Tényleg „okos” rabságban élünk? – Az okostelefonok fogságából való kiút

Az okostelefonok a mindennapjaink részévé váltak, és bár vitathatatlan, hogy ezek az eszközök sok szempontból előnyös változásokat idéztek elő az életünkben, ezekért cserébe – a kellő egyensúly nélkül – komoly árat is fizethetünk. Az okostelefonok túlzott használatának kérdése elsősorban a gyermekek és a fiatalkorúak vonatkozásában szokott felmerülni, ugyanakkor a felmérések szerint ez a probléma a felnőtteket ugyanúgy érinti.

Függőség vagy problematikus használat?

A szakértőket foglalkoztatja, hogy a jelenség miként kategorizálható, de mivel jelenleg a diagnosztikai rendszerek (DSM, BNO) nem minősítik függőségnek, ezért a szakirodalomban leginkább viselkedészavarként tartják számon és a problematikus okostelefonhasználat elnevezéssel illetik (Hurley, 2019; De-Sola Gutiérrez és mts., 2016).

A szakmai és a tudományos besorolási törekvések fontosságát nem elhanyagolva ugyan, de fontos megállapítani, hogy az okostelefonok nem megfelelő alkalmazása – a jelenség elnevezésétől és minősítésétől függetlenül – valós társadalmi probléma a napjainkban. Ezek az eszközök sok szempontból valóban könnyebbé teszik az életünket, ugyanakkor

korlátozhatnak is bennünket a negatív fizikai és pszichológiai hatásuk révén.

Gondoljunk csak a különböző ízületi és izomfájdalmakra, az alvásproblémákra, illetve azokra a stresszhatásokra, amelyeket a túl hosszú ideig tartó telefonhasználattal hoznak összefüggésbe. Egyes szakértők szerint intő jelnek az tekinthető, amikor egy szokásunkat szinte már kényszerítő kötelességként élünk meg, ekkor már alighanem egyfajta függőségről beszélhetünk, még akkor is, ha csak a szó hétköznapi értelmében (Shoukat, 2019). Vészjelzés lehet tehát az, amikor például a telefonon kapott értesítéseink szokásos ellenőrzésére már ellenállhatatlan késztetést érzünk, ami nélkül kellemetlen hiányérzetünk támad.

Csak az idő számít?

Bár kézenfekvőnek tűnhet, hogy elsősorban a telefonnal eltöltött idő mennyiségéből induljunk ki a használat esetleges problematikusságának megállapításakor, ugyanakkor

a szakértők szerint legalább ilyen fontos a használat célja is.

Sőt, mivel a gyerekek és a fiatalkorúak esetében egyre többször a tanuláshoz feltétlenül szükséges, ezért a megfelelő egyensúly megtalálásához – az idő mellett – a szülőknek mindenképpen figyelembe kell venniük azt is, hogy mire használják a gyermekek a telefont (Hurley, 2019). A jelenlegi járványhelyzet még inkább kihangsúlyozta, hogy ezek az eszközök nemcsak a közösségi élményeket és a kapcsolattartást biztosítják a fiatalok számára, hanem a tanulmányaikhoz szükséges ismeretszerzés elengedhetetlen kellékei is. Ugyanígy a felnőttek esetében is fontos különbséget tenni a munkavégzés és az ügyintézés (például csekkek befizetése), illetve aközött, amikor a közösségi oldalakon vagyunk jelen vagy csak céltalanul böngészünk.

És melyek lehetnek az okok?

Az okoseszközök nem kiegyensúlyozott igénybevételének hátterében rendszerint több – az alábbiakban említett – jelenség, illetve emberi szükséglet állhat.

• Életünk állandó velejárója a szüntelen technológiai fejlődés, aminek eredményeit az okostelefonok szinte azonnal elérhetővé teszik számunkra. Az új funkciók és alkalmazások révén pedig folyamatosan új dolgok és élmények felfedezésére ösztönöznek bennünket. A mindennapi életünk részét képezik ezek a készülékek, ezáltal pedig gyakorlatilag a kiterjesztett énünkké válnak.
• A közösségi oldalakon kommentek és lájkok formájában kapott megerősítések kifejezetten jutalmazó hatással vannak az agyunkra. Amennyiben a való életben nem kapunk elég dicséretet vagy pozitív visszacsatolást, akkor az online térből érkező visszajelzések könnyen a helyükbe léphetnek vagy pótolhatják azokat.
• A meglévő kapcsolataink ápolása és habár esetenként csak virtuális, de új ismerősök szerzése is nagyon vonzó számunkra.
• A telefonok látványa önmagában erős hatást gyakorol agyunkra, a megjelenésük, a különböző alkalmazások dizájnelemei úgy vannak kitalálva, hogy minél inkább fokozzák a használatukra való igényünket.
• A videójátékokban összegyűjtött pontok és az ezáltal átélt sikerélmény serkenti az agyunk jutalmazó központját, és folyamatos késztetést érzünk ezeknek a jutalmaknak az ismételt megszerzésére.
• Az online világban való jelenlét (illetve annak csak puszta lehetősége) és az ott történő interakciók által gyorsan megelégedettség érzéshez juthatunk, anélkül hogy emberekkel „kellene” találkoznunk. Ez azonban rendszerint csak átmeneti és nem tartós boldogságot okoz nekünk (De-Sola Gutiérrez és mts., 2016; Kiran, Sanjana, és Reddy, 2019).

Milyen „tünetekre” figyeljünk fel?

Ha gyakori, akár pár percenként visszatérő, erős késztetést érzünk a telefon kézbevételére és erről akkor sem tudunk lemondani, amikor az fokozott veszéllyel jár (például az úttesten való átkeléskor). Árulkodó lehet az is, ha sürgetőnek érezzük, hogy azonnal válaszoljunk egy üzenetre, vagy ha kellemetlenül éljük meg és fokozottan ingerlékenyek leszünk attól, ha valamilyen oknál fogva nem férhetünk hozzá a telefonunkhoz vagy annak különböző funkcióihoz (például mert lemerült vagy nincsen elérhető internetkapcsolat).

Figyelmeztető jel az is, ha a mobiltelefonunkat arra használjuk, hogy rossz hangulatunkat azzal dobjuk fel,

illetve ha szívesebben töltjük az időnket annak applikációival, mint családtagjainkkal vagy barátainkkal és erről akkor sem tudunk lemondani, ha ez visszatérő konfliktusokat okoz a körülöttünk levőkkel. Az az érzés, hogy valamiről lemaradunk, mert nem vagyunk állandóan online, szintén a problematikus telefonhasználat tünete lehet, ugyanúgy, mint a tanulásra vagy a munkára való koncentrálás nehézségei. Súlyosabb esetekben pedig az álmatlanság, az alvásproblémák, a bioritmus felborulása is vészjelzések lehetnek (De-Sola Gutiérrez és mts., 2016; Kiran és mts., 2019).

Mi segíthet?

Az előbb említett jelek észlelése esetén egy sor olyan eszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek ugyan a részünkről erőfeszítést igényelnek, de jó eredményekkel kecsegtetnek, és csak rajtunk múlik, hogy élünk-e azokkal.

• Ha a probléma a gyermekünket érinti, akkor kezdeményezzünk vele – az életkorának megfelelő – beszélgetést arról, hogy szerinte melyek a telefonhasználat előnyei és hátrányai. Milyen hatással lehet ránk, hogyan befolyásolhatja a kapcsolatainkat, milyen más tevékenységtől veszi el az időt? Mit lehet azzal nyerni, ha megtaláljuk az egyensúlyt? Egy nyílt párbeszéd, közös gondolkodás sokkal többet segíthet, mintha tanító jelleggel, egyoldalúan felsoroljuk neki a hátrányokat. Ugyanezeket a kérdéseket érdemes nekünk is átgondolnunk és szükség esetén valakivel átbeszélnünk, ha mi küzdünk a problémával.
• Készítsünk – lehetőleg a családdal közösen – egy tervet, amelyben meghúzzuk az online jelenlétünk határait és korlátait. Például megegyezünk abban, hogy étkezés közben semmiképpen nem nyúlunk a telefon után vagy kijelölünk olyan idősávokat, amelyekre koncentráljuk az online tevékenységünk zömét. Jelöljünk meg egy olyan esti időpontot, amikor a mobilt, a laptopot és a tabletet aznapra végleg letesszük!
• Vegyük igénybe és mutassuk meg gyermekünknek is azt a funkciót, amelyik részletes visszajelzést ad az egyes alkalmazások igénybevételéről. Fontos, hogy tudatosuljon bennünk a tényleges időtartam, mert sokszor talán nem reális az ezzel kapcsolatos érzékelésünk.
• A példamutatás és a mintaadás ezen a téren is nagyon fontos, hiszen ha szülőként nem tartjuk be a közösen kialakított szabályokat, akkor ezzel aláássuk a hitelességünket. Erre különösen akkor érdemes odafigyelni, amikor az esetleges „szabályszegésünket” munkahelyi teendőkkel indokoljuk.
• Lehetőség szerint minden napra tervezzünk olyan tevékenységet (például társasjátékozás), amelyhez egyáltalán nincsen szükség mobiltelefonra (Hurley, 2019; Kiran és mts., 2019).

A problematikus használat okozhat olyan gondokat, amelyekkel már érdemes szakemberhez fordulni, akinek számos olyan eszköze van, amely segíthet megérteni a probléma mögött esetleg meghúzódó mélyebb okokat. Szakember segítségével továbbá elsajátíthatók olyan technikák is (például progresszív relaxáció, autogén tréning, mindfulness), amelyekre támaszkodva sokat tehetünk a kiegyensúlyozottságunkért és könnyebben megtalálhatjuk a nekünk megfelelő egyensúlyt az okostelefonunkhoz fűződő viszonyunkban is (Hurley, 2019).

Biztosan működő megoldások és aranyszabályok keresése helyett érdemes a saját igényeinket magunkban tudatosítani, átgondolni és ennek megfelelően tervet készíteni az okostelefonunk használatára. Támogassuk gyermekeinket is ugyanebben a folyamatban!

És végezetül jó, ha olyan tervet készítünk, amelyet rugalmasan tudunk igazítani az aktuális körülményekhez. Gondoljunk csak bele, hogy a koronavírus okán kialakult helyzetben teljesen érthető, ha jóval több időt töltünk online, hiszen a tanulás és a munka is átmenetileg szinte teljesen ebbe a térbe költözött át. Ebben az időszakban kezeljük sokkal rugalmasabban a magunknak szabott határokat!