Elterjedt gondolat, hogy gyermekkorban a fiúk később érnek, mint a lányok. Sokszor hallhatjuk, hogy a lányok felelősségteljesebben viselkednek fiú társaiknál ugyanabban az életkorban. Vajon igaz ez, vagy egy megalapozatlan, de elterjedt sztereotípia? Lássuk, mit mondanak szakértőink!

Sokszor előkerülő téma (leginkább a középiskolás korosztályban), hogy a fiúk sokkal éretlenebben viselkednek, mint a lányok. Az viszont nem feltétlenül világos, hogy mi is az érettség meghatározása. Ezért fontos, hogy feltegyük a kérdést, hogy mit is jelent érettnek lenni? Felelősségteljesen viselkedni? Kötelezettségeinknek eleget tenni? Vagy jól neveltnek lenni? Nagyon sokszor ezek a fogalmak egybe folynak. Talán leginkább úgy tudnánk megfogni ezt a kérdést, hogy mik azok a fejlődési területek, amelyeken szembetűnő nemi különbségek mutatkoznak.

Szakértőinknek a következő kérdéseket tettük fel:

  • Az ő tapasztalataik és tudásuk szerint a fiúk valóban később érnek-e pszichológiailag és biológiailag, mint a lányok?

  • A fiúk valóban hajlamosabbak gyerekesebben viselkedni úgy általában vagy az óvodában, családban, bármilyen közösségben, mint az ugyanolyan korú lányok?

  • Ha igen, akkor van valamilyen kritikus periódus, ahol ez a különbség jobban jelen van?

  • Mikor tűnik el a különbség (amennyiben tényleg létezik)?

A gyerekek idegi- és biológiai fejlődése

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna gyermekorvos, szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, pár- és családterapeuta jelölt.

„A kislányok fejlődése a születést követő kezdeti időszakban általában megelőzi a fiúkét, mind a nagymozgások, mind pedig a beszédfejlődés terén. Ez az eltérés főként az első két életévben a legszembetűnőbb. A finommotoros képességek vonatkozásában azonban tovább, akár tíz éves korig is megfigyelhető különbség a két nem között, a lányok javára. Lányoknál megfigyelték, hogy kamaszkorig a beszédért és finommotoros képességekért felelős agyterületek gyorsabban fejlődnek, előbb „érnek be”, ez utóbbiakban akár hat év előnye is lehet egy kiskamasz lánynak egy azonos korú fiúval szemben. Matematikai, geometriai kihívásokban viszont általában jobbnak bizonyulnak a fiúk. Persze egyéni különbségek ebben is lehetnek. 

Óvodás és iskolás korban a fiúk más mozgásformákat részesítenek előnyben, és jellemzően jobbak a nagymozgásos tevékenységekben (például futás, ugrás, fára mászás, labdajátékok), amelyben szerepet játszhat nagyobb izomtömegük és erejük.

A lányoknál a beszéd gyorsabb ütemű fejlődést mutat a fiúkhoz képest, ők a későbbiekben is jobban teljesítenek a nyelvi teszteken, viszont szókincsben úgy tűnik, hogy nincs jelentős különbség a két nem között. A lányok kommunikációs képességei kifinomultabbak, egy történetet hallgatva jobban átélik a helyzetet érzelmi szempontból is. Ezáltal együttérzőbbek, jobban tudnak kapcsolódni a másik emberhez, beleilleszkedni az ő helyzetébe. A lányok jellemzően hamarabb lesznek szobatiszták, ez a korábbra tehető szociális érettségükkel hozható összefüggésbe. Ők azok, akik jellemzően jobban szeretnek megfelelni az elvárásoknak.

Megfigyelhető bizonyos különbség a testi növekedésben is: a fiúk lassabb, egyenletesebb, hosszabb ideig tartó csontnövekedést mutatnak, míg a lányokra a gyorsabb, „hirtelenebb”, rövidebb távú növekedés jellemző.”

Dr. Thomas Amstrong, pszichológus, tanár, író, az American Institute for Learning and Human Development vezetője egyik könyvéből idézett válaszul:

„Az biztos, hogy sok, többszörösen alátámasztott különbség van a fiúk és lányok fejlődésében. Megkockáztatva, hogy kicsit együgyűnek fogok tűnni, hadd jelentsem ki: a fiúk különböznek a lányoktól. A lányok agya korábban érik a fiúkénál, bizonyos szempontból akár tíz évvel is. Ha valaki úgy gondolja, hogy a fiúk agyának ugyanabban az ütemben kell fejlődnie, mint a lányokénak, az csalódni fog az elvárásaiban, és azt fogja gondolni, hogy a fiúk agya rendezetlen, különösen azokon a területeken, amelyek utoljára érnek be (csak a felnőttkor elején): a prefrontális kéreg végrehajtó területein. És nemtől függően, az agy bizonyos területe között kvalitatív különbségek is vannak . Az agyfejlődésnek és az agyszerkezetnek az alapvető neurológiai különbségei vezetnek azokhoz az észrevehető különbségekhez a viselkedésben és pszichológiai megnyilvánulásokban, amelyek elválasztják a fiúkat a lányoktól.

Az iskola-előkészítős fiúk vadabb játékokban élik ki magukat az iskolában, mint a lányok. A nyelvi feladatok során a fiúknak több (vizuális és hallási) agyterületet is aktiválniuk kell attól függően, hogy milyen formában jelennek meg a szavak, míg a lányok egy egyesített nyelvi neurális hálózatot használnak a szavak kezelésére. A fiúk nem olyan ügyesek az érzelmek kontrollálásában, mint a lányok (nem tudnak például olyan hatékony stresszkezelő módszereket használni). A fiúk kevésbé hajlamosak a magatartásbeli gátlásokra, mint a lányok, akik több erőfeszítést fektetnek a viselkedésük kontrollálásába. És egy ezeregyszáz lány és ezeregyszáz fiú részvételével készült kísérletben a fiúk rosszabbul teljesítettek a lányoknál a figyelemmel és tervezéssel kapcsolatos feladatokban.”

A belső és külső tényezők az érettségben

Török Judit, pedagógus, oktatási tanácsadó, coach, mediátor.

„Az óvodáskorban, kisiskoláskorban nem tapasztalok a lányok, illetve a fiúk javára írható érettségbeli különbséget. Az első tetten érhető korszak a serdülőkor. A lányok alakváltása, biológiai érése (másodlagos nemi jegyek kialakulása) látványos változást hoz. A 12–14 évesek érettebbnek tűnnek, mint fiú kortársaik, akiknek nemi érése később kezdődik és néhány évvel később is ér véget. Ez az érettség akár több évre a lányok javára billenteni a mérleg nyelvét. Talán a környezet reagálása is képes további támogatást adni a lányok érettebb megnyilvánulásához.

Alapvetően érettebbnek látjuk azt a gyereket, aki jól kommunikál, érvel, szervez, intéz, halad a célja felé, erőfeszítést tesz (sport vagy tanulás tekintetében), komolyan veszi baráti kapcsolatait, talpraesetten viselkedik. 

Az érettség tekintetében még egy szempontot tartok fontosnak kiemelni, hogy gyermekünk – nemtől függetlenül – hogyan áll a felelősség kérdéséhez. Tapasztalatom szerint ez több tényezős: függ a gyerek alkati tényezőitől (fogékony a felelősséggel járó viselkedésre, komolyan veszi magát, vagy egyelőre inkább nem kér belőle) és a szülői hozzáállástól. Vagyis hogy szülőként mire adunk felhatalmazást gyerekünknek. Bízunk-e benne, támogatjuk-e önállósodási törekvéseit, elhisszük róla, hogy a saját magára vonatkozó dolgokat el tudja intézni, bízunk benne, hogy képes felelősséggel gondolkodni, cselekedni, teret adunk-e a véleményének, egyéni igényének stb.

Mindezek a szülői törekvések csak abban az esetben eredményezhetnek érettebb gondolkodást, viselkedést, ha a felelősségre a gyereknek is igénye van. Ettől még persze lehet vicces, és tud komolytalan is lenni helyzettől függően, mint ahogy egy felnőtt is tud gyerekes, játékos lenni, mégsem ítéljük meg éretlennek.

Az érettségre vonatkozó nemi különbségek a felnőtt korral véglegesen elmosódnak.”

 

Felhasznált szakirodalom: Amstrong, T. (2017): Tényleg ADHD-s a gyerekem? – 101 figyelemfejlesztő módszer gyógyszerek, beskatuláyázás és kényszerítés helyett. Jaffa Kiadó, Budapest.