk szülőként? Cikkünkből kiderül!
A szuperérzékenység vagy más néven hiperszenzitivitás (HSP) egy velünk született hajlam, mely genetikailag öröklődik. A szuperézékeny gyermekek idegrendszeri érzékenységgel születnek, ezáltal a környezeti ingerek finom részleteinek észlelésére képesek.
Honnan tudhatom, hogy szuperérzékeny-e a gyermekem?
A hiperszenzitív gyermekekre jellemző, hogy
- élénk képzelőerővel rendelkeznek
- nem szeretik a hangos, ingergazdag helyeket
- nagyon megfontoltak, elővigyázatosak
- tudatosan és gyorsan reagálnak a környezeti ingerekre
- gyakran intellektuálisan és érzelmileg fejlettek és kreativitás jellemzi őket
- már korai életkorban együttérzést mutatnak
- a fizikai, társas és érzelmi ingerek mélyebb kognitív feldolgozása jellemző rájuk
- nagyobb érzelmi reaktivitás pozitív és negatív ingerekre
- könnyebben túlstimulálhatók
Jobban belegondolva, ha gyermekünk olyan ingereknek is tudatában van, melyeket mások észre sem vesznek, akkor egy ingergazdag helyzetben több behatás éri őt, ezért gyorsabban kerül felfokozott izgalmi állapotba.
Gyermekünk új helyzetekben, ingergazdag környezetben könnyen felfokozott izgalmi állapotba kerül. Szinte törvényszerűen elront valamit a dolgozatban, amikor a tanár felette áll, vagy a sorok között sétálva éppen mellé érkezik.
Nyomás alatt több kudarcélmény éri őket.
Mivel hamar kerülnek felfokozott érzelmi állapotba, úgy tűnhet kevés az önbizalmuk, nem elég szórakoztatók, érzékenyen reagálnak kritikára vagy félénkek.
A szuperérzékenység hátránya, hogy a gyermekeket a tömegek, a zajok, az új helyzetek, a hirtelen változások és mások érzelmi gyötrelme is könnyen elárasztja. Például megfigyelhetjük, hogy egy hiperszenzitív, négyéves fiú nem fog délután aludni az óvodában, miután összeveszett egy óvodai csoporttársával, vagy hogy egy nyolcéves kislány sírva tér haza az iskolából, miután látta, ahogyan egy társát zaklatják.
A kritikát, a versengést és mások szorongását a gyermekek mélyen és intenzíven átérzik.
A kutatási eredmények azt mutatják, hogy traumát szenvedett vagy nehéz gyermekkort átélt gyermekek felnőttként hajlamosabbak a szorongásra, lehangoltságra, mint a könnyebb gyermekkort maguk mögött tudó társaik. Ezért kiemelten fontos, hogyan fordulunk gyermekeink felé.
Tippek, hogyan segíthetünk gyermekünknek
1. Szülőként fontos, hogy ajándékként tekintsünk gyermekünk érzékenységére. Ahelyett, hogy gyermekünk érzékenysége csalódást okozna különböző helyzetekben, sokkal hasznosabb, ha úgy tekintünk rá, mint egy különleges ajándékra. Egy adottság, ami számos előnnyel jár, és különlegessé teszi a gyermekünket.
Gyermekünk erősségeire fókuszáljunk,
és emlékeztessük őt is arra, hogy kreativitása, intellektusa ugyanannyira az érzékenységéhez tartozik, mint a vele járó kihívások. Az erősségek hangsúlyozása abban is segít, hogy gyermekünk elfogadja az érzékenységgel járó kihívásokat is.
2. Kemény fegyelem helyett inkább partneri kapcsolatot érdemes fenntartani gyermekünkkel. A túlzott fegyelmezés kiválthatja a túlstimulálódást, mely megnyilvánulhat akár sírásban, akár hirtelen indulatok formájában. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs szüksége struktúrára és korlátokra az életében, viszont ezek kialakításában türelemre és együttműködésre van szükség.
Gyermekünk reakcióinak megfigyelésével segíthetjük őt abban is, hogy mik azok a helyzetek, melyeket érdemes elkerülni, mint például a tömegrendezvényeket.
3. Teremtsünk nyugodt környezetet otthon! Kijelölhetünk egy „béke sarkot”, ami lehet egy bunker vagy egy sátor. Tudatosítsuk, hogy ezen a helyen nyugalomban lehet, és ingerszegény környezetben csak magára összpontosíthat. Akár relaxációs gyakorlatokat is taníthatunk neki, melyeket itt alkalmazhat.
4. Segítsünk összegyűjteni olyan címkéket, amivel a környezet ruházza fel gyermekünket. Majd gyermekünkkel közösen fogalmazzunk meg olyan válaszokat, ahogyan a jövőben szeretnének reagálni ezekre a téves címkékre. Például: A „Ne légy már ilyen félénk!” kijelentésre válaszolhatunk egy hasonló mondattal: „Miben zavar téged a reakcióm?” vagy hozhatunk példákat arra, hogy milyen előnyökkel jár az érzékenység. Végül a belső kritikus címkéit is fogalmazzuk meg, mellyel a gyermekek – a környezet kritikáira alapozva – magukat kritizálják és válaszoljunk hasonlóképpen, mint a társaitól érkező bírálatokra.
5. Tanítsunk rövid relaxációs, mindfulness technikákat gyermekünknek. Bátorítsuk, hogy nyugalmi állapotban figyelje meg az érzéseit, a testi érzeteit, és ezek változását. Az érzetek akár képekké is alakulhatnak, ezeket le is rajzoltathatjuk gyermekünkkel. A tudatos jelenléttel gyermekünk képes lehet irányítani és formálni ezeket az érzeteket, mely egy ingergazdag környezetben is a segítségére lehet.
6. Naplóírás és átkeretezés. Érdemes naplóírásra biztatnunk gyermekünket, ahol feljegyezheti a kellemetlen helyzeteket, a megélt érzéseket, a gondolatokat, a testi érzeteket, a viselkedést és annak következményeit. A mindennapokba beépített naplózással újraértékelik a helyzeteket, mely alternatív megoldásokat is hozhat. Az alternatív megoldáshoz – vagyis hogy mit csinálna másképp – vezető út kidolgozásával pedig akciótervet készíthetünk a jövőbeli helyzetekre.
A szuperérzékenység több szempontból is olyan adottság, ami olyan előnyökkel jár, mint a tudatosság, a kreativitás, és az empátia. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy gyermekeink hajlamosak könnyen túlterhelődni. Ezekben a helyzetekben segíthetjük őket a megküzdésben, a stratégiák kialakításában. Mivel a gyermekkor kiemelten fontos időszak a szuperérzékenyek jövőjét tekintve, szülőként fontos, hogy tudatosan forduljunk gyermekeink felé.
Felhasznált irodalom:
Aron, E. N. (2021). Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve. Kulcslyuk Kiadó Kft.
Aron, E. N. (2014). Szuperérzékeny gyerekek – Harmóniát hozó megoldások harsány világunkban. Sensum Donum.
Slagt, M., Dubas, J. S., van Aken, M. A., Ellis, B. J., Dekovic, M. (2018). Sensory processing sensitivity as a marker of differential susceptibility to parenting. Developmental Psychology, 54, 543-558.
Teremtsük meg gyermekünk számára a nyugalom helyét egy ingerszegény környezetben!
