Testünk rejtett jelei – avagy élet a pszichoszomatikus tünetek árnyékában

Amikor a testi és lelki egyensúly felborul, sokszor jelentkezhetnek a mindennapjainkat megkeserítő tünetek, amelyeknek állandóan keressük az okát, vagy éppen a gyors kezelési lehetőségeit, de valahogy mégsem tűnnek el. Orvostól orvosig járunk, de semmi magyarázatot nem kapunk. Vajon mi állhat ezeknek az alattomos, pszichoszomatikus tüneteknek a hátterében, és hogyan lehet ezeket kezelni? 

Ha számodra is ismerős a helyzet, hogy rossz kedvvel ébredsz fel, mert félsz attól, hogy aznap ugyanúgy veled lesz a fájdalom, a kellemetlen érzés, akkor cikkünk neked szól. Ilyen esetekben szépen lassan azt vesszük észre, hogy már egyre nehezebben tudjuk ellátni a munkánkat, hiszen gondolatunk egyre többször a tünetek felé kalandozik. Végül már azon kapjuk magunkat, hogy baráti összejövetelekből is kimaradunk, mert a kellemetlen érzés akkor sem hagy minket nyugton. A pszichoszomatikus tünetek kezelése azonban nem lehetetlen feladat!

A pszichoszomatikus kifejezés megszületését Henroth-nak köszönhetjük, aki 1818-ban használta először ezt a fogalmat. A definíciót olyan tünetek, betegségek esetében alkalmazzuk, amelyek megjelenésében a biológiai okok mellett főként pszichoszociális tényezők játszanak szerepet. Ezen tünetekre jellemző, hogy hátterében nem áll testi elváltozás, tehát valójában a meglévő lelki problémák testi tünetek formájában öltenek testet.

Hosszú fennállásuk, változatos megjelenési formájuk és gyakori kiújulásuk miatt az ebben szenvedők életminőségét jelentősen befolyásolják, rontják a tünetek.

Leggyakoribb pszichoszomatikus tünetek

Alexander (1944) szerint a pszichoszomatikus „hétszentség” a következő: gyomorfekély, ízületi gyulladás, vastagbélgyulladás, bőrgyulladás, pajzsmirigytúlműködés és magas vérnyomás. Stille és Rudolf 1982-ben járóbetegek körében vizsgálta a különböző, nem specifikus vegetatív tünetek megjelenését. Azt találták, hogy a megoldatlan pszichés nehézségek következtében leggyakrabban emésztési problémák, táplálkozási zavarok, alvászavarok, szexuális zavarok, gerincfájdalmak, beazonosíthatatlan eredetű fejfájás, szív-és érrendszeri problémák, bőrtünetek, légzőrendszeri tünetek és autoimmun betegségek jelentkezhetnek.

A pszichoszomatikus tünetek nem vezethetők vissza szervi elváltozásokra, viszont mindenképpen az egészségi állapot, a psziché harmonikus egyensúlyának felbomlását jelzik.

Mik lehetnek a lehetséges kiváltó okok?

A pszichés problémák hátterében elsősorban a stressz áll. A stressz számos forrásból származhat: valamely megoldatlan élethelyzetből, traumából, veszteségből, krízisből, feloldhatatlannak tűnő konfliktusokból, elfojtott, le nem vezetett feszültségből és agresszióból, valamint olyan környezeti hatásokból, amelyeknél úgy érezzük, mi magunk nem tudunk hatást gyakorolni rájuk, nem tudjuk irányítani, vagy éppen befolyásolni az alakulásukat. Emellett tudattalan intra- és interperszonális tényezők is okozhatnak stresszt, amely végül testi tünetek képében mutatkozhat meg.

Pszichoszomatikus tünetek előfordulása

Számos kutatás megerősíti azt a tényt, hogy a pszichoszomatikus tünetek előfordulásának gyakorisága nő az életkor előrehaladtával, és gyakrabban jelenik meg a nők körében. A tünetek átlagos előfordulási gyakoriságát 10-25 százalék közé teszik.

A Brattberg és munkatársai által 2004-ben végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyermekkorban kezdődő pszichoszomatikus tünetek nem tekinthetők átmeneti jellegűnek, hiszen az esetek nagy százalékában felnőttkorban ezek újra megjelenhetnek vagy folytatódhatnak, sőt, súlyosabb formát is ölthetnek és más típusú tünetekként vagy akár nehezen kezelhető pszichoszomatikus betegségekként is megmutatkozhatnak. Ennek fő oka, hogy a tünetek létrejöttét befolyásoló pszichés nehézségek nem oldódnak meg.

A pszichoszomatikus panaszok a pszichoszociális stressz biomarkereként működhetnek: ahogy az életkor előrehaladtával az egyén egyre nagyobb mértékű pszichoszociális stressznek vannak kitéve, úgy nő köreikben a pszichoszomatikus tünetek előfordulási gyakorisága is az életkorral.

Kutatások azt is bebizonyították, hogy az orvoshoz forduló felnőttek 50 százalékánál a tünetek hátterében nem azonosítható szervi elváltozás. A tünetek gyakoriságának megjelenésére a rosszabb szocioökonómiai státusz, a rosszabb szubjektív életminőség, valamint a negatív önértékelés is jelentős hatást gyakorol.

Hogyan kezelhetőek a pszichoszomatikus tünetek?

Fontos a rendszeres fizikai aktivitás, továbbá a stresszel szembeni hatékony megküzdési stratégiák kialakítása. Utóbbiban nagy segítséget jelenthetnek számunkra a különböző relaxációs módszerek, mint például az autogén tréning, a progresszív izomrelaxáció, a mélylégzés technikája vagy az imagináció. Ezen technikák segítenek a testi tudatosítás révén egyfajta pszichés tudatosságot elérni, ezáltal reálisabban ráláthatunk és kezelhetjük a stresszt okozó hatásokat.

Egy másik módszer a biofeedback módszere, mellyel szintén jelentős előrelépést érhetünk el azáltal, hogy a testünkben történő változásokat apró elektródákkal mérjük, szakember segítségével ezeket a jeleket értelmezzük, és megtanuljuk azt, miként tudunk tudatosan testünkben változásokat, például izomelernyedést elérni.

A pszichoszomatikus tüneteket értelmezhetjük úgy, mint a testünk nyelve. A tünet kommunikál abban a közegben, ahol kialakul és állandósul, szimbolikusan próbál számunkra és környezetünk számára kifejezni valamit, vagy éppen ezáltal igyekszik felhíni magára és egy fennálló nehézségre a figyelmet. Ezért rendkívül fontos testünk jeleinek értelmezése, a pszichoszomatikus tünetek időben való felismerése, diagnosztizálása és kezelése, hiszen ez jelentősen növeli az életminőséget és a jóllétet.