Te hogy szeretsz? – Értékek és érzések szerepe a kapcsolatokban

A hozzánk közel álló személyekkel kialakított kapcsolatokban sokféle tapasztalásban van részünk, amelyek meghatározzák a hangulatunkat, a közérzetünket, a lelki és olykor a testi állapotunkat is. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen értékek és érzések szükségesek ahhoz, hogy minél tartalmasabbnak és kielégítőbbnek éljük meg a társas kapcsolatainkat, milyen tényezők alakítják a szeretet élményét?

Az alapvető emberi szükségletek egy része társas kapcsolatok mentén tud kielégülni. A szeretet, a valakihez való tartozás, az elfogadás élményét másokhoz való kapcsolódás útján érhetjük el. A legtöbben vágyunk a kielégítő, tartalmas és boldogságot nyújtó társas élményekre, érdemes ezért tisztázni, hogy számunkra mitől válik tartalmassá és értékessé a közösen eltöltött idő, milyen kapcsolati értékeket preferálunk? Az értékek olyan iránytűként szolgáló vezérlő elvek, amelyek felé haladni szeretnénk, amelyek meghatározzák a viselkedésünket, alakítják a cselekvéseinket.

Más emberekkel történő kapcsolódás során alapvető fontosságú a biztonság és a bizalom, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy kellő nyitottsággal, érdeklődéssel és elfogadó viszonyulással fordulhassunk a másik félhez. Fontos kapcsolati értéket képvisel a kölcsönös tisztelet és a másik fél helyzetébe való beleélés képessége, amelyek lehetővé teszik a felmerülő konfliktusok hatékony kezelését. A kapcsolati elégedettséget nagy mértékben befolyásolja, hogy mennyire érezzük szeretve magunkat.

Érző emberi lényként az egyik legfontosabb alapszükségletünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk.

A szeretet élménye iránti vágyunk univerzális, az egyéni megélését azonban számtalan dolog befolyásolja: például a kötődésünk típusa, az élettörténetünk, az általunk szeretett ember személyisége, a saját személyiségünk, a köztünk lévő kapcsolat jellege.

Vannak jól körülhatárolt kapcsolati formák, mint például a szülő-gyermek kapcsolat, a párkapcsolat vagy a baráti kapcsolatok, amelyekben változatos módon és intenzitással élhetjük meg a szeretet élményét vagy szélsőséges esetben annak hiányát. A személyiségjegyeink, a szükségleteink, a külső és belső élményeink által minden kapcsolat a maga nemében egyedi, ezáltal egyedivé válnak a kapcsolatban megjelenő érzelmek is.

A szeretet önmagában igazán felemelő és csodálatos érzés és érték, de az emberi lét törvényszerűségei folytán a legritkább esetben tud tiszta formájában megmaradni. Gyakran megterhelődik a birtoklási vággyal, a dominanciával, változatos egyéni érdekekkel és játszmákkal. Sokan érezhetik azt, hogy a szeretet szükségszerűen együtt jár bizonyos nehéz élményekkel. Generációkon át öröklődnek és erősödnek a kártékony hiedelmeink, miszerint a szeretetért áldozatot kell hozni, ki kell harcolni, ki kell érdemelni, el lehet várni. A vágyott, tiszta, feltétel nélküli szeretetben így érthető módon csak ritkán lehet részünk.

A kapcsolatainkban egyre több elvárás jelenik meg arra vonatkozóan, hogy mit kell vagy mit szabad érezni. Ha bármilyen ok folytán nem tudunk megfelelni ezeknek a vélt és valós elvárásoknak, a szeretet élményét egyre inkább elhomályosítja a frusztráció, a harag, a csalódottság, a féltékenység, a szomorúság vagy a bűntudat.

A társuló nehéz érzések kötődési sérülésekhez, elkerüléshez, fizikai és érzelmi távolságtartáshoz, kapcsolati konfliktusokhoz, szélsőséges esetben agresszív viselkedéshez vezethetnek. Kockázatossá válhat szeretni és kötődni, akkor is, ha a szükségleti hiány már komoly szenvedéssel jár.

Felmerül hát a kérdés, hogyan siklottak félre a dolgok? A válaszok keresése során érdemes átgondolni:

• Mikor és milyen kapcsolatokban sebződtünk?
• El tudjuk-e fogadni a személyiségünkből és a traumáinkból fakadó tökéletlenségeinket?
• Képesek vagyunk-e felszabadítani magunkat a szeretethez társult destruktív hiedelmek és elvárások alól?
• Mire lenne szükségünk ahhoz, hogy minél teljesebben és szabadabban tudjunk egymáshoz kapcsolódni?

Ezeket a kérdéseket gyakran nehéz egyedül megválaszolnunk, azonban egy szeretetteljes, biztonságot nyújtó segítő kapcsolatban könnyebben rátalálhatunk a válaszainkra és könnyebb lehet az előremutató változások megvalósítása is.

A kapcsolatai élményeink teljesebb megélését segíti a tudatos jelenlét erősítése. Talán mindannyian megtapasztaltuk már, hogy amikor a jelen pillanatra irányítjuk a figyelmünket az elménk nyitottabbá és befogadóbbá válik, a belső világunk elcsendesedik, kevésbé rágódunk a múltban történteken, oldódik bennünk a jövőre irányuló szorongás. A tudatos jelenlét lehetővé teszi, hogy

felismerjük és elengedjük a szokásaink által vezérelt, automatikus érzelmi reakcióinkat, elfogadóbb és együttérzőbb módon reagáljunk a társunkra, a környezetünkre és saját magunkra is.

Tudatos elhatározás alapján figyelmünket az érzékszerveink által közvetített ingerekre, azaz a látványra, a hangokra, a tapintásra, az ízekre, az illatokra, a hőmérsékletre és az egyéb testérzetekre fókuszáljuk. A társas interakciók során értő figyelemmel fordulunk a másik fél felé, teret és időt biztosítunk a számára, hogy megoszthassa velünk mindazt, amit szeretne. Az ilyen pillanatokban igazán közel kerülhetünk egymáshoz. Figyelünk a partnerünk szavaira, a metakommunikációs jelzéseire, intimebb helyzetekben az érintésekre, a testi közelség élményeire. Jelen vagyunk, kapcsolódunk és egymásra hangolódva, tartalmas és értékes élményként élhetjük meg az együtt töltött időt. 

Ha úgy érzed, hogy nehézségeid vannak a társas kapcsolataid terén fordulj bizalommal pszichológusainkhoz, akik értő figyelemmel, szakértő támogatással nyújtanak segítséget a számodra.