Ártatlan nőket, gyerekeket gyilkolnak, tesznek rabszolgáikká, az emberekkel együtt az emberséget is kiirtják környezetükből: egyes terroristacsoportok szervezetükön belül mégis egyenjogúságban tudnak működni. Vajon mennyire valódi ez és mennyire inkább manipulációik eszköze? Mire képes a hit, ha emberi gonoszsággal párosul?
Nem csak a nyugati társadalmakon belül vált ki vitákat a feminizmus, az iszlám radikális szervezetein belül is megosztó vélemények vannak a nők szerepvállalását illetően a dzsihádista mozgalmakban.
A Korán sem fogalmaz egyértelműen,
megágyazva ezzel mindmáig megválaszolatlan kérdéseknek: Csak mellékszerep jár a nőknek, akik az elesettekkel törődnek vagy meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy bevetéseken is részt vehessenek? Megengedhetik maguknak a terrorszervezetek, hogy nők is végrehajtsanak öngyilkos merényleteket vagy inkább otthon kéne maradniuk tisztes iszlám harcosokat nevelni fiaikból? Bár az ISIS híres az egyenjogú hozzáállásáról ami a nők dzsihádista szerepvállalását illeti, a többi terroristacsoportot vizsgálva is két fő kategóriát különíthetünk el az iszlám terrorista nők csoportján belül: egy támogató és egy aktívan részt vevő csoportot. (Unaesah Rahmah, 2016)
Csak semmi diszkrimináció
Akik az aktívan részt vevő csoporthoz szeretnének tartozni, jelentős stratégiai szerepekhez is juthatnak egyes terrorista szervezetekben:
nem csak feleség szerepben támogathatják férjeiket,
de logisztikai, élelmezési feladatokat is elláthatnak. Az erre vállalkozó nők rutinszerűen vesznek részt erőnléti edzéseken is, hogy bármilyen körülmények között meg tudják védeni területeiket az ellenségektől. Vannak viszont olyan szervezetek, amik a „klasszikus” női szerepekben hisznek. Az Al-Qaeda szellemi vezetője, Ayman Az-Zawahiri szerint például a nőknek nincs helye a taktikai csapatokban vagy a csatamezőn, kivéve, ha védelemről van szó. Az ISIS harcolni vágyó nőinek viszont nem kell diszkriminációtól tartaniuk: itt a támadásokban is részt vehetnek, valamint fegyveres kiképzésükben is aktívan részt vesz az Iszlám Állam.
Az igazán elszánt hölgyek pedig csatlakozhatnak az Al Khansaa Brigade csapatához.
A 2014-ben alakult, kizárólag nőkből álló vallási végrehajtó szervezet, egyfajta „erkölcsrendőrségként” működik, főleg Raggában és Mosulban tevékenykednek. Feladataik közé tartozik, hogy az ISIS szigorú előírásait betartassák nőtársaikkal, az ellenszegülőket pedig megbüntessék. Az alakulat példaként szolgál a női ISIS harcosoknak szerte a világon, különösképp Délkelet Ázsiában. (Huey, Witmer, 2016)
Az Al Jazeera egyik újságírója, Chika Oduah a Boko Haram terroristáinak kiszabadított feleségeivel beszélgetett egy számukra kialakított menedékházban. Meglepődve tapasztalta, hogy
a feleségek nagy része nem lelkesedik túlzottan megmentésükért,
sokan még mindig szeretik a férjüket és azt szeretnék, ha újra együtt lehetnének.
Sok emberjogi szervezet állítja, hogy a terroristafeleségeknek szörnyű bántalmazást kell elviselniük férjeiktől, mikor arra kényszerítik őket, hogy erőszakos cselekedeteket hajtsanak végre. Az asszonyok közül azonban többen cáfolták ezt: szilárdan hisznek abban, hogy férjeik Istennek dolgoznak, ezért bármit megtesznek nekik, amit kérnek. Hitüket kihasználva a terroristák könnyen ráveszik feleségeiket, de akár gyermekeket is, hogy vállaljanak öngyilkos merénylő szerepet. Meggyőzik őket, hogy biztosan a Paradicsomba jutnak, ha Allah nevében követnek el merényletet.
Ha a meggyőzés nem elég, becsapják őket:
azt hazudják, ők is bombát viselnek majd, a halál után pedig találkoznak. A megmentett feleségek így visszavágynak férjeikhez, hogy segítsék őket „isteni küldetésükben”.
Hamis próféták ideje
Az iszlám közösségekre jellemző, hogy rengeteg olyan magyarázatuk van a vallásra hivatkozva, amik cáfolják a mai fizikai, kémiai vagy matematikai tudományok alapvető tételeit. Az ilyen tézisek kiterjesztése és erősítése a közösségekben az egyistenhitet erősíti, cselekedeteiket pedig Istenre hivatkozva alá tudják támasztani,
eszközként tudják használni a hitet és Istent szélsőséges ideológiáik térnyeréséhez.
A közösségben a csoportnorma és a csoportidentitás annyira erős és szilárd, hogy senki nem kérdőjelezi meg tetteiket, aki pedig megtenné, az Al Khansaa Brigade csapatához hasonló megtorlásban részesülhetne.
Félretéve minden iróniát, tudomásul kell vennünk, hogy az ISIS által nőknek adott szerepvállalási lehetőség a dzsihádista háborúkban a saját pusztító céljaikat hivatottak erősíteni. Marketing szempontból nem mindegy, hogy egy csoportot milyen üzenettel szólítunk meg, erre pedig a radikális csoportok is rájöttek. A hitre és az érzelmi kapcsolatokra együttesen építve könnyen szólnak a nőkhöz, az ő kihasználásukkal pedig még több nőt, illetve egyéb csoportokat érnek el. Hogy a radikális szervezetek megállítása reális cél lehessen, be kell látnunk:
biztonságpolitikai szempontból is fontos lenne nőügyekkel foglalkozni,
hiszen a nők által játszott szerepek a dzsihádista erőszakban még mindig nem kellően vizsgáltak gyakran pedig alulbecsültek.
