„Legyünk maximalisták, ne hibázzunk, legyünk a legjobbak!” – sugallja gyakran a környezetünk. Természetes, hogy a legtöbb szülő a tökéletes szülő ideáljának igyekszik megfelelni. De vajon tényleg tökéletes nevelésre van szükségük a gyerekeknek? Vagy hatékonyabb, ha egyszerűen csak együtt töltjük az időt velük, elengedve az önmagunkkal szemben támasztott szigorú elvárásokat? Cziglán Karolina Tökéletlen szülők, boldog gyerekek című könyvében többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. Könyvajánlónk.
Idén jelent meg Tökéletlen szülők, boldog gyerekek címmel Cziglán Karolina pár- és családterapeuta könyve, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy szülőként nem mindig a tökéletességre törekvés bizonyul a legjobb útnak.
A tökéletesség nem minden
Nem csupán a tartalmasan eltöltött idő számít! A rohanó világban sokszor időpocsékolásnak tűnhet, mikor babázik a kislányunk vagy autókázik a kisfiunk. Ugyanakkor mikor is tehetné meg mindezt, ha nem gyerekként? A tartalmas beszélgetések, esetleg fejlesztő játékok mellett hasonlóan fontos az is, hogy gyerekünknek legyen lehetősége gyereknek lenni. Nem is kérdés, hogy a vidáman játszó kisgyerek a szülei társaságában szeretné élvezni tevékenységét. A gyerekekkel való kapcsolatunkban
OLYAN IDŐRE IS SZÜKSÉG VAN, AMIKOR NINCS CÉLUNK ÉS FELADATUNK.
„Elég jól csinálom?” – merül fel sokszor bennünk, szülőkben a kérdés. Nem érezhetjük magunkat rosszul, ha gyerekünk bizonyos tevékenységeiben nem találunk magunkra, vagy bizonyos életkorban felmerülő helyzetekre nem reagálunk otthonosan. Mint ahogy minden szülő más és más, mindenkihez más helyzetek állnak közel.
Sokat hallunk a következetesség fontosságáról, elfeledkezhetünk azonban a jelentéséről. Nem várható el egyetlen szülőtől sem, hogy minden helyzetre ugyanúgy reagáljon. A hangsúly inkább azon van, hogy ne az aktuális hangulatunk fényében hozzunk döntést, hanem az adott helyzetet mérlegelve és gyerekünk állapotát figyelembe véve – magyarázza a szerző.
Elvárások tengerében élünk. Ennek fényében pedig nem is meglepő, hogy gyerekeink felé is elvárásokat támasztunk. Nem mindegy azonban, hogy mi áll az elvárásaink hátterében. Előfordulhat, hogy ezzel mi is a környezetünk elvárásainak igyekszünk megfelelni. Érdemes viszont mérlegelnünk, van-e a háttérben olyan személyes ok, ami túlmutat a racionális szempontokon.
Együttérzés önmagunkkal
Annak a szülőnek, aki önmagával is együtt érez, a gyermeke is kiegyensúlyozottabb lehet. A szerző az érem két oldalához hasonlítja a gyerekünkkel és önmagunkkal való együttérzést, hiszen egyik sincs a másik nélkül.
Gyakran kétségünk támadhat a magunkkal való együttérzés kapcsán, hiszen szülőként a legönzetlenebb módon próbálunk gyerekünk felé fordulni. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, sokszor
HA ÖNMAGUNKKAL MEGÉRTŐEK VAGYUNK, GYERMEKÜNKKEL IS TÜRELMESEBBEK LESZÜNK.
A szerző Carl Rogers híres humanisztikus pszichológus elméletével segíti a megértést, melynek az egyik fő üzenete, hogy önmagunk elfogadásával leszünk képesek változni. Ennek értelmében pedig a „nem jónak” ítélt szülői döntéseinket, cselekedeteinket is el kell fogadnunk, hogy jobbak lehessünk.
Családi egyensúly
A könyv az együttérzés mellett a családi egyensúlyt állítja középpontba. De mikor is beszélhetünk egyensúlyról? Talán a legkönnyebben úgy közelíthetjük meg, hogy mennyire átláthatók a családi viszonyok, a családtagok milyen szerepben vannak a családi struktúrában. Ebben az értelemben fontos tehát, hogy a szülők között megmaradjon a párkapcsolati szövetség, ne felejtsék el, hogy
A LEGHATÉKONYABB, HA A SZÜLŐK EGYSÉGKÉNT IRÁNYÍTJÁK A CSALÁD ÉLETÉT.
A gyerekek számára ugyanis nem csak az számít, hogy a szülők miképpen bánnak velük, hanem az is, hogy mennyire átláthatók számukra a viszonyok, mennyire valóságosak és erősek a kötelékek.
Ideálisnak az arany középút bizonyul: amikor a családtagok meg tudják élni a szabadság és a közelség élményét egyaránt, és ezt közel egyenlő mértékbenteszik. A szerző számos példán keresztül mutat be olyan hétköznapi helyzeteket, melyben szükségünk lehet empátiára. Fontos, hogy figyelemmel kísérjük belső működésünket, mert annak megértésével sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
A könyv egyaránt szól anyáknak és apáknak. Felhívja a figyelmet arra, hogy szülőként a magunkhoz való viszonyunk, a családtagok egymáshoz és a tágabb családhoz való viszonya nagymértékben hatást gyakorol felnövő gyerekünk kiegyensúlyozottságára. A szerző gyakorlatias példákkal és megoldási javaslatokkal segít a változásra kész szülőknek.
Felhasznált szakirodalom: Cziglán, K. (2018). Tökéletlen szülők, boldog gyerekek. Szülők Könyvtára. Jaffa Kiadó.
•••
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Ha van pár perced, kérjük segíts a Család és Gyermekpszichológia Rovatnak egy kitöltéssel, hogy a jövőben az igényeidnek is megfelelően tudjunk a problémákra és különböző nevelési kérdésekre válaszolni. Előre is nagyon köszönjük. A kérdőívet ITT ÉRHETED EL.
