Közel százharminc évig kiadatlan botránykönyvében dolgozta fel Tolnai Lajos a századforduló fővárosának korrupciótól, intrikától és házasságtörésektől telített mindennapjait. A Józsefvárosban található Tisztviselőtelepként ismert városrész ügyes-bajos titkait tárja elénk a kritikus író Új föld, új szerencse című tiltott regényében. Könyvajánlónk.
Több mint száz évvel keletkezése után, először jelenhetett meg könyvformában Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse című tárcagyűjteménye, melyet 1890-ben egy küldöttség nyomására kitiltottak a Pesti Napló hasábjairól. A regény írója, Tolnai Lajos maga is részt vett a józsefvárosi Tisztviselőtelep kialakításában, és életének utolsó éveiben ott alkotott. A telepen történő eseményeket a Pesti Napló című napilapba publikálta, azonban a megjelenést hatalmas felháborodás és botrány követte, így az írásokat sosem fűzték össze egy könyvbe. Ezidáig, hiszen idén nyártól olvashatja először a közönség a regényt könyvformában a Reakció Kiadó gondozásában.
Erkölcstelen nagyravágyók egy tiszta lelkű lány szemüvegén keresztül
A könyv elbeszélője Peterdy Tili, a Tisztviselőtelep egyik alapítójának lánya. A tiszta erkölcsű, tizennyolc éves lány szemszögén keresztül tárulnak elénk a Ferenc József-i kor mindennapjai, amelyek nyereségvágyban, korrupcióban és intrikában bővelkedtek. Annyiban mindenképp hasonlított az akkori Budapest a mai fővárosra, hogy az egyre inkább égbe szökő ingatlanárak miatt kevesek engedhették meg maguknak, hogy a belvárosban leljenek otthonra. Így tehát új területeket voltak kénytelenek meghódítani, attól a megingathatatlan gondolattól vezérelve, hogy:
új föld, új szerencse.
Így született tehát Tolnai regényének és életének központi eleme, a Tisztviselőtelep, amely akkoriban még a külvárosi résznek számító Orczy kert melletti ingoványos térségen terült el.
Tolnai szókimondó és kíméletlen stílusban tárta a Pesti Napló olvasói elé a Tisztviselőtelep ügyes-bajos dolgait, és kétes szereplőit. A kor szellemét megidéző regényben hűen kerülnek bemutatásra a mutyizások és gátlástalan mulatozások. A látszólag összetartó alapító egyesület nélkülöz bármifelé önzetlenséget, mindenki csak a saját malmára hajtja a vizet. Olyan jól felismerhető alakok rajzolódnak ki Tolnai regényében, mint Hauzer, az uzsorás, akinek mindig minden ügyletre van egy sógora, és aki a szegény embereknek tett ígéretek révén igyekszik meggazdagodni. Észrevétlenül löki őket a csődbe, miközben az összetört álmaik megvalósulásának illúzióját lengeti be.
Hiszen ha valaki folyton csak az idealizált életének álmát kergeti, könnyen rászedhető bármire, ami a megvalósulatlan fantázia ígéretével kecsegtet. Ahogyan Tolnai írja:
„A megbolondult szerelmes és elkábított vállalkozó egy és ugyanazon gyógyíthatatlan faj.”
Tolnai regényében kirajzolódó társadalom erősen patriarchális. A komoly ügyletekbe a nőknek nincs beleszólása, a férfiak egy jó pohár bor és szivar kíséretében, kártyák és kellemes ételek fölött pecsételik meg sorsukat. Ennek ellenére a regény középpontjában mégiscsak a nők állnak. A női karakterek erősebb jellemmel bírnak, míg a férfi szereplők között ravasz szélhámosokkal és hiszékeny álmodozókkal is találkozhatunk. Főként az apa testesíti meg mindazt, ami a nagyravágyó kisembert jellemzi, aki hagyja, hogy az orránál fogva vezessék „jó barátai”, az uzsorások. A regény elbeszélője Tili és csalfa édesanyja testetítik meg a kor női eszményének jó és rossz szélsőségét.
Görbe tükör a társadalom számára
A regényben kirajzolódik a külsőségekre feleslegesen sokat adó gyarló emberi személyiség, valamint a folyton egyre többre és jobbra vágyakozás. Egy rangkórságban szenvedő társadalom tárul elénk, amiben mindenki eggyel többnek akar látszani, mint ami valójában, akár anyagi csőd árán is. Tolnai regénye egy kritikus hangú, a társadalom szégyenfoltjaira rávilagítani nem rest íróról árulkodik, akit a XIX. század fekete bárányaként tartanak számon politikai és egyházi konfliktusaiból adódóan. Azonban Új föld, új szerencse című regénye páratlan és értékes forrás, amely a század sajátos kisemberi valóságát mutatja be. A mű nyelvezete itt-ott nehézkes, azonban felsejlik benne a századforduló Budapestjének esendősége, amelyet ezelőtt nem volt módunk megismerni semmilyen forrásból.
