Te csapatban, Én egyéniben – nem csak ebben különbözünk!

Sokszor nem gondolunk bele, hogy az emberek miért azt a sportot választják, amit. Kívülről, felszínesen szemlélve azt gondolhatnánk, csak azért, mert az tetszett meg nekik, vagy mert abban teljesednek ki, abban érzik jól magukat. Ez azonban nem ennyire egyszerű. Oka van annak, hogy miért érzi valaki jobban magát az egyik sportban, mint a másikban. Számos kutató foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy milyen személyiségjegyekben, vonásokban és tulajdonságokban térnek el egymástól azok a sportolók, akik csapatsportot és azok, akik egyéni sportot űznek.

A téma megalapozásához először vegyük szemügyre, hogy miben különböznek azok a személyek, akik egyáltalán nem sportolnak, azoktól, akik igen. Amit szinte mindegyik, ezzel a témával foglalkozó kutatás kiemel, az az, hogy a sportoló személyek extravertáltabbak. Hans Eysenck, német származású pszichológus szerint az extraverzió az egyik alap biológiai személyiségvonás az embernél. Az a személy, aki az extraverzió dimenzión magasabb pontértéket ér el, az szociábilis és társaságot kedvelő. Az extraverzió magasabb szintjének megléte mellett elmondható, hogy lelkiismeretesebbek, valamint magasabb önértékeléssel rendelkeznek, mint nem sportoló társaik.

A sport önmagában „megkövetel” egy pozitívabb beállítódást az embertől.

Ez alatt a pozitívabb beállítódás alatt érthető a boldogság, az életvidámság, az optimizmus és az energia magasabb szintje. Ezen pozitív beállítódások könnyebben kizárják, kiszorítják a sportoló személyekből a félelmet, az aggodalmat és a düh érzését. Tehát elmondható, hogy az a személy, akire jellemzőbb az extraverzió, a nyitottság, az életkedv, és kevésbé jellemző a lehangoltság, az nagyobb valószínűséggel vág bele valamilyen sportba.

Azonban nem szabad elmenni amellett sem, hogy a rendszeres sportolás remek alapot nyújt a pozitívabb életszemlélet kialakításában, így egy lényegében öngerjesztő folyamatról beszélhetünk. Ehhez a pozitív szemléletmódhoz a magasabb önértékelés megléte, kialakulása is hozzájárul, amit a rendszeressé tett sportolással szépen fejleszthetünk. Ez azt jelenti, hogy a sportnak nemcsak fizikai területen mutatkoznak meg jótékony hatásai, hanem pozitívan befolyásolja mentális működésünket is.

Nézzük meg mégis mikben különböznek egymástól a csapatban és egyéniben sportoló személyek. Sok esetben nincsen egyetértés a kutatások eredményei között, de az alább felsorolt különbségeket sokan alátámasztják.

Különbségek az önértékelésben

A csapatban való sportolás jótékony hatással van az önértékelésre, ezen belül is a valahová tartozás érzése járul hozzá leginkább az önértékelés növekedéséhez, valamint a kutatók a sportcsapatokkal való identifikáció és az önértékelés között pozitív kapcsolatot feltételeznek. Azonban arra is rávilágítanak, hogy azoknál igazán magas ez az érték (önértékelés), akik nagyfokú elhivatottságot mutatnak sportcsapatuk felé.

Vannak olyanok, akik kapcsolatot feltételeznek az önértékelés és az extraverzió között. Így nem csak az önértékelés, de az extraverzió területén is felléphetnek különbségek sportolók között. A kutatók azzal a feltételezéssel élnek, hogy a személyiség és az önértékelés hasonló fejlődési gyökerekkel rendelkezik és ezek kölcsönösen hatnak egymásra. Ehhez vegyünk egy példát Robins és munkatársai 2001-es munkájából: Egy alacsony önértékeléssel bíró személy, aki emellett elég önbizalommal sem rendelkezik, ahhoz hogy részt vegyen, vagy mondjuk inkább úgy, hogy elköteleződjön bármiféle társas tevékenység mellett, introvertált lesz. Ebből arra következtethetünk, hogy ezek a személyek inkább egyéni sportág választása mellett teszik le a voksukat, mintsem hogy csoportos/társas tevékenység társuljon a sporthoz.

Megmutatja-e a sportág jellegének választása, mennyire vagyunk extravertáltak?

Azt már tudjuk, hogy önmagában a sportolás és az extraverzió, mint személyiségvonás között pozitív kapcsolat van, ám a kutatók szerint sportolók között is vannak különbségek, attól függően milyen típusú sportot űznek.

Vegyes eredmények vannak a témát illetően: Volt, aki olyan eredménnyel zárta vizsgálatát, hogy az egyéni sportolók extravertáltabbnak tekinthetők, míg voltak olyan szakemberek, akik azt mondták, a csapatsportolók az extravertáltabbak. Az utóbbi tábor erősítéséhez egy jó gondolatmenettel felépített eredmény magyarázatát emelnénk be:

Úgy vélik, hogy Eysenck 1967-es személyiségelmélete figyelembe veheti a sportolók és nem sportolók közötti különbséget a személyiségvonásokat illetően, illetve vonatkozhat a különféle sporttípusokat űzőkre is ez a különbség. Továbbá egy olyan eredmény is várható volna, hogy a csapatsport inkább azon személyek számára lesz vonzó választás, akik izgalmat keresnek. Azonban például olyan sportok, mint a falmászás/ sziklamászás, judo, súlyemelés, amik az egyéni sportágak közé sorolhatók, szintén „megkövetelik” az izgalomkeresés tulajdonság meglétét.

Egyéb különbségek

Ahhoz, hogy kiderüljön melyik sportágban lelünk örömre és elégedettségre, lehet, hogy számos sportot ki kell próbálnunk, hogy megtaláljuk azt az egyet, de megéri.