Tévézni vagy nem nézni? A tévé hatása születéstől óvodáskorig

Manapság szinte minden háztartásban van tévé, de a vélemények megoszlanak a gyermekes családok körében. Áldás vagy átok? Fejlesztő vagy romboló eszköz? Nézzen e tévét a gyerekem, ha igen, hány évesen és mennyi ideig? Cikkünkben válaszolunk ezekre a kérdésekre, és segítünk eligazodni a tévénézés gyermeki világában.

A digitális bennszülöttek világában élünk, ahol a tömegmédia és a különböző infokommunikációs eszközök befolyásolják azt, ahogyan a gyermek játszik, tanul vagy kapcsolatokat épít. Ezen eszközök hatása elsősorban a gyermek életkorától, a program típusától (ismeretterjesztő, szórakoztató vagy felnőtt tartalom) valamint a médiafogyasztás szociális kontextusától (szülővel vagy felügyelet nélkül, aktív vagy passzív együttnézés) függ. 

A túlzott, nem megfelelő médiahasználat fejlődési és egészségügyi kockázatokat idézhet elő.

Ilyen például a beszéd késése, alvászavarok, sérült végrehajtó funkciók (azon folyamatok, melyek a komplex gondolkodáshoz szükségesek), mindezek mellett pedig csökkentik a szülő-gyermek programok mennyiségét is.

A tévénézés a 2,5 éves vagy fiatalabb korosztály számára egyértelműen negatív hatásokkal jár. Ebben az életkorban a gyermekek még nem értik meg a képernyőn zajló eseményeket, a tévét mintegy „mágikus ablaknak” tekintik, melyen keresztül interakcióba lehet lépni a szereplőkkel. Még kisebb óvodás korban is hajlamosak azt hinni a gyermekek, hogy az emberek a „dobozban” élnek, és nem fogják fel, hogy a megjelenített történetek lehetnek kitaláltak is. A gyermekek gondolkodási és figyelmi képességei még nem elég fejlettek ahhoz, hogy tanulni tudjanak a tévében látottakból, és azt a hétköznapi életre vetítve alkalmazzák. Óvodáskor előtt a kognitív fejlődésre, különösen a nyelvi és végrehajtó funkciókra is negatív hatással van a televízió. Kora gyermekkorban ugyanis az agy plaszticitása, rugalmassága rendkívül nagy, ezért jobban ki van téve a környezeti és médiahatásoknak.

Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy a gyermekek fejlődő idegrendszere sebezhetőbb.

Mindemellett a döntéshozatalért és a függőség, illetve visszaesés szabályozásáért is felelős agyi terület, a prefrontális kéreg fejlődése egészen serdülőkorig tart, így a kora gyermekkorban még éretlen agyi területek nagyobb kockázatnak vannak kitéve a függőség kialakulását tekintve. Továbbá a tévé előtt töltött idő csökkenti az értelmi és érzelmi fejlődést, azaz a központi idegrendszert serkentő, mozgásos tevékenységek számát is. Vekerdy Tamás pszichológus Nagy családkönyvében arról ír, hogy a televízió képernyője előtt töltött idő „blokkolja” a homloklebeny működését, ami a cselekedeteink tervezéséért, összerendezéséért felelős. Ilyen módon korlátozódik a gyermeki fantázia is, ami a külvilágból érkező benyomások és új tapasztalatok, már meglévő tudáshoz kapcsolódását hivatott segíteni.

Szociális téren is jelentős károkat tud okozni a gyermek vagy akár a szülő „tévéfogyasztása” is.

A televíziózás (vagy más eszközök használata) mennyiségi és minőségi szempontból is csökkenti a szülők és gyermekük közötti interakciókat,

ezáltal a gyermek a nonverbális kommunikációt nehezebben vagy akár hiányosan sajátítja el. A szülő tévénézése, vagy a háttérzajnak használt tévéműsor zavarhatja a gyermeket a fejlődése szempontjából legkedvezőbb tevékenységekben, például a játékban.

Óvodások a tévé előtt

Körülbelül 2,5-3 éves korban a gyerekek elkezdik megérteni az életkoruknak megfelelő televíziós programokat. Egyes kutatások szerint az életkorhoz igazodó, ismeretterjesztő célú műsorok fogyasztása fejlesztő hatással lehet ebben az időszakban a szókincsre vagy a szociális viselkedésre. Ugyanakkor a gyerekek tévénézése inkább a szórakoztató programokra irányul az ismeretterjesztő adásokkal szemben. Ez pedig inkább negatívan befolyásolja a figyelem fenntartásának és fókuszálásának képességét. A fentebb felsorolt fejlődésbeli hatások (beszédfejlődés, szociális fejlődés, nonverbális kommunikáció) mellett pedig fizikai következményekkel is jár a túlzott tévénézés. A kiszáradt szemek, a fejfájás, az idegrendszeri túlterhelés és az ebből adódó alvásproblémák, valamint a mozgásos játék csökkenésének következtében fellépő elhízás is a tévénézés veszélyei közé tartoznak. Amikor a televíziózás témáját vizsgáljuk, fontos megemlíteni a reklámok befolyásoló erejét is. Óvodáskorban a reklámokban is alkalmazott színes, figyelemfelkeltő képek és hangeffektek könnyen megragadják a gyermekek figyelmét, a tömör, lényegre törő üzenetek pedig

könnyen keltik azt az érzést a gyermekekben, hogy identitásuk azoktól a tárgyaktól függ, amit birtokolnak.

A 4-5 éves korosztály a legvédtelenebb a reklámok sugallta manipulációval szemben, ám még 6-10 éves kor körül is – amikor a gyermekek már jobban átlátják a reklámok céljait – megfelelési igény alakul ki bennük, hiszen a képernyő tartalmait sokszor valóságnak tekintik.

Egy másik sokat emlegetett aspektusa a tévénézésnek az agresszióval teli, erőszakos tartalmak hatása a gyermekekre. Már 1961-ben, Albert Bandura, – a szociális tanuláselmélet atyja – egy látványos kutatásban vizsgálta az agresszió gyermekekre gyakorolt hatását. A kísérletben egy felfújható bábut, Bobo babát látták a gyerekek a képernyőkön, amint különböző módon bántalmazták őt. Az első csoport azt látta, hogy ezt az agresszív cselekedetet megjutalmazzák, a második csoport esetén a bántalmazó büntetést kapott, míg a harmadik csoportban nem járt sem pozitív, sem pedig negatív következménnyel az agresszív cselekedet. Később a gyerekeket olyan környezetben figyelték meg, ahol egy, a képernyőn is látott Bobo baba is jelen volt. Az első csoport tagjai bántalmazni kezdték a babát, a második csoport tagjai barátságosan bántak vele, míg a harmadik csoportban ambivalens, barátságos és bántalmazó cselekedetet is megfigyeltek a kutatók. Bár Bandura kísérletét más változókkal sokan megcáfolták, a kutatásból arra következtetünk, hogy a látott agresszió esetleges későbbi (főleg frusztrációs) helyzetben hasonlóan agresszív viselkedések megjelenését indukálhatja. Mindezek mellett

az erőszakos tartalmak félelmet, szorongást kelthetnek a gyermekben, melyet későbbi játéka során a gyermek újraélhet, sőt, szorongása fokozódhat is.

De gyakran a „csupán” csalódásokkal, ármányokkal, rosszindulattal teli műsorok is káros következményekkel járnak, szorongást, agressziót, vegetatív tüneteket vagy viselkedésproblémákat okoznak. Ráadásul a meg nem értett vagy félreértelmezett tartalmak csökkentik a televízió esetleges pozitív hatásainak érvényesülését vagy a pozitív példamutatás lehetőségét.

A szülők szerepe

Pszichológusok és gyermekorvosok sem javasolják, hogy a gyermek hároméves kora előtt akár kis mennyiségben is tévézzen. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy a gyermekek egyre fiatalabb kortól aktív tévénézők. Mit tehetünk szülőként, hogy csökkentsük a televízió okozta negatív hatásokat?

• Elsősorban figyeljünk az életkori ajánlásoknak megfelelő képernyő előtt töltött időre. A WHO legújabb ajánlása szerint két éves korig egyáltalán nem javasolt semmiféle „képernyőidő”.

• Két éves kor után egészen négy éves korig egy órában tanácsolt maximalizálni a képernyők előtt töltött időt.

• Továbbá, amennyiben tévénézésre kerül a sor, fontos, hogy a szülő jelen legyen, és aktívan nézze együtt a gyermekkel az adott műsort. A televízió aktív „együttnézése” ugyanis lehetővé teszi, hogy a szülő és gyermeke megbeszéljék a képernyőn látottakat. Így a gyermeknek lehetősége nyílik a tévés világot kritikusabban szemlélni, valamint értelmezni a szereplők céljait, szándékait, motivációit.

A szülői magyarázatok ugyanis segítenek megérteni és minősíteni a látottakat.

• Szülőként választhatjuk a stratégiával rendelkező aktív együttnézést, vagyis a műsor közben egyértelműen kifejezhetjük, hogy mit gondolunk az adott műsorral kapcsolatban. Adhatunk erkölcsi minősítést, vagy megfogalmazhatjuk, hogy támogatjuk, vagy ellenezzük a látott viselkedéseket.

• Ha stratégia nélkül veszünk részt a gyermekkel a tévénézésben, akkor a műsortól függetlenül, szabad beszélgetés révén értékelhetjük a televíziós tartalmakat. Ez a szülői hozzáállás és családi háttér segíti a szereplők és az események reálisabb megítélését, valamint a negatív töltetű műsorok esetén csökkentik a gyermek félelmeit.

A televíziónak tehát ismerjük pozitív és negatív hatásait egyaránt, ám fontos, hogy megtanítsuk gyermekeinknek mértékkel, szelektíven és kritikusan szemlélni a tévében látottakat.