Napjainkban kikerülhetetlen téma a fenntarthatóság. Megjelenik a háztartásban, a hobbinkban, az utazásban. Nem hanyagolhatjuk el a kérdést a munka világának szempontjából sem. Mitől speciális platform a munkahely? Mire kell egyáltalán gondolnunk a fenntarthatóság címszó alatt? Kertész Tamara szervezetfejlesztési tanácsadó cikke.

A fenntartható jelző alapvetően nem csak a környezetbarát megoldásokra érvényes. A gazdasági fenntarthatóság megjelenik minden olyan üzleti tervben, ahol hosszú távra terveznek, ahol komplex rendszerben gondolkodnak, ahol nem egyetlen életre-halálra folyó harc adja az üzlet alapját. A környezeti fenntarthatóságban és az üzleti értelemben vett fenntarthatóságban ugyanakkor sok közös dolog van. Közös az, hogy elméleti megfogalmazása

egy jó keretet ad, a működő és hatékony megvalósítás azonban számtalan formát ölthet.

Nincs egyetlen jó megoldás. Lényege, hogy bármely szempontból egy olyan működés valósuljon meg, ami nem vesz el többet, mint amit adni tud, ezáltal egy egyensúlyi helyzet jön létre a rendszer és – természeti vagy gazdasági – környezete között. Az alábbiakban leginkább környezeti és társadalmi szempontból vizsgáljuk a munkahelyek fenntarthatóságát.

Miért a munkahelyeken?

Egyre többen igyekeznek fenntartható életmódot folytatni. Hulladékmentesebbé, környezetkímélőbbé változtatni a fogyasztási szokásaikat, és ezzel párhuzamosan egyszerűbbé és tudatosabbá varázsolni az életüket. Sokaknak egészen az otthonuk ajtajáig sikerül is megtartani az elveiket, majd jönnek a sietős irodai ebédek – eldobható dobozban. Jönnek a hirtelen munkák, amikor busz helyett kocsival kell menni. És jön a hazavitt munka, amikor oda az énidő, oda a mindfulness. A szervezetek mint gazdasági entitások céljai sokszor összeegyeztethetetlennek tűnnek a költségesnek és macerásnak ítélt, ám környezetkímélő, lassabb tempót biztosító megoldásokkal.

A változtatás elkerülhetetlen. Jó terep lehet erre a munkahely.

Az irodai adminisztráció átgondolása, az e-megoldások, a környezetbarát termékpozicionálás és PR, a tisztább termelési technológiák azonban rövidebb-hosszabb idő alatt megtérülnek. A munkahelyekre általánosan jellemző, hogy akkor fordítanak a környezetvédelemre, ha az a gazdasági mutatóikban megmutatkozik, de legalábbis nem befolyásolja negatívan. Érdemes tehát olyan kisebb lépésekkel kezdeni, amelyek nem igényelnek túl nagy befektetést, egyszerűsítik a munkavégzést.

Az általános szemléletformálás egyre égetőbb feladatként áll mindannyiunk előtt. Hogy miért érdemes ebbe bevonni a munkáltatókat? A munkahely egy olyan környezet, ahol hamarabb előidézhetők a környezeti viselkedések, és generalizálhatók az egyén teljes életére. Ez ugyanis egy olyan sajátos szabályrendszerrel és működéssel rendelkezik, amelybe belefér a fenntartható viselkedésért járó jutalom vagy büntetés, például a környezetszennyezésért vagy pazarlásért.

Megújuló erőforrások

A HR az emberi erőforrással dolgozik. Hogyan lehet az embert mint megújuló erőforrást értelmezni? Ahogy a Föld erőforrásaival való bánást is át kell értelmeznünk, fontos megtennünk ugyanezt a munka világában is. A fenntarthatóságra minden esetben igaz az, hogy

az erőforrások felhasználása nem lépi túl az újratermelődés ütemét.

A természeti környezetben tett kárt és a fenntartandó állapot egyes jellemzőit azonban egyszerűbb feladat meghatározni, mint ugyanezt a társadalmi szemszögből. Az emberi tényezőknél nem szabad se túl alá, se túl fölé menni az ideálisnak. Magyarán a dolgozók erőforrásainak – legyen szó az érzelmi, szellemi, fizikai kapacitásukról – optimális kihasználása a cél, sem az unatkozás, sem a túlterhelés nem fenntartható állapot.

Túllövés

Évről-évre egyre korábban jön el az úgynevezett ökológiai túllövés napja, 2019-ben ez július 29-re esett. Ez az a nap, amikorra az emberiség felhasználja a Föld tartalékait. Ez után a nap után már úgy használjuk az erőforrásokat, hogy azok egy éven belül nem képesek regenerálódni. A természeti és emberi erőforrás párhuzamánál maradva, a HR-ben is érdemes odafigyelni erre a jelenségre. Ahogyan az ökológiai túllövés napja után is tovább tudunk menni az autónkkal és tovább folyhat a termelés, úgy az ember is tovább tud dolgozni azután, hogy érzelmi, fizikai energiáit újra nem termelődő mértékben kiaknázta. Ezeket olyan kockázatként kell kezelnünk, amely bármikor felszínre törhet kiégés vagy akár testi betegségek képében is. Hosszú távon tehát az emberi tartalékok kiaknázásában is egy fenntartható tempóra érdemes ráállnunk.

Érdemes tehát a fejlesztési eszközökhöz olyan módon folyamodni, hogy azzal ne újabb erőforrásokat kelljen bevonnunk, hanem a meglévőket tudjuk hatékonyabban használni, valamint kiiktatni idő- és energiarabló tényezőket. Így a fenntarthatóságot is szolgálni tudjuk. Ezzel a szemléletmóddal megkerülhetők a felesleges adminisztrációs körök, a kizsigerelt munkavállalókból pedig elkötelezett kollégák válhatnak. A fejlődés útján pedig bátran kézen foghatjuk az apró lépések technikáját, valamint az olyan kommunikációs stratégiákat, amik segítik az elköteleződést a jó ügyek mellett.

 

Felhasznált szakirodalom: Berényi L. (2012): Környezettudatosság az egyéni és szervezeti kompetenciák tükrében. Tudásmenedzsment, XIII (2). pp. 87-101. Fleischer, Tamás (2014) A fenntarthatóság mérése. In: Közszolgálatés fenntarthatóság.Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, pp. 25-48.