bemutatkozás

“A természetben semmi sincs külön, mert minden kapcsolatban van valamivel, ami előtte, mögötte, alatta és felette van. - Goethe”

Mi leszel, ha nagy leszel? Körülbelül 14 éves lehettem, amikor a gyermekkori fantáziák után meg tudtam adni az első valódi válaszomat erre a kérdésre. Akkor ismerkedtem meg a pszichológia, a pszichológusi szakma létezésével és rögtön eldöntöttem, hogy ez az az irány, ami engem érdekel. Vitorlás versenyzői, vitorlás oktatói múltam a sportpszichológia felé terelt, ahol a teljesítmény kibontakozása mellett legalább ilyen fontosnak tartom a mentális jóllét megőrzését is.

Pszichológusi munkámban mégis leginkább az ökopszichológiai szemlélet a meghatározó. Annak a felismerése, hogy a természethez tartozunk, hiába felejtettük ezt el, és hogy mind mentális egészégünk, mind a bolygó egészsége szorosan összefügg azzal, megtaláljuk-e az újrakapcsolódás útjait. A pszichológia tudománya régóta adós azzal, hogy az embert ne önmagában tekintse, de ne is csak közvetlen emberi kapcsolatait, esetleg az emberi társadalom hatásait vegye figyelembe, hanem a több-mint-emberi természetet is, ami körülvesz minket. Történelmi és evolúciós múltunk is a természethez köt minket, mi az elmúlt szűk száz évben mégis saját magunkat zártuk műanyag-, beton-, fémbörtönbe; életünk középpontjába a termelés és a fogyasztás végtelen kerekét helyeztük. Csoda, hogy mentálihigénés válság bontakozik ki a szemünk előtt? Szinte népbetegség lett az elmagányosodás, rengetegen küzdenek az otthontalanság érzésével, szenvednek kiégéstől. Hiszen nemcsak a természettől szakadtunk el, hanem önmagunktól, és tulajdonképpen egymástól is. Az ökopszichológia ennek megértésében segít, valamint utakat kínál az újrakapcsolódásra.

Munkám során ezzel a szemlélettel tudlak kísérni a kibontakozás útján. A klasszikus tanácsadási témák mellett foglalkozhatunk azzal, hogyan lásd új szemmel a világot, a megértésnek milyen új útjai vannak, illetve hogy a hétköznapokban hogyan tudod építeni természetkapcsolatodat.