Mit jelent az „office hot” kifejezés? Vajon tényleg vonzó a munkatársunk vagy csak gyakran látjuk, sok időt töltünk vele? A közelség szerepet játszik a vonzalom kialakulásában? Cikkünkben a munkahelyi vonzalmak pszichológiai hátterét elemezzük.
Az utóbbi időben kezdett el terjedni a külünböző közösségi média felületeken az angol „office hot” kifejezés, mely tulajdonképpen arra utal, hogy a munkatársunk, aki felkeltette az érdeklődésünket, valójában csak a többi kolléga mellett szembetűnő, ha az utcán találkoznánk vele, lehet, hogy egyszerűen elsétálnánk mellette. A szleng szótár az alábbiak szerint fogalmazza ezt meg:
„Az »Office Hot« kifejezéssel olyan személyt lehet illetni, aki általában csak átlagos vagy közepes külsejű, de miután hosszabb ideig találkozunk vele, vonzóbbnak tűnik. Például egy nő, aki az irodánkban dolgozik, alapvetően nem kapnánk fel rá a tekintetünket, de mivel hosszú ideig együtt dolgozunk vele, lassan kívánatosabbá válik.”
Amerikában pedig mára már széles körben elterjedtek a „work crush” és a „work wifey/hubby” kifejezések is. Előbbi – melynek talán a munkahelyi fellángolás a megfelelő fordítása – általában egyoldalú szimpátiát jelent valamely munkatársunkkal szemben, ami általában nem tart sokáig és nem kerül a másik felé kimutatásra. Utóbbi pedig munkahelyi feleségként/férjként fordítható. Ebben az esetben a két fél nyilvánvalóan mélyebb kapcsolatot ápol, ami nem feltétlenül jár együtt szerelemmel. A kifejezés alapvetően abból ered, hogy vannak olyan munkatársaink, akikkel a közös beosztásnak köszönhetően több időt töltünk, mint a valódi partnerünkkel, házastársunkkal.
De vajon van bármilyen valóságalapja ezeknek a szleng kifejezéseknek? A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, milyen szerepet játszik a munkahely, valamint a fizikai közelség a vonzalom kialakulásában.
Közelség és vonzalom
Az egyik ok, amiért a közelség fontos a vonzalom szempontjából, az az ismerősség. Az emberek ugyanis jobban vonzódnak ahhoz, ami ismerős. Az ismerős emberek mellett hajlamosak vagyunk biztonságban érezni magunkat, mivel tudjuk, mire számíthatunk tőlük.
Dr. Robert Zajonc szociálpszichológus ezt a jelenséget puszta expozíciós hatásnak nevezte. Pontosabban azt állította, hogy
minél gyakrabban vagyunk kitéve egy inger – például hang, személy – hatásának, annál valószínűbb, hogy pozitívan tekintünk az adott ingerre.
Bár ez gyakran tudatalatti szinten történik, a kutatások szerint ez a vonzás egyik legalapvetőbb elve. Például egy férfi, aki egy uralkodó anyával nő fel, nem azért vonzódik más uralkodó nőkhöz, mert szereti, ha dominálnak felette, hanem azért, mert ezt tartja normálisnak, ez számára az ismerős.
Ez az úgynevezett közelség tehát elsősorban nem a fizikai távolságot jelöli, hanem azt, hogy az útjaink milyen gyakran keresztezik egymást.
Több évtizednyi kutatás után a párkapcsolati szakértők egyetértenek abban, hogy az
a tény, hogy valakivel gyakran találkozunk vagy sok időt töltünk közös légtérben, erős prediktora a vonzalom és ezáltal a kapcsolat kialakulásának.
A közelség ugyanis lehetővé teszi, hogy az emberek jobban megismerjék egymást és felfedezzék az esetleges hasonlóságaikat.
Természetesen nem minden munkatársból válik idővel egy pár, az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a huzamosabb ideig közös légtérben töltött idő növeli a szimpátia kialakulásának lehetőségét.
Lehet-e tartós a munkahelyi szerelem?
A munkahelyen kialakult szerelemből ugyanolyan eséllyel válhat tartós, kiegyensúlyozott kapcsolat, mintha a két fél az élet bármely más területén vagy akár az online térben találkozott volna. A szerelemben ugyanis számos faktor szerepet játszik, és bár a kialakulásához a fentiek alapján hozzájárul a közelség, a fenntartásához szükség van olyan tényezőkre is, mint a hasonlóság, a közös érdeklődés, a megegyező célok, a kölcsönös vonzalom és még számos további összetevő, hiszen a szerelem egy rendkívül bonyolult érzelem.
Érdemes ugyanakkor odafigyelni, hogy a kialakult kapcsolat ne gyakoroljon negatív hatást a munkánkra és szükség esetén mérlegelni, hogy hosszú távon is működőképes-e, ha egy helyen dolgozunk a párunkkal és így az időnk nagy többségét együtt töltjük.
Festinger, L., Schachter, S., Back, K.W., 1950. Social pressures in informal groups; A study of human factors in housing, 1st ed. Harper, New York.
Grush, J. E. (1976). Attitude formation and mere exposure phenomena: A nonartifactual explanation of empirical findings. Journal of Personality and Social Psychology 33(3), 281-290.