Embertársainkkal való interakcióink mechanizmusaira számos aspektusból tekinthetünk. Cikkünkben olyan elméletet mutatunk be, mely racionálisan, egyszerűsített folyamatok alapján hasonlítja össze kölcsönhatásaink termékeit.
Thibaut és Kelley szociálpszichológusok csereelmélete szerint
kapcsolataink során „a másik embertől kapott jutalmakkal és a felmerülő költségekkel” szembesülünk.
A csere sikeressége attól függ, hogy az oda-vissza történő interakciók milyen arányban tartalmazzák ezeket az elemeket. A haszon mértékét mindenki egyénileg, belső hipotetikus mércéje szerint állapítja meg, melyben óriási különbségek mutatkozhatnak. Vannak például, akik altruisztikus cselekvések sorozatával folyamatos jutalmazásban részesítik partnerüket, míg mások nem igényelnek rendszeresen önfeláldozó műveleteket. Thibaut és Kelley nézetei szerint tehát az a barátság, párkapcsolat, munkakapcsolat lesz számunkra gyümölcsöző, amelynek összesített haszonértéke meghaladja annak költségeit.
Mi számít jutalomnak?
Az emberek általánosságban értékelik, ha valaki segítséget nyújt bizonyos helyzetekben. A támogatás, a másik biztatása és vigasztalása olyan általános jutalmak, melyek eltérő mértékben ugyan, de bármelyik kapcsolatban fontosak lehetnek. Ha specifikusan a párkapcsolatokra gondolunk, jó példa a megbízhatóság. A kötődés, biztonság érzésének haszna alapot nyújt a stabil kötelék kialakulásához. Specifikus jutalom a hasonló érdeklődési kör. Legyen az munka, vagy szabadidős tevékenység, a közös cselekvés számos profitot nyújt mindkét fél számára.
Milyen költségekkel jár egy kapcsolat?
A befektetett idő és energia az elsők között említendő példa, ha bármelyik fajta kapcsolat költségeit tanulmányozzuk. A szeretteinkkel együtt töltött órák sokszor fárasztóak, illetve a munka kárára mennek. Ha például két személy távkapcsolatot tart fenn, a sok-sok utazásba fektetett idő miatt az érintetteknek magas költségekkel kell szembenézniük.
A csereelmélet szerint mindenki rendelkezik egy referenciaértékkel, mely a minimális jutalom szintje a befektetett költségekhez képest, amit az egyén egy kapcsolatban elvár. Ez az érték természetesen életkorral, élethelyzettel fokozatosan változik, ám alapvető beállítottságunkkal is számolnunk kell. Saját referenciaértékünket vizsgálhatjuk több szempont alapján. Párkapcsolatunk fejlődésében például a haszon-költség arányát időnként érdemes a múlthoz is viszonyítani.
Társas interakcióink akkor lesznek tartósak, ha mindkét fél számára kielégítőek a haszon-költség arányok.
Ehhez természetesen a magas szintű önismeret mellett szükségünk van arra, hogy partnerünk igényeit is pontosan felmérjük. A kommunikáció milyensége kulcsfontosságú szerepet játszik kapcsolataink sikerességében, szükség esetén érdemes ezen a területen fejleszteni.
A csereelmélet egy leegyszerűsített modell, mely primitív számítási műveletekkel ítéli meg egy társas kapcsolat minőségét. Mivel száműzi a folyamatból a személyességet, körültekintően értelmezzük eredményeit.
Felhasznált irodalom: László, L. (2006). A VONZÁS SZABÁLYAI–Hogyan választanak társat az emberek?*–. Szociológiai Szemle, 2, 96-110. Pilinszki, A. (2015). A párkapcsolati instabilitást meghatározó tényezők. Thibaut, J., & Kelley, H. (2008). Social exchange theory. A first look at communication theory, 196-205.
